Szenes Hannáról – Szenes Andreával 2026. február 19. Radnóti Miklós Könyvtár
Szenes Hanna életútja, bátorsága ma is mutatja az utat minden nőnek, minden zsidónak, minden embernek – olvasható a Szenes Hanna Alapítvány honlapján.
Erről, Szenes Hanna példamutató, hősies kiállásáról, rendkívüli költői tehetségéről, és a tragikusan rövid, 23 éves életútjáról beszélgettünk Szenes Andreával. Dr. Róbert Péter történész, a Szenes Hannáról szóló könyv szerzője ismertette Hanna életútját, Szenes Andrea pedig családi vonatkozásokat osztott meg a szép számú közönséggel. A Szenes családban sok kiváló ember – költő, színházi szerző, dalszövegíró – volt.
Róbert Péter elmondta, hogy Hanna, biztonságos életét feladva elment Palesztinába, ahol kibucban dolgozott. Az angol hadseregben katonai kiképzésben részesült. Lemondott szépírói vágyairól, és egy életveszélyes küldetésre vállalkozott, hogy megakadályozza a zsidók további deportálását. Nem sikerült: elfogták, megkínozták, 1944. november 7-én kivégezték.
Szenes Hanna Izraelben és a világ más részein hős, példakép. Verseit tanítják az iskolákban, intézményeket neveztek el róla. Egyik megzenésített verse Izraelben a himnusz után a második legnépszerűbb dal.
Szenes Andrea két videó interjúban idézte fel Hanna és Édesanyja megrendítő találkozását a Margit körúti börtönben, a kivégzése előtt.
Szenes Hanna gyermekkorától írt verseket, s ezeket Szenes Andrea és Domokos Julianna tagtársunk tolmácsolta. Különösen szívhez szóló volt az édesapjához íródott költemény, akit nagyon korán elveszített.
A közönség soraiból is többen méltatták Szenes Hannát.
Magyarországon még sokat kell tennünk munkásságának megismertetéséért, emlékének megőrzéséért.. Mert bár több utcát elneveztek Róla és szobrai is találhatók közterületen, mégsem tekintenek rá hősként, amíg nem történik meg a szembenézés a második világháborús múltunkkal.
A Közéleti Társaskör a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Radnóti Miklós Könyvtára közös rendezvénye.
Az Ellenállás művészete című filmet Laurent Kuppa filmrendező készítette. A film nem egy kész, professzionális dokumentumfilm, hanem interjúk és elbeszélések emberekről és történésekről, mely mély nyomot hagy a nézőben, nem utolsó sorban azért, mert megerősíti, hogy emberek, akiknek igazán más dolguk lett volna, átérezték társadalmi felelősségüket, emberségükkel és civil kurázsijukkal megmentették mindazokat akiknek segíteni tudtak.
A Bevezetőt Ridovics Anna, a beszélgetést Ridovics Péter, Garam Katalin és Ridovics Anna tartotta.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a mai fiatalok a „civil kurázsi” fogalmát többnyire nem ismerik. Az „emberség” fogalmát értik, de nem használják, a „társadalmi felelősség” pedig mintha nem rájuk tartozna. Ezért közös gondolkodásra hívtuk az alábbi hat középiskola diákjait:
BMSZC Neumann János Informatikai Technikum, Budapest,
Az iskolák három fős csapatai készítettek prezentációkat, videókat, honlapokat. Több iskolában közvélemény kutatásokat végeztek a megadott fogalmakkal kapcsolatban. Így összességében kb. 200 diákot sikerült ezen értékrend átgondolására késztetni.
A szabadkai diákok sajnos nem tudtak személyesen részt venni, de ők is elküldték prezentációjukat.
Az egyes bemutatók után a 80 fős közönség tehetett fel kérdéseket, fűzhetett megjegyzéseket az elhangzottakhoz. A párbeszédek is mélyen szántó gondolatokhoz vezettek.
A programot a Svéd Nagykövetség és a XIII. kerületi önkormányzat támogatta.
A találkozó jelentőségét és hangulatát legjobban a résztvevő tanárok visszajelzései mutatják be.
