Nem számítottunk ekkora érdeklődésre. A leghamarabb regisztráló 12 két fős csapat kapott lehetőséget a megmérettetésre. A most lemaradók abszolút elsőbbséget élveznek egy következő budapesti versenyünkön.
A verseny számára a Neumann János Informatikai Technikum könyvtártermében kaptunk kiváló környezetet és jelentős segítséget a lebonyolításhoz. Hálásan köszönjük!.
Az egyes fordulókban mindig 4 csapat vitatott egy-egy témát, melyek a következők voltak:
Minden kérdésben népszavazás döntsön!
A turizmusnak több előnye van mint hátránya.
Korlátozni kell a mobilhasználatot a fiatalok körében!
A 14-18 éves fiatalok nagyszerű érveket sorakoztattak fel mind az állítások mellett, mind ellene. Feladatukat nehezítette, hogy nem a saját véleményüket kellett képviselni, hanem sorsolással lett eldöntve, hogy melyik csapatok támogatják vagy ellenzik a témákat. Feladat volt a vitában korábban elhangzott érvek cáfolata is. Ez rendkívüli odafigyelést és improvizációs készséget követel, de a versenyzők ezt is remekül megoldották. Nagyon színvonalas, valódi vitákat hallottunk.
A zsűri elsősorban a logikus gondolkodást, az érvek és cáfolatok minőségét értékelte. Pontozták a stílust (érthetőség, hatásosság, a beszéd dinamikája, stb.) és a csapat tagjainak együttműködését is.
Minden téma megvitatása után a közönség tagjai arról szavaztak, hogy melyik csapat befolyásolta legjobban a saját álláspontjukat. Az így kapott pontok is beszámítottak a végeredménybe.
Minimális pontkülönbséggel alakult ki a végső sorrend a következőképpen:
I. helyezett: Szingalézek: Szarka Áron és Tamás Ágoston (41 pont)
II. helyezett: Kettesek: Selmeci Ruben és Trautmann Bálint (40)
III. helyezett: Certus Victoria: Nkanyimuo Bruno Chibueze és Csizmazia Ede (37)
Az első három helyezett értékes díjai mellett minden versenyző megérdemelten vehette át oklevelét és egyesületünk hátizsákját.
Következő versenyünk december 11-én lesz Szegeden a Szent-Györgyi Albert Agórában.
A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért. #kozosertekeink, #CERV.
Kedves barátunk, ismerősünk és mindenki más, aki úgy érzi, hogy hozzá akar járulni a Raoul Wallenberg Különgyűjteményhez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár RAM-fiókjában.
Egyesületünk, a Raoul Wallenberg Emberség Háza kezdeményezésére a Szabó Ervin Könyvtárral együttműködésben 2024. november 14-én csütörtökön 17.00 órakor lesz a Raoul Wallenberg Különgyűjtemény ünnepélyes megnyitása.
A különgyűjtemény célja, hogy emléket állítsunk mindazoknak az embereknek, akik életük kockáztatásával is segítettek más emberek életét megmenteni, valamint, hogy civil kurázsijukkal példaképek lehessenek a jövő generáció számára is. Célunk, hogy a könyvek ”Embermentés” gyűjtőfogalom alatt hozzáférhetővé tegyék mindazokat a történeteket, amik az embermentők civil bátorságát, emberségét bizonyították, bemutassák mindazokat az embereket, akik a II. világháború alatt, és később is Európában, valamint más világrészeken is mentették az üldözötteket, a menekülőket.
Ennek a különgyűjteménynek a felépítéséhez kérjük segítségedet! Kérjük, nézd át házi könyvtáradat, és gondold meg, hogy volna-e olyan könyv, dokumentum, amit ennek a gyűjteménynek tudnál ajándékozni!
Elkészítettünk egy EX LIBRIS beragasztható matricát is arra az esetre, ha Te, mint adományozó szeretnéd személyesebbé tenni adományodat.
A könyveket a RAM könyvtárban tudod leadni és magad beírhatod a nevedet az EX LIBRIS matricára – ha akarod.
Novák Péter könyvtárvezetö azt kéri, hogy adományoddal a könyvtár nyitvatartási ideje alatt gyere, és ha lehet előzőleg telefonálj, hogy jössz. A könyvtárban minden segítséget megkapsz, és természetesen meghívunk az ünnepélyes megnyitóra is, ha megadod e-mail címedet a könyvtárban. Ha nehézségeid vannak a személyes leadással, jelezd Horváth-Lindberg Judit elnökhelyettesnek (jhorvathlindberg@gmail.com), és segítséggel megoldjuk a problémát.
Köszönettel
Sipos András elnök Horváth-Lindberg Judit elnökhelyettes
Hiányjelek a budapesti zsidóság történetében
A pesti gettó gyermekei
Dombi Gábor zsidó kultúratörténész előadása
a RAM könyvtárában, 2024. október 29.
A Holocaustról nagyon sok könyv jelent meg, azonban még nincs feltárva azon gyerekek élete és sorsa, akiket 1944-ben a Gettóba vittek és ott szabadultak fel 1945 januárjában. Ezt a hiányosságot szerettük volna – ha nem is teljesen körültekintően, de legalább kicsit betekintően – orvosolni Dombi Gábor Holocaust-történész előadásával, a RW80 programunkon belül. Meghívott vendégek voltak Salgó Vera könyvtáros és Kardos Péter főrabbi, akik Holocaust túlélőként személyes történetükkel élőbbé tettek a száraz történelmi tényeket.
A RAM könyvtára megtelt. A meghívás közzétételével soha nem tudhatjuk, mennyien jelentkeznek és hányan jönnek el. Ez alkalommal majdnem többen, mint amennyi ülőhely volt. Közel hatvanan, érintettek és a témára kíváncsiak hallgatták Dombi Gábor nagyszerű előadását, melyben tények, képek és igazi érzelmek keveredtek. Akik részt vettek ezen a programon, talán szomorúan, de mindenképpen új ismeretekkel, gondolatokkal és azzal az elhatározással léptek ki a könyvtárból, hogy ”Soha többé”.
Horváth-Lindberg Judit az esemény szervezője Dombi Gábor előadóSalgó VeraKardos Péter
A Bíráló Bizottság különdíjat ítélt a Törigaudio pályamunkának, amely a tudományos jellegű tanulmánykategóriában egyetlenként született. Az alkotás címe: Sztehlo Gábor gyermekei.
A pályázó finom érzékkel, a történelmi hátteret is pontosan megrajzolva mutatta be Sztehlo Gábor embermentő munkáját és a háború utáni gyermekváros születését, életét és fontosabb újításait, utalva a gyermek-önkormányzat felelősségteljes munkájára és Gaudiopolis színes, gazdag, felszabadító életére. Ahogy írta: “Dolgozni és játszani, ez volt az aranyszabály, ami feledtette a múltat.”
A tanulmány informatívan, nyelvileg igényesen és összeszedetten ábrázolta a Gaudiopolisi köztársaság gyermekeinek életbenmaradási és megkűzdési stratégiáit, példákkal illusztrálva, hogy a hiányzó támogató családi háttér nélkül, egymásba kapaszkodva is el lehet érni nagyszerű eredményeket pl. későbbi kémiai Nobel-díjat, mérnöki, filmrendezői, pszichológusi karriert.
A szerző a tanulmány lezárásában a Sztehlo Gábor iránti hálára is hozott példát: ”a ma még élők és leszármazottjaik minden év májusának utolsó szombatján kimennek a Farkasréti temetőbe, hogy megemlékezzenek az emberről, aki megmentette az életüket.”
