Hegyesi Gábor 2021-ben csatlakozott a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesülethez. Mindvégig tanácsaival, javaslataival segítette az egyesület munkáját. Rendkívül gazdag, sok éves a civil szférában szerzett tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt négy évben sikeres tevékenységet folytattunk. 

Hegyesi Gábor a közgazdász diplomáját 1973-ban szerezte meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Később az ausztráliai Monash Egyetemen szociális munka mesterszakon szerzett képesítést, majd szociális menedzser diplomát kapott a baltimore-i John Hopkins Egyetemen (USA), valamint 2004-ben minőségmenedzserként végzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen.

Szakmai pályafutását a gyakorlati terepeken folyó munka és az elmélet, kutatás szoros összekapcsolása jellemezte. 10 évig párhuzamosan dolgozott a szociális munka „bölcsőjének” tekinthető nevelési tanácsadó hálózatban gyakorló családgondozóként, valamint a Szövetkezeti Kutatóintézetben a társadalmi helyzet és problémák kutatójaként. Később az újjászülető civil szolgáltatások egyik úttörő intézményének (LARES Humán Szolgáltató Kisszövetkezet) munkatársa lett. Eközben már a főiskolai, egyetemi oktatásba is bekapcsolódott.

Az 1970-es évek végétől óraadóként szociális munka kurzust tartott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, 1987-től pedig az ELTE-n, az akkor alakuló szociálpolitikus, illetve szociális munkás képzést megvalósító tanszéki csoport, majd tanszék munkatársa lett. Közben sem hagyta el a gyakorlatot, 1989 és 1992 között az Esély Családsegítő Szolgálat munkatársaként is tevékenykedett. Alapító tagja az Iskolaszövetségnek, a Non-profit Kutatócsoportnak, évekig volt a Non-profit Humánszolgáltatók Országos Szövetsége elnöke.

Hegyesi Gábor a kezdetektől tevékeny résztvevője volt a felsőoktatási szociális képzések megalapozásának, kidolgozásának, és megvalósításának. 1992-től tanszékvezetőként dolgozott, ebben a minőségében a szociális munka felsőoktatásának egyik megalkotója és folyamatos fejlesztője volt – előbb a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Társadalomtudományi Karán. Tevékenységének meghatározó részét képezték a szakmai kérdésekhez kapcsolódó kutatások, a folyamatos publikálás, a nemzetközi és hazai tudományos életben való részvétel, valamint a szakma fejlődéséhez nélkülözhetetlen külföldi kapcsolatok kiépítése és fenntartása.

A diákjai igényes, felkészült, következetes pedagógusnak, s nem utolsó sorban igen jó embernek ismerték meg. Az országban dolgozó szociális munkások számára ő volt az az ember, akire szakmai értelemben apai példaképként tekinthettek. 

1997-től haláláig elnöke volt a Szociális Innováció Alapítvány (SzIA) kuratóriumának.

Harcostársával és szellemi testvérével, Talyigás Katival (RWEHE tagjával) közösen 2022-ben – az Országos Szabó Ervin Könyvtár égisze alatt – megalapították a Ferge Szabadegyetemet. Ez az új kezdeményezés Ferge Zsuzsa szakmai örökségét követve rendkívül fontos társadalompolitikai kérdéseket dolgoz fel, kiváló előadók és szakértők segítségével.

Legyen áldott az emléke!

(Az életrajz forrása: tatk.elte.hu és kollégája Kövér-Van Til Ágnes írása)

Sipos András beszéde 2025. április 30-án az ELTE Társadalomtudományi Kar által Hegyesi Gábor emlékére szervezett megemlékezésen 

Tisztelt Emlékezők !

A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület elnöke, Sipos András vagyok.

Hegyesi Gábor az ELTE Társadalomtudományi Kar emeritus professzora 2021-ben csatlakozott a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesülethez, melyet ugyanebben az évben − az Ő belépése előtt néhány hónappal korábban − hoztunk létre. Mindvégig ötleteivel, javaslataival segítette az egyesületünk munkáját. Rendkívül gazdag, sok éves, a civil szférában szerzett, tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt négy évben sikeres és igazán sokrétű tevékenységet folytattunk. Két fontos megszívlelendő tanítására emlékszem. Az egyik, hogy ne azt mondjuk valamire, nem tudjuk megcsinálni, hanem találjuk meg, a hogyant! A másik csodálatos képessége, hogy bárkivel találkozott, beszélt, tudott találni valami olyan dicsérő szót, ami hiteles volt és őszinte… és ezt sohasem mulasztotta el.

Személyesen sokkal korábbról ismertem, amikor még az ELTE TáTK

Szociális Munka Tanszék vezetője volt. Mindketten tagjai voltunk a Raoul Wallenberg Egyesületnek is. Az Ő kezdeményezésére hoztuk ide – ebbe az épületbe – Raoul Wallenberg svéd diplomata életét, embermentő tevékenységét bemutató kiállítást.

Ezt követően közösen szerveztünk idegenvezető képzést fiatalok számára, Talyigás Katalinnal együttműködve, akiket arra készítettük fel, hogy a Budapestre látogatókat vezessék el a Holokauszt és embermentő emlékhelyekre.

Érdeklődve kísérte figyelemmel, de szerepe volt az előkészítésben is,  a tavalyi évben megszervezett Sztehlo emlékév programjait, melyet a II. kerületi Önkormányzattal és az Evangélikus Egyházzal közösen szerveztünk meg.   

Ő vont be a Szociális Innováció Alapítvány szociális témájú szakmai programjaiba is.

Beszélgetéseink sokat jelentettek számomra, számunkra, fordulhattam, fordulhattunk hozzá tanácsokért. Megbeszélhettem Vele az egyesületünkkel kapcsolatos feladatokat, problémákat.

Nagyon hiányzik számomra, számunkra, mindannyiunk számára.

Egy generációhoz tartoztunk. Büszkék vagyunk rá, hogy osztotta értékrendünket, és az egyesület tagjaként tevékenykedett. Nyugodjon békében!