Horváth Noémi Rebeka – A MI fejezetünk
Jelen idők tettre kész Vándora! Hozzád szólok, míg a letűnt korok szava engedi,
Hogy tudd, azzal a kézzel, ami neked adatott, elvenni is lehet, de könnyebb vele adni.
Emlékeztetni jöttelek téged, s kérdeni, hogy tudja-e még az emberiség,
Mit is jelent az, mit egykor úgy hívtunk EMBERSÉG.
Jöttem, hogy elmondjam, hogy a melletted álló maroknyi ember nem sok, tudom,
De egy maréknyi jó ember célokkal felvértezve többet ér, mint egy millió, aki nem gondol túl
a holnapon.
Én kiáltani jöttem a nevedben: Hogy ELEG már a megsárgult, könyvek végszavára száradt
tinta!
Fogjunk tollat, s legytink Ml azok ki a lezárt fejezeteket újra írja!
Lépj hát velem a kezem fogva, hogy tiszta legyen az út azok előtt, akik majd minket
követnek!
Ha mas nem teszi, adjuk hát MI a saját hangunkat a történelemkönyveknek!
Kételyek helyett MI ébresszünk gondolatokat!
Inspiráljuk végre MI azokat, akik régen minket inspiráltak!
Egy ember se lehet olyan szegény, hogy ne nyújthasson segítő kezet,
Mutassuk meg, hogy felszólalni, magunk helyett, másokért is éppúgy lehet!
Adjunk tovább valami maradandót! Álljunk fel büszkén, kihúzott háttal,
Mert itt az idő, hogy MI mondjuk el a történeteket a MI saját szavainkkal.
Horváth Noémi Rebekának hívnak.
Egy soproni születésű lány vagyok, aki 14 éves kora óta fejezi ki gondolatait versben.
Írásaimmal mindig törekszem új gondolatok ébresztésére, arra, hogy az ismert dolgokat
váratlanná, az ismeretlent ismerőssé tegyem az olvasók számára. A MI fejezetünk című
versemet többek között azért is tartom különlegesnek, mert tömegek megmozgatására íródott.
Bár első olvasásra sokaknak úgy tűnhet, kifejezetten a fiatalokat szólítja meg, ez nem teljesen
így van.
A vers mindenkihez, minden korosztályhoz egyaránt szól. A versen keresztül pedig én szólok
azokhoz, akiknek egy buzdító mosoly kell csak ahhoz, hogy a mindennapok hősévé váljanak.