Mindezek és a források pontos ismerete, felhasználása, a karakterlimit betartása érettebb gondolkodásra vall, mint azt a pályázó korából sejteni lehetne, hiszen a bíráló bizottság tagjai a legmagasabb pontszámot adták a pályaműre, nem is sejtve, hogy az alkotó általános iskolai diák!
Kovács Áron, a Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola 7. b osztályos tanulója kapja a tudományos jellegű tanulmány kategória különdíját.
Az irodalmi jellegű pályamunkák közül a Piros pipacs jeligés különleges pop up könyvet díjaztuk első helyen. A sokaság apja című alkotás nem kifejezetten Sztehlo Gábor munkássáról szól, de abból táplálkozva mutatja be, hogyan segíthetünk egy gyermeknek, ha az szülői bántalmazás áldozatává válik, vagy olyan fiataloknak, akiknek el kell menekülniük különböző okok miatt saját családjuktól. A főszereplő Ábris Sztehlo Gábor alteregója, kishúga Abigél és a többi megmentésre váró gyermek (Blanka, Bálint, stb.) sorsa hasonlít a Gaudiopolis lakóinak sanyarú sorsára. A “Menedék” becenevű fiatal férfi, hasonlóan Sztehlo Gábor “embermentőhöz”, egész életét feláldozva gondot visel a rászorulókra, halála után az általa segített gyermekek feladata pedig az, hogy “ életüket tovább éljék és emlékét magukban hordozzák, így ő büszke lesz rájuk”!
A mű gazdagon illusztrált, képregényszerű, térbeli mesekönyv, olyan interaktív könyv, amely különféle 3D effektusokat és mozgó elemeket tartalmaz, amelyek megnyílnak és kiugranak a könyv lapjain, ezáltal fejlesztve a gyerekek fantáziáját és olvasási érdeklődését. Ez az alkotás nagyszerű módja annak, hogy a gyerekeket bevonják az olvasásba és új dolgok felfedezésére késztessék őket. Mindenképpen kiadásra ajánljuk a művet!
Az alkotók: Ökrös Julianna, Perlaki Jázmin Sára, Tóth Tünde Tímea a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium tanulói
3. A képzőművészeti pályamunkák közül néhány ponttal megelőzve a többieket lett első a „Velünk” jeligés alkotás Jobb világ címmel, amelyből kiolvastuk Luther tanításainak továbbélését Sztehlo Gábor munkájában, a kisgyermekhez lehajoló lelkészt, és a Gaudiopolisban a fiatal kamaszoknak távlatot nyitó, sok gyereknek biztonságot nyújtó Pax gyermekotthont.
Az alkotás többféle művészeti technika alkalmazásával jött létre:
vonalrajz és árnyékolás
kollázs elemek
szimbólumok használata pl. Luther rózsa
a részletek elnagyolásának és kidolgozottságának ötvözése
Ezek a technikák együtt egy összetett és mély művészeti alkotást hoztak létre, a különböző jelenetek kombinációja arra utal, hogy egy bonyolult, többrétegű történetet szeretne közvetíteni számunkra.
A pályamunka remekül ötvözi a fekete-fehér múlt és a színes jövő képeit, a fiatalság és az idősebb generáció egymásra-utaltságát és szimbiózusát.
Az alkotók: Bajnay Flóra, Hajós Lilla Hilka, Csabankó Manisa a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium diákjai
4. A multimédiás pályázatok közül valamennyi bíráló a maximális pontot adta a Tarem24 jeligés munkára, mely a Tudunk segíteni? címet viseli.
Az alkotók remek érzékkel járták körül a témát: tanárt, színészt, diákokat, evangélikus lelkészt, tanárjelölt egyetemistákat is megkérdezve arról, hogy napjaink embere hogyan viszonyul az elesett, segítségre szoruló társaihoz? Az interjúkból kiderül, hogy nem is olyan könnyű felvállalni, kimondani, ha segítségre szorulunk és nem nagyon tanuljuk meg észrevenni és természetes módon segíteni azt, aki támogatásra szorul.
Külön kiemelést érdemel, hogy Keveházi Lászlót, az egykori Sztehlo gyereket is megszólaltatták a pályázók, akitől megtudjuk, hogy Gábor bácsi nemcsak gyermekmentő, hanem embermentő is volt a szó szoros értelmében, hiszen egy rákos betegnek a föld alól is, de májat szerzett.
A kisfilm kép- és hangminősége, vágási technikája, élőképei, feliratozása, zenei aláfestése mind-mind profizmusra mutató tényező, a kiemelt témák pl. a Gyermekek Háza, a MIGSZOL Szeged mentőakciója, a segítségnyújtás az oktatásban, a tanári példamutatás fontossága és a végén az üzenet a fiataloknak- mint csomópontok bemutatása ötvözi a pályázati kiírásban foglalt valamennyi célkitűzést. A kreatív és innovatív alkotás megérdemelten került a képzeletbeli dobogó első fokára!
Az alkotók, ahogy többen is a pályázók közül Szegeden tanulnak: Berkes Enikő, Kiss Olívia Fanni, Nagynemes Laura, valamennyien a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium diákjai.
További díjazottak:
Irodalom kategóriában
2. A piros füzet című novella szerzője Grabovszki Dóra, Berzsenyi Dániel Gimnázium: Goldstein Judit naplója, melyet unokája Olívia talál meg, és elolvasva azt rájön, hogy szinte semmit nem tudott nagymamája gyermekkoráról, aki 1945-1957 között a Gaudiopolis lakója volt. A napló sorai kézírással vannak kiemelve, s legszebb része Juditnak Gábor bácsival való beszélgetése a búcsúzás előtt: “ Nem érsz kevesebbet senkinél. A legragyogóbb gyémántokat is a legsötétebb bányákban találják!” Ez a legfőbb üzenete a pályaműnek, melyet kreatívan, nyelvileg igényesen, bár a karakterszámot kissé túllépve alkotott meg szerző.
Sarkcsillag című költemény Ferencz-Csibi Kata, Vas Vármegyei SZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum: a vers három 6 soros versszakból áll, és a csillagok szférájába emeli Sztehlo Gábor embermentésének tényét. A metaforaként alkalmazott csillag a sok ezer üldözött ember jelképe, a Sarkcsillag pedig Sztehlo Gábor metaforája. Az, hogy az ég nem borult sötétségbe neki (is) köszönhető. Tanulság az utolsó versszakban: “Az emberek lassan megértették, Hogy mindenki ugyanannyit ér. Elfogadták a tényt: Hiába más valami, mégis szép.” A szerző a történeti hátteret ismerve innovatív módon mutatta be az eseményeket, ám sajnos a nyelvi igényességre kevesebb figyelmet fordított, így került a 3. helyre.
Az utolsó séta című novella Lánchidi Leó András, Deák téri Evangélikus Gimnázium: Sztehlo Gábor utolsó napjáról szól és egy bibliai ige áll a középpontjában: “ „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” János első levele, 4. fejezet, 7-8. vers
A megmentő című vers Horváth Marina, Vas Vármegyei SZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum: négy 4 versszakos strófából álló költemény, mely Sztehlo Gábor életét tömören összefoglalja.
Sztehlo (Novella egy zivataros időszakból) Csordás Ákos, Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium: a Nemzeti Múzeumban két történész beszélgetéséből ismerhetjük meg Sztehlo Gábor titkosügynökhöz méltó gyermekmentő akciójának részleteit a Kamilla közben.
