Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza
Egyesület elnökének beszéde az Emberség-díj és a Young

Courage-díj átadó ünnepségén

  1. június 9.

Svéd nagykövetség rezidenciája, Budapest

A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület, a
megalakulása óta eltelt két év alatt, immár több olyan
programot szervezett, amely szorosan kapcsolódik
hitvallásunkhoz. A teljesség igénye nélkül említek meg
néhány példát. Tavaly nyáron, egy bánki találkozó során
beszélgettünk a hétköznapi emberségről. Egy másik
alkalommal, ősszel a Neumann Iskolában diákokkal pedig
arról folytattunk eszmecserét, hogy kik vagyunk mi magyarok,
itt a Kárpát medencében. Folytattuk egyik fiatal tagunk,
Simon Szonja kezdeményezését és könyveket vittünk el az
ország olyan településeire, ahol nagyon sok szegénysorban élő
gyermek él. Ebbe a munkában részt vett több, a tavalyi évben,
Emberség-díjban részesülő fiatal.
Bekapcsolódtunk és segítettük – a svéd nagykövetség
közvetítésével  a Wallenberg Akadémia évekkel ezelőtti
kezdeményezését a Fiatal Bátorság-díjat. Ismét
közreműködtünk az Ungt Kurage-díjazottak kiválasztásában.
Az Emberség-díjat 2022-ben hoztuk létre, mert az Ungt
Kurage-díjra ajánlottak közül sok olyan fiatal volt, akik a
bátorságuk mellett emberségükről, szociális érzékenységükről
adtak bizonyságot a lehetőségeiken belül. Ebben az évben is
eldöntöttük, hogy kik kapják meg az Emberség-díjat. Nehéz
feladat volt, mert minden ajánlott nagyon hasznos és fontos
tevékenységet végzett.
Ez év április 5.-én a Neumann János Informatikai
Technikumban lezajlott egyesületünk első, kísérleti

2

vitaversenye. A verseny célja egyrészt a vitakultúra
fejlesztése, másrészt az egyesületünk értékrendjébe tartozó
témák terjesztése a fiatalok között.
Az elkövetkező időszakban még sok feladatunk lesz. Ezek
közül szintén nem a teljesség igényével említek meg néhány
programtervünket.
Bekapcsolódtunk a „Kocka” projektbe, melyben középiskolák
vettek és vesznek részt, feldolgozva az ENSZ Emberi Jogi
Chartáját.
Képzést szerveztünk Raoul Wallenberg mytodráma címmel,
melynek célja, hogy minél több fiatal és nem fiatal merje
vállalni belső iránytűjét, megerősítse azt az erőt, melyben
vállalja egy humanista társadalomban való részvételét és ha
szükséges civil kurázsijával, a mindennapokban is tudja
vállalni belső meggyőződését.
Létrehoztuk a Karig Sára-díjat, Karig Sára előtt tisztelegve,
aki egyenes tartásával, életútjával, hősiességével példa a mai
nemzedék számára.
Az egyesületünk mellett nem régen megalakítottuk a
Referencia csoportot, melyben a magyar társadalom kiváló
személyiségei segítik munkánkat.
Folyamatban van Simon Szonja és Judit vezetésével egy új és
mobil Wallenberg kiállítás létrehozása. Reményeink szerint az
ősz folyamán elkészül és bejárjuk vele az országot.
2024-ben lesz Sztéhlo Gábor halálának 50. évfordulója, aki
nagyon sokat tett a gyermekekért a második világháború során
és azt követően is. Ebből az alkalomból a Budapest, II.
kerületi Önkormányzat, az Evangélikus Egyház és a Raoul
Wallenberg Emberség Háza Egyesület közös szervezésben
emlékezünk meg róla 2024-ben.

3

Amikor Horváth-Lindberg Judittal elkezdtünk gondolkodni
ennek az egyesületnek létrehozásán, akkor még – hosszú időn
keresztül – azt a nevet akartuk neki adni, hogy tolerancia háza
egyesület. Sok embert megkerestünk és sok véleménycserét
(vitát) lebonyolítottunk. Végül 15-n hoztuk létre az
egyesületet és nem kevés gondolkodás után jutottunk el odáig,
hogy a nevünk a tolerancia helyett Emberség Háza legyen.
Egyesületünk létszáma időközben 30 főre emelkedett. Nagyon
sokfélék vagyunk. Mégis a közös cél érdekében tudtunk együtt
dolgozni. Azt reméljük, kezdeményezzük, hogy a jelenlevők is
csatlakozzanak hozzánk. Az eddigiek azt bizonyították,
tudunk és akarunk a továbbiakban is együttdolgozni.
Mint említettem nekünk a Raoul Wallenberg Emberség Háza
Egyesület tagjainak nagyon sok tervünk van. A leghőbb
vágyunk, amiért az egyesületet megalakítottuk, hogy
valóságosan és virtuálisan is létrehozzunk egy házat, az
Emberség Házát. Ahol mindenkit szívesen fogadunk, helyet
adunk szervezett és kötetlen beszélgetéseknek, kiállításokat
tartunk és még sorolhatnám, hogy mi mindet szeretnénk.
Végül, befejezésül, de nem utolsó sorban, amit csinálunk,
vagy amit teszünk azt Raoul Wallenberg és a többi
embermentő példáján tesszük. Ez motivál bennünket. Mi nem
vagyunk olyan hősök, mint Wallenberg, vagy Karl Lutz,
Perlaska, vagy akár Karig Sára. Mi hétköznapi emberek
vagyunk, akik tesszük a dolgunkat a minden napokban. Ez
nem egyszerű, mert nagyon bonyolult és összetett világban
élünk.