Erdélyi Eszter – Szeged
Valahogy az az érzésem, hogy ennyi jó szándék csak jóra tud fordulni. Eddig akárhányszor csatlakoztam magam vagy diákjaimmal együtt az Egyesület munkájához, a demokráciát és a szabad, felelősségteljes gondolkodást olyan szépen, finoman és természetesen hirdető programjaihoz (vitaverseny, séta, – mindig csodás emberekkel ismerkedtem meg, eltérő habitussal, de olyan alázattal és a jó ügy szolgálatába vetett hittel, hogy nem is kérdés számomra, hogy a továbbiakban is szívesen dolgozok Veletek együtt. Egyet akarunk, ugyanazt szeretnénk. Én a pályám közel 40 évét annak szenteltem, hogy az iskola ne rezervátum legyen, ne egy zárvány a világban, hanem egy olyan lehetőség, ami kinyitja a világra a kapukat, a megismerés kíváncsiságát ébreszti fel a gyerekekben, és ahol a tanár nem a végső igazságot birtokló, megmondóember, hanem partner a közös gondolkodásban. Jó látni, hogy az ismeretlenül egy osztályba kerülő gyerekekből hogyan lesz egy közös ügyért munkálkodó, együtt gondolkodó csapat.
Pénteken szó szerint meghatottan néztem, hogy mennyire izgultak ezek a kamaszok azért, hogy a legjobban vissza tudják adni azt a hitüket, hogy mindegy, mikor élünk, az emberi tartás és az egymás iránt érzett szolidaritás, a bajbajutottak megsegítése, a megalázottak és megszomorítottak felemelése mindannyiunk felelőssége. A pápaiak közönséghez intézett okos kérdései és kiváló fotósorozata, az Eötvös diákjainak erre az alkalomra készített grafikái és szenvedélyes kiállása a civil bátorság mellett, a szabadkai diákok profi honlapterve a segítségnyújtás változatos formáiról, a szegediek fantasztikus animációs filmje, és a Z -generációs diákok közt végzett felmérése, a nyíregyháziak csodás angol verse és az idősek-fiatalok közti szakadék lebontási lehetőségéről szóló dokumentumfilmje, a neumannosok egész osztályt megmozgató informatikai projektje – mind-mind arról tanúskodik, hogy ezek a gyerekek már nem lesznek ugyanazok, akik eddig voltak. Történt velük valami. Olyan tapasztalatot szereztek emberségből, civil kurázsiból, társadalmi felelősségvállalásból, amit egész életükre magukkal visznek. Látták, hogy nincsenek egyedül. Azt is látták, hogy ezekkel a fogalmakkal nem versenyezni kell, hanem megosztani a tudást, utat nyitni a lehetőségeknek, ötletet adni a többieknek, hogy miként lehet igaz emberként élni, vagy legalább megpróbálni akár nehéz körülmények között is embernek maradni. Látják, hogy ezt Pápától Nyíregyházáig, Budapesttől Szegedig és Szabadkáig sőt Stockholmig ugyanúgy gondolják. Ez erőt és tartást fog nekik adni a mindennapjaikhoz. Mert – tanárként pontosan tudom – az ő életük is teli van kihívásokkal, komoly döntéshelyzetekkel, válaszutakkal, nehéz, néha traumatikus életkörülményekkel (mindez súlyosbítva a politikai polarizáltság terhével és az oktatásügy válságával, a technológia hol áldásos, hol agyzsibbasztó térhódításával). Ezért is kulcsfontosságú a humán közösségek építése, az ilyen alkalmak, mint a pénteki, folytatása, új utak keresése a generációk találkozására. Köszönjük a RWEH-nak, hogy igyekezetükkel segítik ezt az aktivitást. Fontos nagyon, amit csináltok!
Tegnap este sorra kaptam az üzeneteket tanártól, diáktól egyaránt, hogy mennyire jól érezték magukat, milyen hálásak az együttes gondolkodásért. A vonatokon hazafelé, a pizzákat még útközben majszolgatva mondták el, hogy legközelebb is ajánlják diáktársaiknak, hogy ismerkedjenek meg mások véleményével, projektjeivel – és ehhez katalizátorként a RWEH-t mennyire alkalmasnak tartják. Az enyémek nekem külön megköszönték, hogy elhoztam őket, hogy megbíztam bennük. 🍀 Azt is mondták, milyen jó lett volna még maradni, játszani, gondolkodni együtt. Ezen is érdemes gondolkozni, és lehetne legközelebb alapítványi pénzeket is szerezni (minden sulinak van ilyenje) egy esetleges kétnapos alkalomra.
Pingitzer Andrea – Pápa
Tanárként – és pápai tanárként különösen – nagyon mélyen megérintett mindaz, ami ott történt. Nemcsak az, amit a diákok megmutattak, hanem az a légkör, az a természetes figyelem és nyitottság, amiben mindez megszülethetett. Jó volt látni, hogy a mi diákjaink ennyire komolyan vették a közönséget, a kérdezés felelősségét, és azt, hogy a gondolkodás párbeszéd, nem pedig szereplés. A kérdések mögött valódi kíváncsiság volt és valódi jelenlét.
Számomra a péntek egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy ezek a gyerekek – akik a hétköznapokban sokszor bizonytalanok, túlterheltek, vagy épp cinikusnak tűnnek – itt egyszerűen odafordultak a világhoz és egymáshoz. Nem kellett őket noszogatni a szolidaritásra vagy az emberi tartásra: magától értetődően beszéltek róla. És igen, látszott rajtuk az izgalom, a tét érzése – de ez jó izgalom volt, az a fajta, ami után az ember már nem ugyanaz.
Hazafelé, a vonaton, nálunk is ment a „kibeszélés” – nevetéssel, komoly mondatokkal vegyesen. Tanítványaim azt fogalmazták meg, hogy ritkán érzik azt, hogy a felnőttek valóban bíznak bennük, és hogy most ezt nagyon erősen megélték. Nekem tanárként talán ez volt a legnagyobb visszajelzés.
Köszönöm nektek – és a RWEH egész csapatának – azt a keretet, azt a figyelmet és azt a következetes értékvállalást, amiben mindez létrejöhetett. Jó érzés tudni, hogy Pápától Szegedig, Nyíregyházától Szabadkáig (és reményeim szerint még azon is túl) ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket, és hogy ezekre nem kész válaszokat, hanem közös gondolkodási tereket kínáltok.
Ha lesz folytatás – és nagyon remélem, hogy lesz, akár hosszabban, akár más formában –, mi szívesen megyünk tovább ezen az úton veletek. A péntek megmutatta, hogy van értelme időt, energiát, bizalmat fektetni ezekbe a találkozásokba.
Egyesületünk részéről Bérces Balázs ifjúsági tagunk segítette a programokat, ő felelt a Discordra épített feladatokért és a technikai háttérért. Domokos Juli tematikus anyaga pedig a kísérő tanárok és önkéntes felnőttek kezébe került, hogy minden állomásnál plusz történetekkel, háttérrel és hangulatteremtő részletekkel gazdagíthassák a sétákat. Az érdeklődés pont úgy alakult, ahogy vártuk. Bár a résztvevők még nem tartottak ennél a korszaknál történelemből, a program során megalapozó ismereteket szereztek a II. világháborúról, a soáról, a budapesti védett házak rendszeréről, az embermentők szerepéről, a Világ Igaza kitüntetésről és a botlatókövek jelentőségéről. Törekvésünk legszebb elismerése, néhány diák felvetette, a lakóhelyükön (a IV., kerületben) is készülhetne egy ilyen séta és ők is szívesen részt vennének a feladatok, sétapontok kidolgozásában.
Történelmi bevezető
A mai séta nem egyszerű városi kaland. Nem csak egy rejtvény, amit meg kell fejteni, hanem egy történet, amit meg kell hallani – a házak, az utcák és az emberek hangján. Nyolcvan évvel ezelőtt Budapest nem ilyen volt. A városban zsidó származású embereket üldöztek, gettókba zártak, sárga csillagot kellett viselniük, elvették a jogaikat, a lakásaikat, az életüket. Munkatáborokba, koncentrációs táborokba deportálták őket. Sokan közülük soha nem tértek haza. De voltak, akik nem hajtottak fejet. A vészkorszakban, amikor a félelem uralta az utcákat, akadtak emberek, akik azt mondták: NEM. Nem a gyűlöletre, nem a közönyre, nem az igazságtalanságra. Ők voltak az embermentők – diplomaták, orvosok, tanárok, házmesterek, nővérek, szomszédok, gyerekek. Sokan közülük életüket kockáztatták azért, hogy másokat megmentsenek. Raoul Wallenberg svéd diplomata, Carl Lutz a svájci követségről, Ángel Sanz Briz a spanyol követségről, és még sok, neves és névtelen segítő – mindannyian ugyanazt tették: megőrizték az emberséget, amikor a világ azt éppen elveszíteni készült. Ez a séta arról szól, hogy ők itt voltak. Ezekben a házakban, ezekben az utcákban – és talán ma is itt vannak, a falakban, a kövek emlékezetében. Amikor most elindultok, ne csak a feladatokat keressétek, hanem a jeleket is: egy név a táblán, egy repedés a falon, egy megmaradt ablak. Mind mind emberi sorsokról, tragédiákról és csodával határos menekülésekről mesélnek. Mert minden apró nyom azt mondja: voltak, akik emberek maradtak, amikor az volt a legnehezebb. Ez a séta nemcsak a múlt megismeréséről szól, hanem arról is, hogy ma, a ti korotokban, mit jelent bátornak, figyelmesnek, emberinek lenni. Induljatok most úgy, hogy minden lépésetekkel egy kicsit közelebb kerültök ahhoz, amit úgy hívunk: emberség.
Résztvevők beszámolói
Kovács Bence
Az osztálykirándulásunk ezúttal nem csak a közös élményekről szólt, hanem egy fontos történelmi témáról is. A program során több állomást jártunk végig, amelyek a II. világháborúval, valamint Magyarország, a zsidóság és a cigányság akkori helyzetével foglalkoztak. Az egyes megállóknál információs táblákat olvastunk el, majd a megadott feladat szerint egy-egy szót, számot vagy adatot kellett beírnunk a kvízbe.
Ahogy haladtunk egyik helyszíntől a másikig, egyre jobban kirajzolódott, milyen nehéz és kegyetlen időszak volt ez az érintett közösségek számára. Különösen megrázó volt szembesülni azzal, milyen sorsra jutottak ártatlan emberek, és milyen igazságtalanságok érték őket csupán származásuk miatt. A táblákon szereplő történetek és adatok rávilágítottak arra, milyen fontos megérteni és megőrizni ennek a korszaknak az emlékét.
A feladatoknak köszönhetően nem csak olvastunk, hanem aktívan figyeltünk is, így a végére egy teljesebb kép állt össze arról, mi történt Magyarországon a háború idején. Bár a téma komoly és sokszor nehéz volt, mégis jelentős élményként maradt meg bennem, mert segített jobban megérteni a múltat és azt, miért fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk.
Ragályi Lénárd
Lehetőséget kaptunk részt venni a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület szabadulósétáján a belvárosban.
Az elején elmondták, hogy a vészkorszakban sok embert elhurcoltak, és többeket csak a Svéd követség menlevele mentett meg.
A séta célja, hogy a történelmi helyszíneket bejárjuk, megismerjük. Minden helyszínhez egy-egy feladat is társult, amit egy Discord bot segítségével kaptunk meg. Helyes megoldás esetén információt kaptuk a következő célállomásról. A séta végén sikerült menlevelet szereznűnk egy képzeletbeli barátunk részére, aki eltűnt.
5 csapat volt, és mindegyiket elkisért az RWEH vezetőség egy tagja, vagy egy tanárunk. akik meséltek a bejárt helyszínekről, néhol még segítettek is. A program célja az volt, hogy lássuk, hogy mi is történt, az embermentés hogyan, milyen módon történt. Körülbelül 2 óra és 2 és fél órás volt a program. Én magam nagyon jól éreztem rajta, és úgy gondolom, hogy a fiataloknak is kell tudnia, hogy milyen is volt ez.
Köszönet azért, mert az elsők között lehettem, aki ezt megtapasztalhatja, kipróbálhatja.
Vitéz Vágány
Ma egy igazán kellemes sétán vettünk részt Újlipótvárosban, amely sokkal több élményt adott, mint amire előzetesen számítottunk. A környék hangulata különleges: egyszerre őrzi a múlt emlékeit és él együtt a jelen pezsgésével. Séta közben rengeteg új érdekességet fedeztünk fel, legyen szó régi épületekről, apró részletekről a homlokzatokon vagy a környék történetéhez kapcsolódó érdekfeszítő tudnivalókról. Különösen izgalmas volt látni, mennyi régi emlék bújik meg a mindennapok forgatagában, amelyek mellett korábban talán észrevétlenül mentünk el. Ez a séta nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem tanulságos is volt: közelebb kerültünk Újlipótváros múltjához, és jobban megértettük, miért olyan egyedi és szerethető ez a városrész. Összességében tartalmas, élményekkel teli nap volt, amely után gazdagabban tértünk haza – új ismeretekkel és szép emlékekkel.
Varga Dávid
Véleményem a következő a mai sétáról, eléggé hideg volt így nehéz volt 100% fókuszban oda figyelni, emellett egyébként elég kreatív illetve közösség építő hatású a séta. Jó feladatok voltak és tényleg nagyon kreatív. Ajánlom több iskolában ezt a feladatsort.
Leitner Benjámin
Nagyon örültem hogy részese lehettem ennek a programnak, mivel az utcán sétálva nagy valószínűséggel nem olvassuk el a táblákat hogy kiről és/vagy miről szól. így hogy gondolkodni kellett és pontról pontra megoldani a feladatokat így más értelmet nyertek a szememben. Köszönöm még egyszer!
A programokat Budapest XIII. kerület Önkormányzata támogatta.
A séta keretében mutattuk be a csoportnak azok tevékenységét, akik a második világháború rettenetes poklában is emberségről tettek tanúbizonyságot. Újlipótvárosban a legnagyobb jelentőségük a semleges országok Svédország, Svájc, Portugália és Spanyolország, valamint a Vatikán diplomatáinak volt, akik saját életüket veszélyeztetve mentették meg közel 60.000 ember életét. Ugyanígy számos magyar ember is közreműködött ebben a tevékenységben. Összesen mintegy 100.000 ember menekült meg Új Lipótvárosban.
A terület nagyjából a mai Szent István park, Pozsonyi út, Hollán Ernő utca, Katona József utca környékén volt.
Sétánkat a Pozsonyi út 1.számú ház előtt, Radnóti Miklós emléktáblájánál kezdtük, ahol idegenvezetőnk Radnóti versét mondta el, értő tolmácsolásban.
Érintettük a Svéd Vöröskereszt kórházát, a Phőnix házat, a Patikát, a Turul kaput és nagy szerencsénkre bejutottunk a kertbe is. Voltunk a Gergely Győző utcában, ez korábban a gyermekek utcája volt.
Több emléktábla előtt megemlékeztünk a tábla történetéről, milyen eseménynek, személyeknek állítottak emléket a 2000-es években.
Zsuzsa a sétapontok között, menet közben is sok információt adott a Vészkorszakkal, a védett házakkal, a sárga csillaggal, a zsidó törvényekkel, Richter Gedeonnal és másokkal kapcsolatban. Megálltunk néhány botlatókő előtt, a schutzpassokról képeket adtunk körbe. Több helyszínen személyes, vagy kevéssé ismert történetekkel színesítette elbeszélését, amik nagy tetszést arattak.
Végül a Szt. István parkban, Raoul Wallenberg szobránál, a Kígyóölő szobornál fejeztük be a közös sétát. A nagy érdeklődés miatt a séta a tervezett 1,5 óra helyett 2 óra lett.
A programot Budapest XIII. kerület Önkormányzata támogatta.
Karig Sára-díjat és oklevelet másodszor adta át az egyesület ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 12-én a II. kerület Marcibányi téri Művelődési Központban.
A rendezvény szervezői a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület, a Karig család és Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzata.
Az átadó ünnepséget Sipos András az egyesület leköszönő elnöke nyitotta meg. Háláját fejezte ki a Karig családnak és a II. kerület polgármesterének Őrsi Gergelynek és munkatársának, Andóczi-Balogh Zsuzsának díjátadó támogatásáért. Röviden felsorolta az egyesület 4 éves működésének legfontosabb eredményeit. Kiemelte Horváth-Lindberg Judit szerepét a díj megalapításában, hiszen az egyesület alelnöke javasolta Karig Sára személyét. Bemutatta Siklósi Istvánt, az egyesület új elnökét.
Az est moderátora, Karig Luca köszöntötte Őrsi Gergely polgármestert, Andreas Attorps a svéd nagykövetség munkatársát, Dr. Fabiny Tamást, Iványi Gábort és Dr. Merza József fiát, ifj. Merza Józsefet, illetve az előadókat: Dr. Szabó Tóth Kinga szociológust, egyetemi docenst, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Intézet igazgatóját és Dr. Lengyel László közgazdászt, politikai közírót, egyetemi oktatót, a Pénzügykutató Rt. elnökvezérigazgatóját. Felidézte „Sári nagyihoz” fűződő emlékeit, hogy élete még ma is irányt mutató számára.
Őrsi Gergely köszöntötte a résztvevőket és kifejezte reményét, hogy hagyományt teremtenek ezzel a rendezvénnyel. Rámutatott, hogy az embermentőket a mai korunk jutalmazottjaival a lelkiismeretük követése köti össze.
A szervezők „Az értelmiség szerepe és felelőssége a társadalomban” című témát javasolták.