Képzőművészet kategóriábanMerényi Zsuzsa
2. A XX. századi megváltó Jerabek-Karlovich Annamária, Vas Vármegyei SZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum: Egy utolsó vacsora hangulatát idézi a mű, a Sztehlo Gábor vezette gyermekotthon életképeit idézve. A festmény texturált felületei az asztalon és a falon figyelhetőek meg elsősorban, ami egyfajta tapintható minőséget kölcsönöz a műnek. Az élénk színek alkalmazása, a rózsaablakok a világ és az emberek sokszínűségének metaforái. A megvalósítás remek stílusát emelte ki a zsűri.
3. A megmentő Sali Boglárka, Vas Vármegyei SZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum: Egy sajátos és nagyon kifejező, finoman megrajzolt fekete-fehér Sztehlo portréban igyekezett tömören összefoglalni üzenetét, saját benyomását. Igen, a szeretet, szerelem is ott élt a gyermekotthon lakói között, ahogy Sztehlo Gábor gondolataiban is mindig ott motoszkált Gaudiopolis lakóinak sorsa, megmentésük vágya.
Képek az örömvárosból Békési Bálint, Ady Endre Általános Iskola: A Gaudiopolis egyik életképe elevenedik meg vidám, színes rajzán, és a korabeli élmények egyik üzenete: Szeressétek a zenét, mert erősíti a hitet és a lelket. Ezt akár Horváth Ádám, korabeli kultuszminiszter is mondhatta volna. Az ábrázolt könyvek pedig mind kapcsolódnak a gyermekköztársasághoz és Sztehlo Gáborhoz, aki maga is feltűnik evangélikus papi ruhában az íróasztal mögött.
Összegzés Ferró Eszter, Berzsenyi Dániel Gimnázium: A plakátszerű, fehér-fekete rajz évszámai és jelképei ragadtak meg minket. Öt év élményeit, kulcsszavait, történéseit és az elismerő „világ igaza” kitüntetést is felidézi az alkotás.
Multimédia kategóriában
A multimédiás pályázatok nagy-nagy örömet szereztek nekünk. Fantasztikus munkát látunk bennük és nem volt könnyű az összemérés. Igyekeztünk a kiírásnak megfelelően a mai társadalmi, szociális problémákra való reagálást, mint a továbbélés lehetőségét is figyelembe venni, ezt a fajta érzékenységet kiemelni. Szeretném még elmondani, hogy a személyes megmutatkozás, közvetítés is nagyon tetszett a zsűrinek.
2. Menekült gyermekek podcast Sárszegi Balázs Kevin, Horváth Balázs, Jánosi Miklós, Szegedi Deák Ferenc Gimnázium: a mintegy 40 perces podcastban a szegedi Nemzetiségek Házának vezetője Karsai Attila és Abazid Mustafa, tolmács beszélget Balázsékkal Sztehlo Gábor embermentő tevékenysége kapcsán a 2005-ös menekültválságról és a jelenlegi ukrán menekülteknek szóló segítő programokról. Nagyon komoly problémákat ölel fel a podcast: kirekesztés, rasszizmus, előítéletesség pl. a kárpátaljai cigány magyarokkal kapcsolatban, de pozitív megoldásokkal, példákkal is szolgálnak: integrációs programok, nyelvoktatás, élelmiszergyűjtés stb. A felvétel végén megfogalmazódik a legfőbb cél: elérni, hogy békében élhessünk egymás mellett egy multikulturális világban, ahogyan az Gaudiopolisban is megvalósult egykor Sztehlo segítségével! A felvétel profi munka: a hangtechnika, a kivitelezés mind-mind elismerésre méltó.
3. A 800 gyerek megmentője instagram oldal Godó Noémi, Várszegi Viola, Itzelberger Rebeka, Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium: 5 posztot és forrásjegyzéket, lokációt is tartalmazó oldal ötlete nagyon kreatív, informatív és a fiatalok számára vonzó forma Sztehlo Gábor életművének bemutatására. A pályázók felkeresték a hozzá kötődő helyszíneket: pl. a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnáziumot, a Deák téri emlékművet, a rakpartot és a sírját, vmint az árvaházról és a Gaudiopolis életéről archív fotókból videót állítottak össze. A kép-, és hangtechnika, a vágás szintén nagyon színvonalas lett.
Xapá Urbs párt weboldal Bérces Balázs, Nagy Levente, Baranya Vármegyei SZC Pollack Mihály Technikum: ez a maga nemében egyedülálló kreatív weboldal saját logóval és számtalan csavarral méltó utóda Gaudiopolis eszményének. A 2 fiatal pályázó létrehozott egy ideális diákönkormányzatot, aminek miniszterelnöke és több minisztere is van (egy személyben alteregókkal megoldva!) Céljaik között szerepel többek között: A diákok aktív részvételének ösztönzése a politikai életben, a politikai döntéshozatalban. A generációk közötti kommunikáció és együttműködés elősegítése. A diákok számára kulturális, sport- és szabadidős programok szervezése. A mesterséges intelligencia segítségével alkotott fotók, a miniszterek bemutatkozó videói nagyon informatívak, kár, hogy más pályázót nem vontak be a megvalósításba! A zsűri véleménye szerint tovább gondolásra méltó az ötlet!
Sztehlo listája videófilm Barta Emma Réka, Szabó Szonja, Újvári Csenge, Sztehlo Gábor Evangélkus Gimnázium: Ebben a videóban a pályázók Sztehlo Gábor egyik menedékháza előtt sétálva idézik fel munkásságát. Zenei aláfestést, feliratozást is alkalmaztak, sajnos azonban kissé közeliek a felvételek és az alkotók a jelenkorra adott innovatív válaszokkal is adósak maradtak.
GA-PO az álom-állam tiktok oldal Farsang Ábris, Zou Ai Mi, Toldy Ferenc Gimnázium, Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola: Szinte színházba csöppenünk, amikor megnyitjuk a tiktok oldalt, láthatunk itt a Gaudiopolis hétköznapjaiból vett jeleneteket: újságszerkesztést, bírósági tárgyalást, egy újonc körbevezetését, sőt még magyarórát is. A diákok szinte korhű jelmezekben, dramaturgiailag jól megoldott jeleneteket alkottak, de a pályázati kiírásban megfogalmazott több követelménynek sem tettek eleget: pl. 3 fős csapat helyett jóval több diák szerepelt és a jövőre nézve sem fogalmaztak meg megoldási technikákat.
Sztehlo Gábor instagram oldala Balogh Gergely Dénes, Bartalis-Fodor Ábel, Berzsenyi Dániel Gimnázium: A 7 bejegyzést tartalmazó oldalon egy-egy fotó mellett nagyon rövid bejegyzéseket olvashatunk, melyet mintha Sztehlo Gábor írt volna. A zsűri véleménye szerint az oldal ötlete kiváló, de a diákok abba a csapdába estek, hogy Sztehlo-t magát állították reflektorfénybe, holott tőle nagyon messze állt a magamutogatás. Szerencsésebb lett volna egy diák szemén keresztül bemutatni életművét. A fotók minősége és a források szakirodalmi megalapozottsága (wikipédia) is sajnos hagy kívánnivalót maga után.
A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület közleménye
Budapest, 2024. szeptember 8., vasárnap (OS) – Tiltakozás az EMBERSÉG nevében
Iványi Gábor intézményeinek megszüntetése ellen fel kell emelnünk a szavunkat, mert Ő már 1979-től,- amikor a SZETA-val, mint alapító tag járta az országot – azt vallotta, amit ma – segítséget kell adni a nélkülözőknek. A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) a kommunista rendszer viszonyai közt ellenzékinek és illegálisnak számított.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) segítséget nyújtott és nyújt a szegény (köztük roma) gyermekeknek, akiket nem lehet beiskolázni traumatizációjuk, egészségi állapotuk miatt. A MET intézményei támogatják a menedéket kérőket, otthont adnak a nélkülözőknek, akik mind kopogtathattak ajtajukon, egy olyan társadalomban, ahol az állam részükre nem ad emberi ellátást. Ők azok, akiknek az óvodája befogadta a lakcím nélküli hajléktalan gyerekeket, nevelést, táplálást biztosítva.
