Szabaduló séta 3 – 4

Egyesületünk részéről Bérces Balázs ifjúsági tagunk segítette a programokat, ő felelt a Discordra épített
feladatokért és a technikai háttérért. Domokos Juli tematikus anyaga pedig a kísérő tanárok és
önkéntes felnőttek kezébe került, hogy minden állomásnál plusz történetekkel, háttérrel és
hangulatteremtő részletekkel gazdagíthassák a sétákat.
Az érdeklődés pont úgy alakult, ahogy vártuk. Bár a résztvevők még nem tartottak ennél
a korszaknál történelemből, a program során megalapozó ismereteket szereztek a II. világháborúról,
a soáról, a budapesti védett házak rendszeréről, az embermentők szerepéről, a Világ Igaza
kitüntetésről és a botlatókövek jelentőségéről.
Törekvésünk legszebb elismerése, néhány diák felvetette, a lakóhelyükön (a IV., kerületben) is készülhetne egy ilyen séta és ők is szívesen részt vennének a feladatok, sétapontok kidolgozásában.

Történelmi bevezető

A mai séta nem egyszerű városi kaland. Nem csak egy rejtvény, amit meg kell fejteni, hanem egy történet, amit meg kell hallani – a házak, az utcák és az emberek hangján. Nyolcvan évvel ezelőtt Budapest nem ilyen volt. A városban zsidó származású embereket üldöztek, gettókba zártak, sárga csillagot kellett viselniük, elvették a jogaikat, a lakásaikat, az életüket.
Munkatáborokba, koncentrációs táborokba deportálták őket. Sokan közülük soha nem tértek haza.  De voltak, akik nem hajtottak fejet.
A vészkorszakban, amikor a félelem uralta az utcákat, akadtak emberek, akik azt mondták: NEM. Nem a gyűlöletre, nem a közönyre, nem az igazságtalanságra.  Ők voltak az embermentők – diplomaták, orvosok, tanárok, házmesterek, nővérek, szomszédok, gyerekek.
Sokan közülük életüket kockáztatták azért, hogy másokat megmentsenek. Raoul Wallenberg svéd diplomata, Carl Lutz a svájci követségről, Ángel Sanz Briz a spanyol követségről, és még sok, neves és névtelen segítő – mindannyian ugyanazt tették: megőrizték az emberséget, amikor a világ azt éppen elveszíteni készült. Ez a séta arról szól, hogy ők itt voltak.  Ezekben a házakban, ezekben az utcákban – és talán ma is itt vannak, a falakban, a kövek emlékezetében.
Amikor most elindultok, ne csak a feladatokat keressétek, hanem a jeleket is: egy név a táblán, egy repedés a falon, egy megmaradt ablak. Mind mind emberi sorsokról, tragédiákról és csodával határos menekülésekről mesélnek.
Mert minden apró nyom azt mondja: voltak, akik emberek maradtak, amikor az volt a legnehezebb.
Ez a séta nemcsak a múlt megismeréséről szól, hanem arról is, hogy ma, a ti korotokban, mit jelent bátornak, figyelmesnek, emberinek lenni. Induljatok most úgy, hogy minden lépésetekkel egy kicsit közelebb kerültök ahhoz, amit úgy hívunk: emberség.

Résztvevők beszámolói

Kovács Bence

Az osztálykirándulásunk ezúttal nem csak a közös élményekről szólt, hanem egy fontos történelmi témáról is. A program során több állomást jártunk végig, amelyek a II. világháborúval, valamint Magyarország, a zsidóság és a cigányság akkori helyzetével foglalkoztak. Az egyes megállóknál információs táblákat olvastunk el, majd a megadott feladat szerint egy-egy szót, számot vagy adatot kellett beírnunk a kvízbe.

Ahogy haladtunk egyik helyszíntől a másikig, egyre jobban kirajzolódott, milyen nehéz és kegyetlen időszak volt ez az érintett közösségek számára. Különösen megrázó volt szembesülni azzal, milyen sorsra jutottak ártatlan emberek, és milyen igazságtalanságok érték őket csupán származásuk miatt. A táblákon szereplő történetek és adatok rávilágítottak arra, milyen fontos megérteni és megőrizni ennek a korszaknak az emlékét.

A feladatoknak köszönhetően nem csak olvastunk, hanem aktívan figyeltünk is, így a végére egy teljesebb kép állt össze arról, mi történt Magyarországon a háború idején. Bár a téma komoly és sokszor nehéz volt, mégis jelentős élményként maradt meg bennem, mert segített jobban megérteni a múltat és azt, miért fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk.

Ragályi Lénárd

Lehetőséget kaptunk részt venni a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület szabadulósétáján a belvárosban.

Az elején elmondták, hogy a vészkorszakban sok embert elhurcoltak, és többeket csak a Svéd követség menlevele mentett meg.

A séta célja, hogy a történelmi helyszíneket bejárjuk, megismerjük. Minden helyszínhez egy-egy feladat is társult, amit egy Discord bot segítségével kaptunk meg. Helyes megoldás esetén információt kaptuk a következő célállomásról. A séta végén sikerült menlevelet szereznűnk egy képzeletbeli barátunk részére, aki eltűnt.

5 csapat volt, és mindegyiket elkisért az RWEH vezetőség egy tagja, vagy egy tanárunk. akik meséltek a bejárt helyszínekről, néhol még segítettek is. A program célja az volt, hogy lássuk, hogy mi is történt, az embermentés hogyan, milyen módon történt. Körülbelül 2 óra és 2 és fél órás volt a program. Én magam nagyon jól éreztem rajta, és úgy gondolom, hogy a fiataloknak is kell tudnia, hogy milyen is volt ez.

Köszönet azért, mert az elsők között lehettem, aki ezt megtapasztalhatja, kipróbálhatja.

Vitéz Vágány

Ma egy igazán kellemes sétán vettünk részt Újlipótvárosban, amely sokkal több élményt adott, mint amire előzetesen számítottunk. A környék hangulata különleges: egyszerre őrzi a múlt emlékeit és él együtt a jelen pezsgésével. Séta közben rengeteg új érdekességet fedeztünk fel, legyen szó régi épületekről, apró részletekről a homlokzatokon vagy a környék történetéhez kapcsolódó érdekfeszítő tudnivalókról. Különösen izgalmas volt látni, mennyi régi emlék bújik meg a mindennapok forgatagában, amelyek mellett korábban talán észrevétlenül mentünk el. Ez a séta nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem tanulságos is volt: közelebb kerültünk Újlipótváros múltjához, és jobban megértettük, miért olyan egyedi és szerethető ez a városrész. Összességében tartalmas, élményekkel teli nap volt, amely után gazdagabban tértünk haza – új ismeretekkel és szép emlékekkel.

Varga Dávid

Véleményem a következő a mai sétáról, eléggé hideg volt így nehéz volt 100% fókuszban oda figyelni, emellett egyébként elég kreatív illetve közösség építő hatású a séta. Jó feladatok voltak és tényleg nagyon kreatív. Ajánlom több iskolában ezt a feladatsort.

Leitner Benjámin

Nagyon örültem hogy részese lehettem ennek a programnak, mivel az utcán sétálva nagy valószínűséggel nem olvassuk el a táblákat hogy kiről és/vagy miről szól. így hogy gondolkodni kellett és pontról pontra megoldani a feladatokat így más értelmet nyertek a szememben. Köszönöm még egyszer!

A programokat Budapest XIII. kerület Önkormányzata támogatta.