Szabó-Tóth Kinga előadásának címéhez Babits idézetet választott: „Vak dióként dióban zárva lenni.” Alcíme: „Társadalomtudomány és társadalmi szerepvállalás.” Az előadó a szociológiával és társadalomtudományokkal foglalkozók kihívásait elemezte történelmi távlatban is felidézve e szakmák nehézségeit. Rámutatott a társadalmi tükör bemutatásának nehézségeire, a tudós és magánember viszonyának problémáira, illetve a döntéshozók felelősségére. A Karig Sára életművével példát adott a szabadság – felelősség – lelkiismeret összekötésére, a párbeszéd szükségességére, a közös értékek megtalálásának lehetőségeire.
Lengyel László előadása címének szintén verssort választott szintén költőt idézett: „Oly korban éltem én e földön..” Bevezetőben felidézte, hogy családja és ő is személyesen ismerte Karig Sárát, közösen (mármint a családja egyes tagjai) mentettek életeket a vészkorszakban. Az értelmiség szerepe:
1. Felismerni, mikor a társadalom bajban van, látni, hogy válság felé rohan az ország. Szembenézni ezzel a helyzettel és meggyőzni a többieket.
2. Válsághelyzetben tudja ne csak a tudós szintjén megfogalmazni, hanem a társadalom nyelvén is átadni a felismerését, legyen érzékeny, és kerüljön szoros kapcsolatba a „másik nyelvvel”. Segítse önszerveződő szakmai intézmények kapcsolatainak kiépítését.
3. Kötelessége megteremteni a lelkiismereti szerkezetet, ha a hatalom az életéért küzdve fellép, esetleg lemészárolja azokat, akik a hatalommal szemben felemelik a szavukat. Személyes ellenállásra vannak példák, de nincs közösségi érdemi ellenállás a magyar társadalomban.
A díjakról szóló döntést és indoklást, melyet Horváth-Lindberg Judit Stockholmból küldött, Rauh Edit, elnökségi tag olvasta fel. Karig Sára életútja megalkuvás nélküli, mindig a lelkiismeretét követte. Nem véletlen, hogy a három díjazott egyházi körökből került ki, hitbéli és életvállalásuk, csendes segítség nyújtásuk példaadó
A laudációkat Herczog László a Karig Sára-díjat odaítélő bizottság elnöke, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület tagja ismertette.
A laudációk teljes szövege a híradás végén olvasható.
A díjakat Karig Zsuzsa, Rauh Edit és Herczog László adta át. A dijátadón a 93 éves Merza Józsefet fia, ifj. Merza József képviselte.
A díjazottak megköszönték a díjat.
Iványi Gábor azt hangsúlyozta, hogy Karig Sára egyszerre volt bányász és költő, műfordító, igazi bibliai élete volt. Boldog, hogy ilyen díjat vehetett át.
Fabiny Tamás szerint a díj kötelez és megtisztelő. Korábban élt evangélikus lelkészek és Ordas Lajos püspök történeteit felidézve hangsúlyozta, hogy ők jobban megérdemelték volna ezt a kitüntetést.
Ifj. Merza József megköszönte édesapja életútjának pontos felidézését és szülei örömét a díjért.
A díjátadót Sipos András zárta, megköszönve a szervezők aktivitását és a résztvevők érdeklődését.
Laudációk
Dr. Fabiny Tamás
1959. február 5-én született Budapesten. 1982-es lelkésszé avatása után a Siófok – Kötcse – Balatonszárszó társgyülekezetben volt segédlelkész, majd 1986-tól Budapesten, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált. A gyülekezetekben szeretettel emlékeznek a szolgálatára. 1990-től óraadóként, 1999-től 2006-ig főállásban tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, miután 1998-ban teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen. 2005-ben a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki. A fasori Evangélikus Gimnáziumnak négy éven keresztül volt hitoktatója. Könyvei biblikus és egyháztörténeti tárgykörben, illetve fiataloknak szóló kiadványként jelentek meg. A Duna Televízió külső munkatársaként vallási műsorokat is szerkesztett. 2005 novemberében a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökévé választotta. A Lutheránus (Evangélikus) Világszövetségnek alelnöke, a Keresztény – Zsidó Társaságnak ügyvezető elnöke.
Fabiny Tamás már a rendszerváltás előtt bekapcsolódott az evangélikus egyház megújítását célzó belső mozgalmakba. Mint az 1988-ban megalakult Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnökségi tagja, részt vett az egyházi ellenállás és a sajnálatos titkosszolgálati együttműködés túlélőit és elszenvedőit megszólaltató Nem voltam egyedül című interjú kötetek szerkesztésében. Püspökként komoly szerepe van abban, hogy a történelmi egyházak közül egyedül az evangélikus működtet múltfeltáró bizottságot, amelynek a Háló című kötetei rendszeresen megjelennek az újabb adatokkal.
A Püspök úr életútját végig kísérő Ige: „…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.”(Róm 8,19) Így vall erről:
„Évtizedek óta dolgozik bennem ez az ige, amióta 17 évesen, a budavári ifjúsági körben – egy laikus testvértől! – igehirdetést hallottam róla. Keresztény küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajúdása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is mindennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai stb. szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet választ, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének felelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak vagyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben.”
Méltatásához felidézzük, amit tisztelői, ajánlói írtak dr. Fabiny Tamásról. „Az Igehirdetéseiben a hétköznapi élet történései az ige útmutatásában kapják meg értelmezésüket, gyakran a művészet nyelvén kap a hallgató mélyebb megértési lehetőséget.
A nyilvánosság előtt képviseli hitét, hitéből fakadó meggyőződését, diakóniai szemlélettel fordul a világban megjelenő társadalmi nehézségek, hátrányok felé.
Emberként hitelesen teremt kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben, figyelve rájuk.
„…az iskolámban tartott előadást az akkor aktuális menekültválság problémáiról. Nagyon megfogott engem az az elszántság, ami jellemezte őt, hogy ezeken a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segíteni tudjon. Vállalta a kritikák és politikai megbélyegzések sokaságát, azért, hogy küzdjön a menekültek emberi méltóságáért, a kulturáltabb állapotokért. … fontosnak érezte, hogy az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetétől függetlenül mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok, amiért oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak.
…. Folyamatos küzdelmet folytat a legelesettebbekért.
Ha tud személyesen is jelen van, legyen szó árvízről, megvetett, üldözött kisebbségről, vagy szegény családokról. … cselekedeteit sohasem az elismerés vagy a népszerűség vezérelte.
„ … Kezdetektől bekapcsolódott a MEVISZ (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség) Bárka csoportjának mozgássérültekkel és állami gondozottakkal foglalkozó munkájába. Ezt püspökként is folytatta. Az evangélikus egyház diakóniai szolgálata keretében támogatta a roma iskolai felzárkóztató programokat és az ukrán menekültek széleskörű gondozását. Mindezekkel együtt, hitbéli alapokon, empatikusan és józanul szólalt meg rendszeresen közéleti, társadalmi erkölcsi kérdésekben az elmúlt években, amivel széles rétegek elismerését vívta ki önmagának és egyházának.”
„Dr. Fabiny Tamás püspök urat mélységesen tisztelem azért, mert mindig kiáll a szegények, a rászorulók mellett. Kiállása emberségéből, hitéből és hivatásából következik. A családi élete és a nyilvánosság előtti működése is kifogástalan.
Számára az emberekkel, a társadalom bármely szegmensének képviselőivel való találkozás ajándékot jelent.
Nagyon nagy értéket képvisel számára a kulturális értékek védelme is. ”Eszterházy Péter családja mellett volt akkor is, „amikor a könyvtárunknak kellett elhelyezést és méltó megőrzést találni. Ezen keresztül is a kultúra és a gondolatok mellett állt ki, ahogyan teszi ezt nagyon sokszor megnyilatkozásaiban is.”
„Budapest Főváros II. kerülete Önkormányzata mindig tiszteletteljes kapcsolatban állt a Magyarországi Evangélikus Egyházzal.
Dr. Fabiny Tamás elnök-püspöki szolgálata időszakában ez az együttműködés sokkal szorosabbá, személyesebbé vált, munkássága már ekkor is kiváltotta nagyrabecsülésünket.
A 2024. évi Sztehlo Gábor emlékév megrendezésekor kialakult kooperáció is megmutatta az ő mélységesen humánus értékrendjét. Minden megnyilvánulása egyfajta tanúbizonyság az emberi, közösségi és egyházi kapcsolatok jobbítása iránti eltökéltségéről, amelynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és példája.
Egyenes gerinccel, töretlen elszántsággal és hite erejével végzett munkája példát mutat és erőt ad mindazoknak, akik szolgálata során vele dolgoznak.