Mi lesz velük és az intézményekben dolgozó lelkiismeretes, embert próbáló munkát végző munkatársakkal, akik erre a feladatra vállalkoznak?!
Őket nem ellehetetleníteni, hanem segíteni kell!
Nem ez történt és nem ez történik!
Iványi Gábor által vezetett egyház és annak intézményei, amit eddig tettek és tesznek igazi keresztény hitvallás. Egyházuk nem üzlet, hanem a szegények SZOLGÁLATA!
Egyesületünk az EMBERSÉGET kívánja elismertetni, mint a modern állam alapját és vallja annak szükségességét társadalmi szinten, híven Szent István intelmeihez, melyek ma is aktuálisak!
Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület elnökének bevezetője,
Karig Luca a rendezvény levezető elnökének bevezetője,
Kun János a Budavári Önkormányzat önkormányzati képviselőjének köszöntője,
Karmela Belinki finn újságíró online előadása Finnországból.
A felszólalók a Karig Sárával kapcsolatos személyes találkozásaik élményeit mesélték el.
Horváth-Lindberg Judit elnökhelyettes ismertette a RW Emberség Háza Egyesület elnöksége és Karig Zsuzsanna döntését az idei díjak odaítéléséről,
Dr. Herczog László ismertette a laudációkat,
A Rejka Erika keramikus által készített díjat − porcelánba öntött fekete gyémánt formátumot – és az oklevelet, valamint Ingrid Carlberg Raoul Wallenbergről szóló könyvét a díjazottaknak Horváth-Lindberg Judit, Karig Zsuzsanna és Dr. Herczog László adta át.
A szünet után kerültek sorra a Karig Sára műfordítói munkásságáról tartottak előadások:
Tasnádi Edit, életműdíjas turkológus, műfordító, a Török-Magyar Baráti Társaság alelnöke,
Hartyányi Jaroszlava, Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke,
Siposné Sztankura Julianna rövid részleteket olvasott fel Karig Sára műfordításaiból, egy bolgár mesét a Népe meséi könyvsorozatból és Agatha Chrisie: Paddington 16.50 című könyvéből.
Az emlékműsor után a résztvevők megkoszorúzták Karig Sára emléktábláját az I. Ponty utca 14. sz. háznál. Itt Karig Zsuzsanna emlékezett vissza arra az időszakra, amikor Karig Sára és a család többi tagja itt lakott.
A díjazottak és a díjak indoklása
Benda Iván olyan fotóművész, aki érzékeny művészi megközelítéssel összeállított több sikeres kiállításán és könyvében hitelesen és értőn ábrázolta a népek, kultúrák és vallások egymás melletti, egymást nemcsak elviselő, hanem kiegészítő történelmi együttélését. Felvállalja a megbélyegzés és társadalmi megkülönböztetés minden formájának az elvetését. A szentföldi zsidó, keresztény és muszlim civilizáció értékei és ennek hétköznapi hordozói művészi tükrözésének a témája mellett intenzíven foglalkoztatja a magyarországi zsidó múlt és jelen képi ábrázolása is, de kiemelten foglalkozik a holokauszt-tragédia emléke terhének művészi fotók, sőt eredeti történelmi dokumentumok révén történő bemutatásával is. Erről szintén több kiállítási anyagot állított már össze, jelenleg az ehhez a témához kapcsolódó, „Apám utolsó üzenete” című, megjelenés előtt álló új könyvén dolgozik. Értékes anyagot gyűjtött össze és állított ki az első világháborús olasz fronton harcoló magyar katonasorsok bemutatásáról is. Emellett több hangszeren játszó zenész és énekes. Színes és független értelmiségi létét felelős emberség, hiteles értékalapú közösségi vállalás és a kiszolgáltatottak iránti mindenkori szolidaritás határozza meg.
Dr. Orosz Ferenc tudományos kutató
Dr. Orosz Ferenc már a 80-as években is kiállt a demokratikus értékek mellett, holott ez akkor befolyásolhatta volna karrierjét.
Kiállt a humanitárius értékek és különösen az üldözött emberek mellett, mikor alapító tagja lett a ”Raoul Wallenberg Egyesületnek”.
Mint tősgyökeres Fradi- szurkoló, többször, saját fizikai létét is veszélyeztetve (beverték az orrát, inzultálták) felemelte szavát, amikor az arénában zsidóztak és antiszemita szlogeneket kiabáltak.
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózat elcsatolásával kialakult helyzetben különböző fórumokon, tüntetésen és az interneten is felemelte szavát az Akadémia önállóságáért és tudományos integritásáért.
Alapitó elnöke volt a tiltakozást vezető akadémiai dolgozók fóruma egyesületnek.
A pedofil botrány kirobbanása után, mint elsőként írta alá a Balog Zoltán püspök lemondását követelő névsort.
Dr. Orosz Ferenc, életével mutatta meg, hogy bármely politikai rendszerben a demokratikus értékeket képviseli. Személyes fizikai veszélyeztetése után is, újra vállalta az emberi méltóságot és az antiszemitizmus elleni fellépést. Mindig a belső iránytűjét követi.
A díjazottak bemutatása
Benda Iván Budapesten született 1949-ben. Általános és középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte, 1969-ben érettségizett a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban. Tizenhat éves kora óta folyamatosan foglalkozik fényképezéssel. Érettségi után elvégezte a fényképész iskolát. Gyermekkora óta zenél, különböző hangszereken (gitár, dob) játszik és énekel. Az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanult. Énektanárai Ákos Stefi, Pető István voltak. Gitáron Kovács Andor, dobon Bányai Lajos tanította. Klasszikus énektanára Szterszky Adrienne volt. 1971–1974 között a Honvéd Művészegyüttes szólista énekese. Ebben az időszakban is folyamatosan foglalkozott fényképezéssel, az együttes fellépéseit és működésének egyéb eseményeit dokumentálta. 1974–1977 között zenészként dolgozott, saját zenekarával Európa számos országát bejárta. 1978-ban visszatért tanult szakmájához, mestervizsgát tett, és mint egyéni vállalkozó, fényképész mesterként kezdett dolgozni.
Kezdetben portré, riport fényképezéssel foglalkozott. Az 1980-as évek végén létrehozta saját műtermét, amelyben egyaránt készített portré, reklám, divat és tárgy fotográfiákat, valamint művészi témájú képeket. Olyan világcégeknek dolgozott, mint a Shell, a Kapsch, a Siemens, az Ericsson, a Sony vagy a Johnnie Walker. Fotográfusként a műterem alapítása körüli időben került kapcsolatba a színház, a tánc, a koncertek és az irodalom világával. 1989–2013 között a Győri Nemzeti Színház és a Győri Balett, 1993–2012 között a Budapest Kongresszusi Központ művészeti eseményeinek fotográfusa. Budapesten a Thália és az Új Színház alkalmazásában is állt, de készített fényképeket különböző alternatív színtársulatok előadásairól is. A zenei, a színházi és az irodalmi világ nagyjairól készített portré felvételeket, mint pl.: Solti György, Kocsis Zoltán, Yehudi Menuhin, Isaac Stern, Jancsó Miklós, Sütő András és mások.
Szereti a szakmai kihívásokat, az egyedi helyzeteket. A hétköznapi fotográfiai elfoglaltságok mellett, szívesen vállalkozott olyan munkákra is, amelyek során speciális feladatokat kellett megoldania. Foglalkozott például középületek, szállodák, irodaházak külső és belső tereinek fotózásával, fényképezte tűzoltóautó létrájáról a Keleti pályaudvar tetőszerkezetét, a Parlament kupoláját, fényképezte cégek katalógusait, divat fotókat, esküvőket, óvodai és iskolai gyerek portré és csoportképeket, kórházi műtéteket, archeológiai ásatásokat, készített óvodai és iskolai gyerekről portrét és csoportképeket.
Rendszeresen járja az országot, különösen a Cserehát világát, és a Balaton felvidékét fényképezi szívesen, de olaszországi és görögországi útjait is számos fotográfia őrzi. 2000 óta folyamatosan dolgozik Izraelben. Az ebben az időszakban készített alkotásain keresztül érzékletesen mutatja be – többek között – a három világvallás egymás mellett élését a Szentföldön. Ezekből az utakból született meg az Élő Jeruzsálem c. fotóalbum.
Fotográfiái megjelentek hazai és külföldi kiállításokon, könyvekben, könyvborítókon, folyóiratokban, naptárakban, heti és napilapokban (Ellenfény, National Geographic Magyarország, Múzsa, Operaélet, Színház, Tánc stb.). Fotóillusztrációkat készített többek között Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek, Tandori Dezső: Raszternyak c. könyvéhez. Egy másik párizsi regény c. kötetéhez, az Ab Ovo kiadó gondozásában megjelent: Nagy Számítógép című könyvhöz. 2016-ban megjelent albuma a „Kimegyek a doberdói harctérre” című, a fotográfia és a költészet ötvözete.
Életműve, mind technikai, mind tematikai szempontból szerteágazóan mutatja be a fotográfiában rejlő lehetőségeket. Majd négy évtizedet felölelő munkásságában nyomon követhető a különböző fényképezési technikák alkalmazása az analóg fekete-fehér korszaktól kezdve napjaink legmodernebb digitális, illetve grafikai-szoftveres technikáinak felhasználásáig.
Dr. Orosz Ferenc 1958-ban született. Református lelkész családból származik. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett.
”Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1982-ben diplomázott vegyészként, gyógyszerkutatói szakágazaton. 1988-tól egy éven át a római La Sapienza Egyetem ösztöndíjasa volt. 1990-ben avatták egyetemi doktorrá az ELTE-n, summa cum laude.” (Wikipedia). Ezt követően munkáját – külföldi tanulmányútjai kivételével – megszakítás nélkül az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetében (később Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézet) végzi, jelenleg tudományos tanácsadó. 2010-től 2020-ig az intézet igazgatóhelyettese volt. Vendégkutató, illetve vendégprofesszor volt az University of California, Riverside (1992); University of Texas, Galveston (1993); Universidad Autónoma, Madrid (1997); Universitat de Barcelona (1999). 1989-ben a biológiai tudomány kandidátusa, 2004-ben az MTA doktora lett. Korábban az MTA Biokémiai és Molekuláris Biológiai, majd a Molekuláris Biológiai, Sejtbiológiai és Genetikai, jelenleg a Tudomány- és Technikatörténeti Osztályközi Tudományos Bizottság tagja. Öt szabadalma mellett 100-nál is több nemzetközi publikációt készített.
Kiemelkedő tudományos munkássága mellett, fiatal korától kezdve társadalmi felelősséget vállaló polgár. A 80-as években a ”Dialógus Békecsoport tagja”, a ”Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja”, ugyancsak a ”Raoul Wallenberg Egyesület” alapitó tagja, többször elnöke.
2012-ben a magyar Raoul Wallenberg Emlékbizottság tagja, megalakításának kezdeményezője.
Minden évben a svéd Emberség Napján kerül kiosztásra a Raoul Wallenberg Academy által a névadó emlékére alapított díj, amelyet fiatalok kaphatnak kivételesen bátor társadalmi cselekedeteikért. Az idei díjazottak Kanadából, a Monacói hercegségből, Szerbiából, Magyarországról és Svédországból lettek meghívva egy stockholmi ceremóniára. A fiatalok a díjakat Victoria svéd királykisasszonytól vehették át. A díjazottak társadalmi megbecsültségét mutatja, hogy az eseményen több jelenlegi és volt svéd miniszter vett részt.
Magyarországról az RWEH és a Svéd Nagykövetség ajánlása alapján a 16 éves Balázs Szonja nyerte el a kitüntetést.
A díj indoklása: Az elmúlt két évben Szonja teljes szívvel foglalkozott cikkírással, podcastok rögzítésével, tréningek vezetésével és konferenciákon való részvétellel, különös tekintettel a zaklatás elleni küzdelemre. Annak ellenére, hogy súlyos krónikus betegséggel küzd, Szonja lenyűgöző energiát és pozitív hozzáállást mutat, amely inspirálja a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt. A zaklatás elleni fellépésről rendőröknek és tisztviselőknek tart előadásokat. A gyermekek és fiatalok jogaiért folytatott fáradhatatlan elkötelezettségéért kapta a kitüntetést. Bátorsága és eltökéltsége méltó kitüntetettjévé teszi ennek a rangos díjnak.
Egyesületünk 2024 tavaszán részt vett négy szervezet által “Közös értékeink” címmel kiírt pályázaton, melyen elnyerte a kért támogatást (CERV-FK02-2024-0753 sz.) Célunk: egyrészt a diákokkal megismertessük egyesületünk hitvallását, és bevonjuk őket a középiskolások számára szervezett programjainkba, ifjúsági csoport szervezésével, másrészt a középgeneráció tagjai (szülők, pedagógusok) számára is váljunk ismertebbé.
E projekt első programja a 2024. aug. 21-25 között szervezett táborunk Bánkon. A 31 résztvevő diák közül nyolcan pályáztak a Sztehlo Gábor emlékév alkalmából meghirdetett “Z generáció és a Gaudiopolis” témában. Ezért a tábor nevének is ezt választottuk, bízva abban, hogy létrehozzák a saját “köztársaságukat”. Színes programot állítottunk össze számukra előadásokkal, interaktív, közösséget erősítő játékokkal, közös fürdéssel, vadetetéssel, esti szórakozással. (Részletes beszámoló lentebb.)
Az ország különböző vidékéről érkező táborlakók már a második napon közösséggé formálódtak, felelősöket választottak és nevet is kitaláltak maguknak: CherVil(le), CharVil(le), CserVil(le), CsarVil(le) hogy mindenki szabadon asszociálhasson az adománytól a cseresznyéig, és a városra is (magyarul és/vagy angolul, franciául).
Bár a “köztársaság” nem valósult meg, de izgalmas vitákat folytattak egymással, hozzászólásaikkal okos, együttműködő, toleráns fiataloknak bizonyultak. További együttműködésre nyitottak, számíthatunk rájuk.
Néhány diák véleménye:
“A programok jók voltak, az is tetszett, hogy mindenki elmondhatta a véleményét.”
“Jó volt a közösség!”
“A kommunikáció a táborvezetők között és közöttünk nem volt mindig megfelelő”.
“Egy előadás kicsit unalmas volt, de a többit élveztem”.
“Nagyon jól éreztem magam a kialakuló közösség miatt.”
A tábor részletes programja
Első nap
Megérkezés, „Wallenberges” hátizsákok átvétele, elhelyezkedés a szálláson.
Ebéd után a tábori parlament alakuló ülése. Először Merényi Zsuzsa a Sztehlo életmű kutatója tartott előadást Sztehlo Gábor munkásságáról, a Gaudiopolis körülményeiről, működési szabályairól. A tábor meglepetésvendége a 91 éves korában is fiatalosan aktív Andrási Andor, a Gapo egykori polgára személyes élményei alapján válaszolt a résztvevők kérdéseire.
A jelenlegi életkörülmények szöges ellentétben állnak az akkoriakkal, amikor a gyerekeknek saját maguknak kellett gondoskodniuk a szűkös élelmük megszerzéséről és pl. a cipőik javítgatásáról. Felmerült tehát a kérdés, hogy mit érdemes újragondolni és megvalósítani a Gapo szellemiségéből.
A program parlamenti vitával folytatódott. A vita témája a tábor szabályrendszerének kialakítása volt. A fiatalok önállóan 5 fős csoportokat alkottak. 15 perces ötletelési időt kaptak, kijelölték vezérszónokaikat. Az önként jelentkező parlamenti vitavezető és jegyzőkönyvvezető közreműködésével egy flipchartra kerültek a beszédek kulcsszavai.
Frappánsan a fiatalok a Gapo mintájára kezükbe vették a tábor rendjének kialakítását. Ugyanakkor mélységesen átérezték ennek a szabadságnak a felelősségét, az önkorlátozás szükségességét is. Gyakorlatilag összeállították és elfogadták a demokratikus polgári együttlét erkölcsi normáit és legfontosabb szabályait. Siklósi István, egyesületi tagunk, rendkívül jól facilitálta a programot.
A parlamenti vita második felének témája az államszervezet kérdése volt. A fiatalok sokkal fontosabbnak tartják a feladatokat és a felelősséget, minthogy kormány és miniszterek legyenek, ezektől a meghatározásoktól elzárkóztak.
Vacsora után profi játékmester – Pál Attila, Bpest, 13. ker. Prevenciós Központ – közreműködésével a diákok egy ismerkedős játékot vezettek: mindenki két igaz, egy hamis állítást mondott, a többieknek pedig ki kellett találni, hogy melyik a hamis.
Este elsétáltunk a Bánki tóhoz, ahol spontán beszélgetések hangulatából egyértelműen látszott, hogy egy fél nap elég volt hogy összekovácsolódjanak. Mindez olyan színes középiskolások között, akik az ország és a társadalom szinte minden részéről „verődtek össze”. Az este zenével és tánccal zárult.
Második nap
A napot online zenés mozgásos reggeli tornával kezdtük, nagy sikerrel. Majd a Sztehlo év keretében a Budapest II. kerületi Önkormányzat, az Evangélikus Egyház és Egyesületünk által közösen meghirdetett „Z generáció és a Gaudiopolis” diák pályázók közül négy pályázatot ismertek meg a diákok a készítők elmondása, bemutatása alapján.
Szünet után „késhegyig menő” vita alakult ki: Gaudioplolis-i korhoz képest megváltozott világunkban van-e szükség, van-e létjogosultsága egy 2.0 megalakításának és ha igen, milyen funkciókkal? Folytatódott az előző napi parlamenti vita. Többen elsősorban a szabályok be nem tartásának szankcionálásra tettek javaslatokat (ügyészség, bíróság, védőügyvéd, esküdtszék), illetve kifejtették, miért ne legyen gyerekköztársaság, hiszen kialakult közös értékrendjük.
Ebéd után egyszer csak megfordult a helyzet és kezdtek kialakulni a szükséges funkciók: megválasztották az egyészségügy, környezetvédelem, pénzügy és program felelőseit.
A sajtó és kommunikációért felelős személy feladata a fotókkal dokumentálás lett.
A programfelelős ettől kezdve egyeztette a diákokkal és a táborvezetéssel a szabadidős javaslatokat, ez a tábor teljes időtartama alatt kiválóan működött.
Ha már vannak a „témafelelősök” (a „miniszterséget” és az aktuális közigazgatás megnevezésének használatát nagyon kerülték, sőt elutasították), akkor legyen nevünk is és így alakult meg CherVil(le), CharVil(le),CserVil(le), CsarVil(le) hogy mindenki szabadon asszociálhasson az adománytól a cseresznyéig, és a városra is (Ville).
Az idő kissé lehűlt, így tervezett fürdőzés helyett a mozgás, zene, játék és persze a hangerő töltötte ki az estét.
Harmadik nap
Délelőtt az Európai Unió működésével, az Európai Unió Alapjogi Chartájának lényegével ismerkedtek meg. Ezek az információk szükségesek voltak, hogy az ezt követő “játékban” értően részt tudjanak venni.
Ehhez az Európai Parlament honlapján található virtuális lehetőséget használtuk fel. (Virtuális szerepjáték (europa.eu)) A diákok lelkesen bújtak be egy-egy képviselő “bőrébe” és okos érvekkel próbálták a többi frakció tagjait meggyőzni, mely módosításokat fogadja el az Európai Parlament. Valódi vitahelyzet is kialakult, a valós életet imitáló alkalmazás csak 2-2 percet engedélyezett erre.
Néhány diáknak nem volt lehetősége – saját okos telefon hiánya miatt – önállóan csatlakozni a játékhoz, számukra más diákok nyújtottak segítséget, így ők is bekapcsolódjanak a döntéshozatalba.
Délután vendégelőadó érkezett a táborba, az egyesület eszmeiségének megfelelő – embermentés – témában. Szentes László, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság Somogy Megyei Csoportja Egyesület elnöke, a nálunk szinte teljesen elfeledett “lengyel Raoul Wallenberg”-ről – Henryk Sławikról beszélt, aki id. Antall Józseffel együttműködve 1939 és 1945 között több mint 30 000 magyarországi lengyel menekült – köztük 5000 lengyel zsidó – életét mentette meg úgy, hogy hamis útlevelet állított ki megváltoztatott nevükre. Jelentős szerepe volt abban is, hogy Zamárdiban, majd Balatonbogláron működhessen a magyarországi Lengyel Gimnázium és Líceum, melyben az egyedül érkező 14-20 év közötti fiatalok tanulhattak, érettségizhettek. Ezen kívül 300 zsidó árva gyerek lengyel tiszti árvaként nyilvántartva Vácon “táborozott”. Szentes László elhozta, körbe adta (és az egyesület formálódó könyvtárának ajándékozta) azt a kötetet, melyet a korabeli krónika alapján adott ki a kaposvári szervezet: “Egy falat boldogság” címmel.
Ezek után a táborlakók meglepetés programja a vadetetés volt. A Nógrádi Vadasparkban több száz szarvast és vaddisznót tartanak. Ilyen programon még senki nem vett részt, és a hihetetlen látvány mellett nagyon sok információt is megtudhattunk az állatok életéről, a vadaspark munkájáról.
Vacsora után karaoke vette kezdetét, melybe sokan bekapcsolódtak.
Negyedik nap
Délelőtt Pribékné Nényei Annamária, drámapedagógus izgalmas és hangulatos feladatokkal még jobban összekovácsolta a diákokat. A foglalkozások célja elsősorban hogy rávezesse a fiatalokat az asszertív kommunikáció fontosságára, az önérvényesítés és a bizalomépítés szükségességére.
Ebéd után a pécsi Emberség Erejével Alapítvány két munkatársa hozott el három – általuk fejlesztett játékot. Az egyik kártyajáték az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatát dolgozza fel KIO címmel, a DEMO pedig egy közéleti szimulációs játék. Ez elsősorban kooperatív stratégiai társasjáték formájában az állampolgári aktivitás széles skáláját mutatja be. A harmadik online játékhoz belépési kódot kaptak a diákok.
A táborlakók, kihasználva a jó időt, közösen strandoltak a bánki tóban. Itt is érzékeltük mennyire egymásra figyelő, egymás iránt felelősséget vállaló diákokkal töltöttük a tábor idejét.
Ötödik nap
Délelőtt Lengyel László volt a tábor vendége. Nagyon élénk beszélgetés alakult ki, mivel a következő kérdésekkel fordult a résztvevőkhöz:
szerintük mit jelent a gender, éreznek-e megkülönböztetést a lányok, szólnak-e ez ellen; A válasz: igen néhány tanárnál érezhető a negatív megkülönböztetés, de csak egymás között beszélik meg;
hogyan képzelik a jövőjüket: itthon, vagy külföldön az EU-ban – döbbenetes volt, hogy szinte minden 16 évnél idősebb fiatal külföldön szeretne tanulni, élni;
mit szólnak ehhez a szülők: – az előadó rámutatott, hogy érthető a szülők félelme, gyakran úgy érzik az EU “elrabolja” tőlük a gyereküket;
miért mennének el, mi lehet ennek az oka: – a felnőttek, idősebbek nem akarnak változni, nem hallgatják meg őket, sok minden nem tetszik itt nekik, pl. az oktatásban, a gyűlöletkeltés a mindennapokban, félelemkeltés az utcai plakátokon;
vannak-e olyan közösségek, melyben jól érzik magukat: – szűk baráti társaság elsősorban;
pozitív példák is elhangzottak: pl. a diákok fellépése az Európai Bizottságban a pedagógusokkal folytatott tárgyaláskor.
„…Az egyik legértékesebb előadás volt, amin eddig részt vettem, nagyon tetszett, hogy nyíltan tudtunk politikai és szociológiai kérdésekről beszélni…” (Egyik résztvevő diák véleménye).
A beszélgetés után a tábor zárásakor egészen rövid értékelés után minden diák kapott egy oklevelet, melyet a diákok szerkesztettek.
A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg.
#kozosertekeink, #CERV-FK02-2024-0753
Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.
Július 9- én volt nyolcvan éve annak, hogy Raoul Wallenberg svéd diplomata Budapestre érkezett. A II. kerületi Önkormányzat, az Evangélikus Egyház, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület (RWEHE) együttesen megemlékezett Raoul Wallenbergről a Szilágyi Erzsébet fasori – róla készített – szobornál a Holokauszt 80. évfordulója és a Sztehlo Gábor Emlékév keretében.
Az emlékezés Fekete László főkántor imájával kezdődött, majd Dr. Verő Tamás főrabbi tartott emlékező istentiszteletet. Beszédet mondott Dr. Fabiny Tamás főtisztelendő, Őrsi Gergely polgármester, Andreas Attorps Svédország Magyarországi Nagykövetség képviselője, Horváth-Lindberg Judit, az RWEHE elnökhelyettese. A fiatalok részéről megosztotta gondolatait Krauth Eszter, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület Emberség díjasa, akinek nagyapját mentette meg Wallenberg és Lakos Borcsa, egy Wallenberg által megmentett család leszármazottja. Felolvasásra került a Wallenberg család levele.
Rauh Edit (RWEHE) összegezte az elhangzottakat: „Raoul Wallenberg élete nem csupán történelem, hanem mint egy gyújtópont, ami fellobbanthatja a bátorság, az emberiesség és a felelősség lángját minden egyes ember szívében. Hagyjuk, hogy Wallenberg öröksége útmutatást nyújtson nekünk abban, hogy mindig tegyünk helyesen. Egyetlen ember is képes megváltoztatni a világot, a hősök, akik másokért áldozzák fel magukat. Fogadjuk meg, hordozzuk tovább Őt magunkban, mint inspirációt! Biztosítson hitet, erőt, hogy soha ne adjuk fel!”
Horváth-Lindberg Judit az RWEHE alelnökének ünnepi beszéde
Tisztelt Tiszteletadó Megemlékezők!
Azért vagyunk itt, hogy köszönettel és tisztelettel emlékezzünk Raoul Wallenbergre, aki 80 évvel ezelött érkezett Budapestre – mint egy megváltó.
Én nemcsak mint a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület alelnökeként állok itt, hanem több szerepben is:
mint akinek Raoul Wallenberg munkatársai két nagybátyját szedték le a vagonból a Józsefvárosi pályaudvaron,
mint akinek a másik nagybátyja és nagynénje rendelkezett Skyddspassal (menlevéllel), de sohasem használták, mert a nagybátyámat már három nappal a németek bejövetele után elvitte a lakásáról a Gestapo,
de úgy is állok itt, mint aki a későbbi, az 1944-ben nevesített ”Nemzetközi Gettóban” született és ebben a budapesti környezetben nőtt föl.
Szüleim tudatosították bennem, hogy ki volt Raoul Wallenberg – akiről elnevezett utca falán lévő zománc táblára még az volt felírva 1956 előtt, hogy Raoul Wallenberget a nácik ölték meg. Ma már tudjuk, hogy ez is hazugság volt!
Nem véletlen, hogy Svédországba mentem, amikor nem akartam Magyarországon élni. ”Egy ország, melynek ilyen fia van – nem lehet egy rossz ország” – gondoltam.
Amikor gyereket adoptáltunk Magyarországról a fiam második neve természetesen Raoul lett.
Amint látják, sok minden e mágikus név köré sűrűsödik az életemben! Gondolom nem vagyok egyedül ezzel Magyarországon?!
Hogy milyen volt Wallenberg?
Sokan leírták, de hadd idézzem Murányi Ági tagtársunk által nem olyan régen a férje hagyatékában megtalált anyagot:
„Lars G. B. a budapesti svéd konzulátus munkatársa írta, Stockholmba való hazatérésük után egy vacsorára – mintegy hódolat-gesztusként, Danielsson számára, aki a követség vezetője volt.”
Ez a passzus Raoul Wallenbergről szól:
”Men vårt värsta snärj Nog hade Wallenberg, Sällan sågs han rasta, Nej, bara, bara hasta”
”De a legfurfangosabb csapdák Mégis csak a Wallenbergek, Néha láttuk pihenni, Nem, csak mindig, rohanni!”
Gabriella Cassius, egy fiatal munkatárs az akkori budapesti konzulátuson, aki Svédországban él, így emlékszik egy interjúban:
”Amikor Raoul Wallenberg elment a hátunk mögött, mindig egy kellemes illatot hagyott maga után. Azután, amikor már a helyzet nagyon komolyra fordult és Raoul Wallenberg már haza se ment átöltözni, hanem a követségen aludt, és az inge már nem volt olyan frissen vasalt – a kellemes illat is elmaradt.”
Van egy kép, ahol öt svéd királyi követségi munkatárs megérkezik Stockholmba. Raoul Wallenberg nincs velük és akkor még nem is tudják, hogy mi törtent vele. Tulajdonkeppen mi sem tudjuk még igazán.
Van még valami, amiről ma beszélnünk kell!
Abban az időben, amikor csürhe randalírozik a civilizált világ utcáin és egyetemein azt üvöltve, hogy ”from the river to the see…”,
abban az időben, amikor a zsidó egyetemisták elöl elállják a főbejáratot,
abban az időben amikor zsidó könyvüzleteket, zsinagogákat és más zsidó intézményeket rombolnak,
abban az időben, amikor megjelenik egy lista zsidó írókkal és könyveikkel,
abban az időben, amikor minden napilap és sajtó csak a zsidókat okolja mindenért, ”Gázkamra nem lehet antiszemita sajtó nelkül” írta Konrád György,
abban az időben amikor a falon megjelenik a jel,
abban az időben amikor az osztálytársak nem gratulálnak és énekelnek egy 11.éves kislány születésnapján merthogy ö izraeli,
abban az időben, amikor 13-14 éves fiúk csoportosan megerőszakolnak egy 12 éves lányt, mert zsidó,
abban az időben, amikor a buszsofőr letépi a buszában levő Raoul Wallenberg kiállítás plakátját,
fel kell tenni két kérdést! SOHA TÖBBET? És aztán, nagyon halkan, körülnézve: kire számíthatunk?
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Krauth Eszter megemlékezése
Tisztelt emlékezők! Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor jöttek a nyilasok és lehajtották anyjával és nővérével együtt a Szent István Parkba, a Duna-partra, és beállították a több ezer felsorakoztatott zsidó mellé. Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor látta, hogy nővére elbúcsúzik anyjától, de amikor kérdezte, hova megy, csak azt a választ kapta, hogy “nicht vor dem Kind”: ne a gyerek előtt. Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor megjelent a helyszínen egy civil autó, kiszállt belőle egy férfi, beszélt a rendőrökkel, majd fél órával később, az összes gyermekes család visszamehetett a házba. Akkor is csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor hazafele menet még hallotta a sortüzet, ahogy mindenki mást, azaz a nem gyermekeseket belelövik a Dunába. Hiába volt ilyen fiatal, ezt a hangot nem lehet elfelejteni. A nyolc éves kisfiú még ma is él, ő a nagyapám, Kardos Péter főrabbi, és a civil autóban érkezett megmentője Raoul Wallenberg volt.
Wallenbergnek köszönhetően van életben a nagypapám, neki köszönhetően van életben anyukám, és neki köszönhetően vagyok életben én. Ez a mi családunk története, és ez csak egy a több ezer közül, akiknek ugyanúgy ez a nemes ember mentette meg az életét.
Raoul Wallenberg apja még születése előtt elhunyt, így anyja mellett nagyapja, Gustav Wallenberg nevelte. Nemzetközi szellemű neveltetést adott neki, ennek érdekében pedig rengeteget küldte őt külföldre tanulni. Gustav legfőbb célja az volt, hogy unokája tapasztalt, és jó emberismerő legyen. Azonban emellett sikerült felnevelnie az egyik leg- önzetlenebb és tisztességesebb embert, akit a Föld valaha hordott a hátán. Sajnos ezt az emberiség a maga módján hálálta meg, úgy, hogy elhurcolták a szovjetek hadifogolyként, és két évvel később elhunyt egy börtönben.
Azóta viszont Budapest díszpolgára, Ausztria, Kanada és az Egyesült Államok tiszteletbeli polgára lett, megkapta a Világ Igaza, a European Human Rights, és a Civil Courage díjat, rengeteg épületet, szobrot, utcát neveztek el róla világszerte, és még sorolhatnám. A legfontosabb mégis az, hogy vannak még megemlékezések róla, mint a mai, hogy szánunk időt arra, hogy megköszönjük neki, amit tett értünk, ha már ő ránk áldozta az életét.
Én a fiatalok nevében szólalok fel a mai napon. Az utóbbi időben több velem egykorúval is találkoztam, aki megkérdezte, hogy ki az a Wallenberg, mert ő még soha sem hallotta ezt a nevet. Elmondtam nekik, hogy ki volt ő, mert felelősségemnek érzem, hogy az összes magyar fiatal tisztában legyen Raoul Wallenberg nevével és embermentő munkásságával. Viszont úgy gondolom, hogy az oktatásban is sokkal nagyobb szerepe kellene, hogy legyen az embermentőknek. Ha valakinek a nevét minden magyar diáknak kellene ismernie, akkor azokét az önzetlen emberekét tudják, akik a saját életüket kockáztatva mentették meg másokét, hiszen ennél önzetlenebb cselekedet nem létezik.
Éppen ezért szólok nem csak a fiatalokhoz, hanem mindenkihez, hogy adják tovább tudásukat, tanítsanak, és meséljenek személyes történeteket. Mert mi egyetlen módon tudjuk megköszönni mindazt, amit Wallenberg, és a többi embermentő tett értünk, ez pedig az, hogy teszünk érte, hogy nevük ne merüljön feledésbe.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm a szervezőknek, hogy létrehozták ezt az eseményt.
Fekete László és Rauh EditDr. Verő TamásDr. Fabiny TamásÖrsi GergelyAndreas AttorpsLakos Borcsa
Raoul – Cecilia Åhlberg üzenete
Nyolcvan évvel ezelőtt Raoul Wallenberg nagyon sietett. Tudta, hogy minden nap számít, hogy emberek élete van veszélyben!
Amikor megkérdezték, hogy leutazna-e Budapestre, hogy oly sok ember életét mentse, amennyit csak tud, nem kételkedett.
Anyai nagymamám , Nina Lagergren, Raoul húga, és a férje, Gunnar Berlinben volt a követségen ebben az időben, és Raoul Berlinen keresztül repült, útban Budapest felé.
Raoulnak engedélye volt arra, hogy útban Budapest felé, a nővérével és a sógorával töltsön két napot, de oly nagyon sietett, hogy elkezdhesse nagyon fontos munkáját, hogy egy nappal előbb utazott vonattal Budapestre. Nem kapott ülőhelyet és így hátizsákján ült a katonákkal együtt akik a frontra mentek.
Raoul azonnal megkezdte munkáját és azt írta haza, hogy éjjel nappal dolgoznak. A követségen mindenki nagy segítségére volt, de Raoul nem volt egy tradicionális diplomata, hanem egy nagyon speciális feladatot kapott. Inkább úgy fogta fel a feladatot, mint egy üzletember és egy nagy hálózatot épített ki, hogy az ennivalót, gyógyszereket szét tudja osztani, titkos üzeneteket tudjon közvetíteni, találkozzon az SS-el, speciális feljegyzéseket küldjön a svéd kormánynak és jelen legyen a helyszínen a vonatállomáson vagy a Dunaparton. Mindent megtett, hogy annyi embert tudjon megmenteni amennyit csak lehetséges.
Talán legfontosabb munkája a Skyddspassok (Menlevelek) voltak, melyet ő hozott létre. Úgy nézett ki, mint egy svéd zászló négy résszel, hivatalosnak látszott, bélyegzőkkel és aláírásokkal, a Skyddspass tulajdonosának a fényképével, németül és magyarul is, hogy minden parancsnok megértse.
Köszönettel tartozom Juditnak aki ezt a szöveget olvassa és azt kivánnám, hogy ott lehetnék személyesen is. Cecilia Åhlbergnek hívnak és hallottam a nagymamámtól, hogy Raoul nagyon, nagyon fontosnak tartotta a küldetését, izgalmasnak és gazdagítónak. Azokból a táviratokból melyeket hazaküldött meg lehetett érteni, hogy borzasztóan elfoglalt volt és küldetései idejét két hónapról karácsonyig hosszabbította. Azután még hosszabb időre …
1945 január 17-én, két orosz motorbiciklis kisérővel utazott el Budapestről, hogy egy orosz tábornokkal találkozzon. Egy újjáépítési tervről akart beszélni. Ekkor látták őt utoljára mint szabad embert.
Sorsáról még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. A család sok évtizede harcol azért, hogy haza tudja hozni. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy emléke tovább él, hogy cselekedete olyan nagyszabású volt az emberek számára, példakép, hogy egy személy is nagy különbséget tehet!
single
A hónap idézete:
"A csend a kínzót ösztönzi, soha nem a megkínzottat”
- Elie Wiesel
