Soproni Zsuzsa már másodszor volt idegenvezetőnk.
A séta keretében mutattuk be a csoportnak azok tevékenységét, akik a második világháború rettenetes poklában is emberségről tettek tanúbizonyságot. Újlipótvárosban a legnagyobb jelentőségük a semleges országok Svédország, Svájc, Portugália és Spanyolország, valamint a Vatikán diplomatáinak volt, akik saját életüket veszélyeztetve mentették meg közel 60.000 ember életét. Ugyanígy számos magyar ember is közreműködött ebben a tevékenységben. Összesen mintegy 100.000 ember menekült meg Új Lipótvárosban.
A terület nagyjából a mai Szent István park, Pozsonyi út, Hollán Ernő utca, Katona József utca környékén volt.
Sétánkat a Pozsonyi út 1. számú ház előtt, Radnóti Miklós emléktáblájánál kezdtük, ahol idegenvezetőnk Radnóti versét mondta el, értő tolmácsolásban.
Érintettük a Svéd Vöröskereszt kórházát, a Phőnix házat, a Patikát, a Turul kaput és nagy szerencsénkre bejutottunk a kertbe is. Voltunk a Gergely Győző utcában, ez korábban a gyermekek utcája volt.
Több emléktábla előtt megemlékeztünk a tábla történetéről, milyen eseménynek, személyeknek állítottak emléket a 2000-es években.
Zsuzsa a sétapontok között, menet közben is sok információt adott a Vészkorszakkal, a védett házakkal, a sárga csillaggal, a zsidó törvényekkel, Richter Gedeonnal és másokkal kapcsolatban. Megálltunk néhány botlatókő előtt, a schutzpassokról képeket adtunk körbe. Több helyszínen személyes, vagy kevéssé ismert történetekkel színesítette elbeszélését, amik nagy tetszést arattak.
Végül a Szt. István parkban, Raoul Wallenberg szobránál, a Kígyóölő szobornál fejeztük be a közös sétát. A nagy érdeklődés miatt a séta a tervezett 1,5 óra helyett 2 óra lett.