A Püspök úr által vezetett Északi Evangélikus Egyházkerülethez tartozó Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat kiemelkedő szerepet játszik a II. kerületi szociális ellátás, az idősek, a segítségre szorulók és az elesettek ellátásában. Önzetlen szolgálatuk a helyi közösségi szolidaritás építőkövévé vált. Erőt ad és példát mutat nekünk is ahhoz, hogy miképp oldjuk meg a rászorulók méltó segítését.
Köszönettel és hálával tartozunk Püspök úrnak a kerületi rendezvényeken való részvételéért, vigaszt, bátorítást adó szavaiért, szívélyes barátságáért.”
Iványi Gábor
Szolnokon született 1951. október 3-án, egy tizenegy gyerekes metodista lelkész család második gyermekeként. Szülei a Kádár-rendszer idején súlyos küzdelmeket folytattak hitük és meggyőződésük szabadságáért.
Édesapja Iványi Tibor vezetésével alakult meg a Magyarországi Metodista Egyházból politikai okok miatt fegyelmivel elbocsátott lelkészek és a hozzájuk csatlakozó gyülekezetek által alapított Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET).Iványi Gábor nős, hat gyermek édesapja.
Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán végezte a Vasvári Pál
Gimnáziumban. 1970 és 1974 között a Szabadegyházak Lelkészképző Intézetének teológiai hallgatója volt. Tanulmányait 1976-tól − miután alma máteréből 1974-ben eltávolították − a MET, a későbbi Wesley János Lelkészképző Főiskola elődjeként működő illegális házi teológiaiakadémián folytatta. Diplomát 1991-ben már a Wesley János Lelkészképző Főiskolán
1996-ban Doctor of Laws tudományos minősítést nyert a rochesteri (USA) Roberts Wesleyan College-ban. 2008-ban az Országos Rabbiképző – Zsidó egyetemi tanári elismerésben részesítette.
Lelkészi szolgálatát 1973-ban a Magyarországi Metodista Egyházban kezdte. 1974-ben tagja lett a kirekesztett lelkészek és hívők csoportjának, ami miatt 1975-ben őt is kizárták egyházából.1981-ig, − az új vallási közösségük elismeréséig − a hatósági tiltás ellenére is gyakorolta hivatását, az illegalitásban működő kispesti metodista gyülekezetet vezette. A közösség életében emlékezetes alkalmak voltak a hatalmi önkénnyel elvett templomok előtt, éveken át a szabad ég alatt tartott istentiszteletek. Iványi Gábort emiatt, az egyesülési joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Alapító tagja az 1981-ben elismert Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek, amelynek ma elnöke és a békásmegyeri egyházközség templomépítő parókusa.
1979-ben részt vett a Szegényeket Támogató Alap létrehozásában. 1988-ban
bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkájába, tagja volt a szervezett első ügyvivő testületének. Alapítója, szerkesztője és névadója volt a Beszélő című ellenzéki folyóiratnak és a Nyitott ajtó nevű egyházi szamizdatnak. Kezdettől fogva rovatvezetője, ma főszerkesztője a MET Élet és világosság című havilapjának. 1990-től az Egyház és világ című liberális szellemiségű protestáns folyóirat munkatársa is volt.
Kezdeményezője és alapítója az Oltalom Karitatív Egyesületnek, 1987-től megbízott igazgatója, főigazgatója, ma határozatlan időre kinevezett rektora a Wesley János Lelkészképző Főiskolának.
Két ciklusban-1990 és 1994, majd 1998-2002- között országgyűlési képviselő volt, az első ciklusban az Emberi jogi, Vallásügyi, Kisebbségi Bizottság tagjaként tevékenykedett.
Megalakulásától részt vesz a Magyar-Izraeli baráti társaság és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület életében.
A rendszerváltás után létrehozta az ország legnagyobb hajléktalan-ellátó, idősgondozó, oktatást, és egészségügyi ellátást nyújtó intézményét, amit koncentrált kormányzati ellenszélben, a finanszírozás és a tevékenység folyamatos akadályozása ellenére is folytat.
Ajánlói szerint személye és sorsa példázat arról, hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? A rendszerváltás előtt társaival a SZETA tagjaként támogatta azokat, akiknek szükségük volt materiális és lelki segítségre.
” A SZETA 1979 októberében alulról jövő kezdeményezésként alakult, ellenzékinek és illegálisnak tartott civil szervezet volt, a magyar demokratikus ellenzék legfontosabb mozgalma.” