Karig Sára-díjat és oklevelet másodszor adta át az egyesület ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 12-én a II. kerület Marcibányi téri Művelődési Központban.
A rendezvény szervezői a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület, a Karig család és Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzata.
Az átadó ünnepséget Sipos András az egyesület leköszönő elnöke nyitotta meg. Háláját fejezte ki a Karig családnak és a II. kerület polgármesterének Őrsi Gergelynek és munkatársának, Andóczi-Balogh Zsuzsának díjátadó támogatásáért. Röviden felsorolta az egyesület 4 éves működésének legfontosabb eredményeit. Kiemelte Horváth-Lindberg Judit szerepét a díj megalapításában, hiszen az egyesület alelnöke javasolta Karig Sára személyét. Bemutatta Siklósi Istvánt, az egyesület új elnökét.
Az est moderátora, Karig Luca köszöntötte Őrsi Gergely polgármestert, Andreas Attorps a svéd nagykövetség munkatársát, Dr. Fabiny Tamást, Iványi Gábort és Dr. Merza József fiát, ifj. Merza Józsefet, illetve az előadókat: Dr. Szabó Tóth Kinga szociológust, egyetemi docenst, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Intézet igazgatóját és Dr. Lengyel László közgazdászt, politikai közírót, egyetemi oktatót, a Pénzügykutató Rt. elnökvezérigazgatóját. Felidézte „Sári nagyihoz” fűződő emlékeit, hogy élete még ma is irányt mutató számára.
Őrsi Gergely köszöntötte a résztvevőket és kifejezte reményét, hogy hagyományt teremtenek ezzel a rendezvénnyel. Rámutatott, hogy az embermentőket a mai korunk jutalmazottjaival a lelkiismeretük követése köti össze.
A szervezők „Az értelmiség szerepe és felelőssége a társadalomban” című témát javasolták.
Szabó-Tóth Kinga előadásának címéhez Babits idézetet választott: „Vak dióként dióban zárva lenni.” Alcíme: „Társadalomtudomány és társadalmi szerepvállalás.” Az előadó a szociológiával és társadalomtudományokkal foglalkozók kihívásait elemezte történelmi távlatban is felidézve e szakmák nehézségeit. Rámutatott a társadalmi tükör bemutatásának nehézségeire, a tudós és magánember viszonyának problémáira, illetve a döntéshozók felelősségére. A Karig Sára életművével példát adott a szabadság – felelősség – lelkiismeret összekötésére, a párbeszéd szükségességére, a közös értékek megtalálásának lehetőségeire.
Lengyel László előadása címének szintén verssort választott szintén költőt idézett: „Oly korban éltem én e földön..” Bevezetőben felidézte, hogy családja és ő is személyesen ismerte Karig Sárát, közösen (mármint a családja egyes tagjai) mentettek életeket a vészkorszakban. Az értelmiség szerepe:
1. Felismerni, mikor a társadalom bajban van, látni, hogy válság felé rohan az ország. Szembenézni ezzel a helyzettel és meggyőzni a többieket.
2. Válsághelyzetben tudja ne csak a tudós szintjén megfogalmazni, hanem a társadalom nyelvén is átadni a felismerését, legyen érzékeny, és kerüljön szoros kapcsolatba a „másik nyelvvel”. Segítse önszerveződő szakmai intézmények kapcsolatainak kiépítését.
3. Kötelessége megteremteni a lelkiismereti szerkezetet, ha a hatalom az életéért küzdve fellép, esetleg lemészárolja azokat, akik a hatalommal szemben felemelik a szavukat. Személyes ellenállásra vannak példák, de nincs közösségi érdemi ellenállás a magyar társadalomban.
A díjakról szóló döntést és indoklást, melyet Horváth-Lindberg Judit Stockholmból küldött, Rauh Edit, elnökségi tag olvasta fel. Karig Sára életútja megalkuvás nélküli, mindig a lelkiismeretét követte. Nem véletlen, hogy a három díjazott egyházi körökből került ki, hitbéli és életvállalásuk, csendes segítség nyújtásuk példaadó
A laudációkat Herczog László a Karig Sára-díjat odaítélő bizottság elnöke, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület tagja ismertette.
A laudációk teljes szövege a híradás végén olvasható.
A díjakat Karig Zsuzsa, Rauh Edit és Herczog László adta át. A dijátadón a 93 éves Merza Józsefet fia, ifj. Merza József képviselte.
A díjazottak megköszönték a díjat.
Iványi Gábor azt hangsúlyozta, hogy Karig Sára egyszerre volt bányász és költő, műfordító, igazi bibliai élete volt. Boldog, hogy ilyen díjat vehetett át.
Fabiny Tamás szerint a díj kötelez és megtisztelő. Korábban élt evangélikus lelkészek és Ordas Lajos püspök történeteit felidézve hangsúlyozta, hogy ők jobban megérdemelték volna ezt a kitüntetést.
Ifj. Merza József megköszönte édesapja életútjának pontos felidézését és szülei örömét a díjért.
A díjátadót Sipos András zárta, megköszönve a szervezők aktivitását és a résztvevők érdeklődését.
Laudációk
Dr. Fabiny Tamás
1959. február 5-én született Budapesten. 1982-es lelkésszé avatása után a Siófok – Kötcse – Balatonszárszó társgyülekezetben volt segédlelkész, majd 1986-tól Budapesten, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált. A gyülekezetekben szeretettel emlékeznek a szolgálatára. 1990-től óraadóként, 1999-től 2006-ig főállásban tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, miután 1998-ban teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen. 2005-ben a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki. A fasori Evangélikus Gimnáziumnak négy éven keresztül volt hitoktatója. Könyvei biblikus és egyháztörténeti tárgykörben, illetve fiataloknak szóló kiadványként jelentek meg. A Duna Televízió külső munkatársaként vallási műsorokat is szerkesztett. 2005 novemberében a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökévé választotta. A Lutheránus (Evangélikus) Világszövetségnek alelnöke, a Keresztény – Zsidó Társaságnak ügyvezető elnöke.
Fabiny Tamás már a rendszerváltás előtt bekapcsolódott az evangélikus egyház megújítását célzó belső mozgalmakba. Mint az 1988-ban megalakult Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnökségi tagja, részt vett az egyházi ellenállás és a sajnálatos titkosszolgálati együttműködés túlélőit és elszenvedőit megszólaltató Nem voltam egyedül című interjú kötetek szerkesztésében. Püspökként komoly szerepe van abban, hogy a történelmi egyházak közül egyedül az evangélikus működtet múltfeltáró bizottságot, amelynek a Háló című kötetei rendszeresen megjelennek az újabb adatokkal.
A Püspök úr életútját végig kísérő Ige: „…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.”(Róm 8,19) Így vall erről:
„Évtizedek óta dolgozik bennem ez az ige, amióta 17 évesen, a budavári ifjúsági körben – egy laikus testvértől! – igehirdetést hallottam róla. Keresztény küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajúdása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is mindennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai stb. szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet választ, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének felelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak vagyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben.”
Méltatásához felidézzük, amit tisztelői, ajánlói írtak dr. Fabiny Tamásról. „Az Igehirdetéseiben a hétköznapi élet történései az ige útmutatásában kapják meg értelmezésüket, gyakran a művészet nyelvén kap a hallgató mélyebb megértési lehetőséget.
A nyilvánosság előtt képviseli hitét, hitéből fakadó meggyőződését, diakóniai szemlélettel fordul a világban megjelenő társadalmi nehézségek, hátrányok felé.
Emberként hitelesen teremt kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben, figyelve rájuk.
„…az iskolámban tartott előadást az akkor aktuális menekültválság problémáiról. Nagyon megfogott engem az az elszántság, ami jellemezte őt, hogy ezeken a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segíteni tudjon. Vállalta a kritikák és politikai megbélyegzések sokaságát, azért, hogy küzdjön a menekültek emberi méltóságáért, a kulturáltabb állapotokért. … fontosnak érezte, hogy az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetétől függetlenül mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok, amiért oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak.
…. Folyamatos küzdelmet folytat a legelesettebbekért.
Ha tud személyesen is jelen van, legyen szó árvízről, megvetett, üldözött kisebbségről, vagy szegény családokról. … cselekedeteit sohasem az elismerés vagy a népszerűség vezérelte.
„ … Kezdetektől bekapcsolódott a MEVISZ (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség) Bárka csoportjának mozgássérültekkel és állami gondozottakkal foglalkozó munkájába. Ezt püspökként is folytatta. Az evangélikus egyház diakóniai szolgálata keretében támogatta a roma iskolai felzárkóztató programokat és az ukrán menekültek széleskörű gondozását. Mindezekkel együtt, hitbéli alapokon, empatikusan és józanul szólalt meg rendszeresen közéleti, társadalmi erkölcsi kérdésekben az elmúlt években, amivel széles rétegek elismerését vívta ki önmagának és egyházának.”
„Dr. Fabiny Tamás püspök urat mélységesen tisztelem azért, mert mindig kiáll a szegények, a rászorulók mellett. Kiállása emberségéből, hitéből és hivatásából következik. A családi élete és a nyilvánosság előtti működése is kifogástalan.
Számára az emberekkel, a társadalom bármely szegmensének képviselőivel való találkozás ajándékot jelent.
Nagyon nagy értéket képvisel számára a kulturális értékek védelme is. ”Eszterházy Péter családja mellett volt akkor is, „amikor a könyvtárunknak kellett elhelyezést és méltó megőrzést találni. Ezen keresztül is a kultúra és a gondolatok mellett állt ki, ahogyan teszi ezt nagyon sokszor megnyilatkozásaiban is.”
„Budapest Főváros II. kerülete Önkormányzata mindig tiszteletteljes kapcsolatban állt a Magyarországi Evangélikus Egyházzal.
Dr. Fabiny Tamás elnök-püspöki szolgálata időszakában ez az együttműködés sokkal szorosabbá, személyesebbé vált, munkássága már ekkor is kiváltotta nagyrabecsülésünket.
A 2024. évi Sztehlo Gábor emlékév megrendezésekor kialakult kooperáció is megmutatta az ő mélységesen humánus értékrendjét. Minden megnyilvánulása egyfajta tanúbizonyság az emberi, közösségi és egyházi kapcsolatok jobbítása iránti eltökéltségéről, amelynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és példája.
Egyenes gerinccel, töretlen elszántsággal és hite erejével végzett munkája példát mutat és erőt ad mindazoknak, akik szolgálata során vele dolgoznak.
A Püspök úr által vezetett Északi Evangélikus Egyházkerülethez tartozó Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat kiemelkedő szerepet játszik a II. kerületi szociális ellátás, az idősek, a segítségre szorulók és az elesettek ellátásában. Önzetlen szolgálatuk a helyi közösségi szolidaritás építőkövévé vált. Erőt ad és példát mutat nekünk is ahhoz, hogy miképp oldjuk meg a rászorulók méltó segítését.
Köszönettel és hálával tartozunk Püspök úrnak a kerületi rendezvényeken való részvételéért, vigaszt, bátorítást adó szavaiért, szívélyes barátságáért.”
Iványi Gábor
Szolnokon született 1951. október 3-án, egy tizenegy gyerekes metodista lelkész család második gyermekeként. Szülei a Kádár-rendszer idején súlyos küzdelmeket folytattak hitük és meggyőződésük szabadságáért.
Édesapja Iványi Tibor vezetésével alakult meg a Magyarországi Metodista Egyházból politikai okok miatt fegyelmivel elbocsátott lelkészek és a hozzájuk csatlakozó gyülekezetek által alapított Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET).Iványi Gábor nős, hat gyermek édesapja.
Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán végezte a Vasvári Pál
Gimnáziumban. 1970 és 1974 között a Szabadegyházak Lelkészképző Intézetének teológiai hallgatója volt. Tanulmányait 1976-tól − miután alma máteréből 1974-ben eltávolították − a MET, a későbbi Wesley János Lelkészképző Főiskola elődjeként működő illegális házi teológiaiakadémián folytatta. Diplomát 1991-ben már a Wesley János Lelkészképző Főiskolán
1996-ban Doctor of Laws tudományos minősítést nyert a rochesteri (USA) Roberts Wesleyan College-ban. 2008-ban az Országos Rabbiképző – Zsidó egyetemi tanári elismerésben részesítette.
Lelkészi szolgálatát 1973-ban a Magyarországi Metodista Egyházban kezdte. 1974-ben tagja lett a kirekesztett lelkészek és hívők csoportjának, ami miatt 1975-ben őt is kizárták egyházából.1981-ig, − az új vallási közösségük elismeréséig − a hatósági tiltás ellenére is gyakorolta hivatását, az illegalitásban működő kispesti metodista gyülekezetet vezette. A közösség életében emlékezetes alkalmak voltak a hatalmi önkénnyel elvett templomok előtt, éveken át a szabad ég alatt tartott istentiszteletek. Iványi Gábort emiatt, az egyesülési joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Alapító tagja az 1981-ben elismert Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek, amelynek ma elnöke és a békásmegyeri egyházközség templomépítő parókusa.
1979-ben részt vett a Szegényeket Támogató Alap létrehozásában. 1988-ban
bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkájába, tagja volt a szervezett első ügyvivő testületének. Alapítója, szerkesztője és névadója volt a Beszélő című ellenzéki folyóiratnak és a Nyitott ajtó nevű egyházi szamizdatnak. Kezdettől fogva rovatvezetője, ma főszerkesztője a MET Élet és világosság című havilapjának. 1990-től az Egyház és világ című liberális szellemiségű protestáns folyóirat munkatársa is volt.
Kezdeményezője és alapítója az Oltalom Karitatív Egyesületnek, 1987-től megbízott igazgatója, főigazgatója, ma határozatlan időre kinevezett rektora a Wesley János Lelkészképző Főiskolának.
Két ciklusban-1990 és 1994, majd 1998-2002- között országgyűlési képviselő volt, az első ciklusban az Emberi jogi, Vallásügyi, Kisebbségi Bizottság tagjaként tevékenykedett.
Megalakulásától részt vesz a Magyar-Izraeli baráti társaság és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület életében.
A rendszerváltás után létrehozta az ország legnagyobb hajléktalan-ellátó, idősgondozó, oktatást, és egészségügyi ellátást nyújtó intézményét, amit koncentrált kormányzati ellenszélben, a finanszírozás és a tevékenység folyamatos akadályozása ellenére is folytat.
Ajánlói szerint személye és sorsa példázat arról, hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? A rendszerváltás előtt társaival a SZETA tagjaként támogatta azokat, akiknek szükségük volt materiális és lelki segítségre.
” A SZETA 1979 októberében alulról jövő kezdeményezésként alakult, ellenzékinek és illegálisnak tartott civil szervezet volt, a magyar demokratikus ellenzék legfontosabb mozgalma.” Iványi Gábor azóta is ott van mindenütt, ahol szükség van civil kurázsira, emberségre. Ott van, ha vizet kell osztani, mert az önkormányzat elzárta a vizet a 40 fokos hőségben egy cigányok lakta településen, de ott van a Duna-parton is, amikor az új antiszemitizmus mutatja arcát. Az SZDSZ-ben vállalt politikai szerepével és azóta is minden megmozdulásával a szegények és a társadalmon kívül állók életét próbálja valamivel megkönnyíteni.
Iványiék ajtaján mindenki bekopoghat: traumatizált cigánygyerekek, akiket egészségi állapotuk miatt nem lehet beiskolázni, menedéket kérők, otthontalanok és nélkülözők egyaránt. Az állam nem tud és nem is próbál megfelelő, emberi ellátást adni a társadalmon perifériáján élőknek.
Iványi Gábor tetteinek alapja a hite és a hitvallása. Egy judeo – keresztény hitvallás, amely nem üzletnek tekinti az egyházat, amely nem a gazdagodásáról és a hatalomhoz való dörgölődzésről, hanem a szolgálatról szól. Amely kiáll az emberségért, akkor is ha ebből személyes, vallási és a civil munkával kapcsolatos problémai támadnak: ez az igazi civil kurázsi!
Iványi Gábor a megpróbáltatások és akadályok ellenére egész életében végtelen alázattal és szeretettel végezte, végzi a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységét, saját erejéből működteti a szociális és oktatási feladatokat ellátó intézményeit. A kiforgatott világban képes nagy erőket megmozgatni az elesettek érdekében, akár saját egzisztenciáját is kockáztatva.
Úgy gondolom, Iványi Gábor jelképpé vált, EMBER a szó legnemesebb értelmében.
Összefoglalva az elmondottakat: Dr. Fabiny Tamás és Iványi Gábor egyházi vezetőként és magyar emberként hitvallásuk szerint élték, élik életüket. A nyilvánosság előtt képviselik hitüket, hitükből fakadó meggyőződésüket, diakóniai szemlélettel, szociális érzékenységgel viszonyulnak a társadalmi nehézségek, hátrányos helyzetek felé. Emberként hitelesen teremtenek kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben,
A rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segítenek. Küzdenek a menekültek emberi méltóságáért, mert fontosnak érzik, hogy függetlenül az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetüktől, mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok amikért, oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak. A megpróbáltatások és akadályok ellenére végtelen alázattal és szeretettel végezték, végzik a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységüket.
Dr. Merza József
Sárospatakon született 1932. szeptember 16-án. Négy nap múlva a 93. születésnapján köszönthetjük.
Matematikus, pedagógus, szakfordító és író. Négy gyermeke van.
Egyetemista korában, hívő római katolikusként ismerkedett meg Bulányi György piarista szerzetessel, és az ő munkatársaként és barátjaként a később Bokor Bázisközösség néven ismertté vált lelkiségi mozgalom tagja, majd meghatározó alakja lett. A Bokor egyik legfontosabb jézusi alapelve az erőszak minden formájának, így a katonai szolgálatnak az elutasítása. Az erőszakmentesség–béketeremtés–szelídség teológiai, erkölcsi, történeti és szépirodalmi hátterének kidolgozása sokakat foglalkoztatott a közösségben, de a téma vezéralakja a széles látókörű, több nyelven beszélő, olvasott Merza József volt. Rendszeresen tartott erről előadásokat, lelkigyakorlatokat, az egyházi, majd az ellenzéki szamizdat lapokban írásokat közölt. 1979-ben, 47 évesen, négy gyermekes apaként, mint az MTA Matematikai Kutató Intézet tudományos kutatóját behívták 19 napos tartalékos katonai szolgálatra, nem tett eleget a behívóparancsnak. Merza József nem tudta, hogy a Bokor Bázisközösség első katonai szolgálat megtagadójaként mit vállalt: hogy a pártállam-precedens híján- hogyan viszonyul egy, illegálisan működő kisközösség egyik tagjának katonaság-megtagadásához. A meggyőződéséért nemcsak a személyes szabadságát, tudományos karrierjét, hanem az egzisztenciáját és családja biztonságát is kockáztatta. A katonai bíróság nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Bátor kiállása nem maradt következmény nélkül. A tudományos pálya bezárult előtte, áthelyezték a Matematikai Kutatóintézet könyvtárába, ahol azután annak vezetője lett. Tette számos követőre talált, a Bokorban mintegy 30 ember tagadta meg a bevonulási parancsot. Ezzel Merza József olyan folyamatot indított el, amely még nem fordult elő a Varsói Szerződés (VSZ) országaiban. Így ennek belpolitikai és nemzetközi következményei is lettek, mert a politikai és egyházi hatalom attól tartott, hogy mindez aláássa az általános hadkötelezettség alkotmányos kötelezettségét, az egyház és a pártállam szövetségét. Az állam és a klérus kooperációja megerősödött, sikerült megosztani bázisközösségeket és elérni, hogy a Vatikán kiközösítse Bulányi Györgyöt az egyházból.
Merza József szervező tevékenységéről sokkal többet tudnánk, ha a róla vezetett megfigyelési dossziék megmaradtak volna. De ezek híján is tudjuk dokumentálni, hogy a Bokorban Ő egyike volt azoknak, aki halkan és titokban adományokat gyűjtöttek a harmadik világban, elsősorban Indiában, mélyszegénységben élők megsegítésére.
Merza József alapítója és vezetőségi tagja volt számos, erőszakmentességet hirdető civil szervezetnek. Rendszeresen részt vett a pacifista és háborúellenes mozgalmak életében, azok akcióiban. Előkészítője, támogatója, megfogalmazója és aláírója volt számos civil kezdeményezésnek, kiállt az itthon és külföldön bebörtönzött katonaság-megtagadókért, a halálbüntetés és az általános hadkötelezettség megszüntetéséért, valamint a polgári szolgálat bevezetéséért. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának a megalapításában és munkájában – egészen annak párttá alakulásáig, aktívan részt vett a Bokor képviseletében.
Amikor Merza József az MTA Matematikai Kutatóintézetének (ma: HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, Budapest, Reáltanoda utca 13-15.) könyvtárát vezette, idegen nyelvű szakfolyóiratot szerkesztett, létrehozott egy egyszemélyes intézményt, aminek azt a nevet lehetne adni, hogy „A párbeszéd intézménye”. Ennek keretében a Matematikai Kutatóintézet tudósai, a Bokor bázisközösség tagjai, a baráti és ismeretségi körének és a – részben általa alapított – civil szervezetek tagjai rendszeresen felkeresték őt és eszmét cseréltek szakmai, lelki, egyházpolitikai, szervezési, közéleti kérdésekről. „A párbeszéd intézményének” informális tagjai lettek a különböző lelkiségi mozgalmak tagjai, a rendszerváltás időszakában a közélet később ismert alakjai is. A kör tovább bővült, amikor Merza József elkezdett teljesítménytúrákra járni és a turista társai is felkeresték.
Merza József nagy súlyt fektetett arra, hogy több nyelven, származástól, vallástól vagy politikai nézetektől függetlenül, mindenkivel érdemi és előítélet nélküli párbeszédet folytasson. A szóbeli párbeszédet tartotta a legtöbbre, de egyházi és közéleti kérdésekben levelekkel és cikkekkel is megkeresett állami és egyházi vezetőket, országgyűlési képviselőket a Bokor képviseletében. Írásai a szamizdatok mellett az „Érted Vagyok!” című negyedéves Bokor folyóiratban jelentek meg, aminek sokáig szerkesztője is volt. A rendszerváltozást követően számos lap közölte publicisztikai írásait, amelynek célja mindig a valódi párbeszéd volt, a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében.
Közírói, esszéírói, levelezői munkássága eddig hét kötetben jelent meg a Napkút Kiadó és a Dr. Kotász Könyvkiadó jóvoltából. Kötetei messze túlmutatnak írójuk személyén: azok az 1945 utáni magyar egyháztörténet, a Vatikán keleti-politikájának, a hosszú Kádár-korszaknak, a rendszerváltozás és az azt követő időszaknak a kordokumentumai, amelyek az erőszakmentes ellenállás, a civil társadalom alakulásának mozgalomtörténeti és politikatörténeti dokumentumai is egyben.
Merza József személyesen ismerte Karig Sárát, akinek nagy tisztelője volt. Merza József volt a házigazdája a hadkötelezettséget ellenzők (HEL) első találkozójának, ahol Karig Sára is felszólalt 1993. május 22-én. Karig Sára meghívása nem volt előzmény nélküli. Merza Józsefet foglalkoztatta Karig Sára személye és helytállása: a legnagyobb tanúságtevők között említi őt az 1989-ben írt esszéjében, idézem: „Karig Sára laikus nőnek sok ember köszönhette az életét, mivel nem kímélte magát akkor, amikor sokan meghúzódtak zárt ajtajuk és árja származásuk védőfala mögött. A bőséges jutalomra érdemes nőt a kékcédulázásra tett észrevétele miatt a sarkkörön túli Vorkutába deportálták. Isten Lelke, amint írásai tanúsítják, ott sem hagyta el.”-idézet vége. A szerkesztői és kiadói érdemek kiemelése mellett a Szerencse lánya című könyv kiadáshoz, ha áttételesen, de Merza József is hozzájárult. Karig Sára ismerőjeként és tisztelőjelként sokat tett azért, hogy a Karig-életút ne merüljön a feledésbe. Merza József életművében egyaránt jelen van a tudomány iránti elkötelezettség, a vallási párbeszéd igénye és az erőszakmentes társadalmi jelenlét képviselete. Matematikai és szamizdat szerkesztői munkássága mellett a rendszereken átívelő vallási és közösségi szerepvállalása, az erőszakmentesség eszméjének elvi és gyakorlati képviselete, valamint írói tevékenysége egyaránt hozzájárult a demokratikus gondolkodás elterjedéséhez. A felekezetektől független, párbeszéden alapuló, igazságkereső, nézeteiért következetesen kiálló személye példakép a szakmai, a katolikus és nem katolikus közegben, valamint a magyar közéletben egyaránt
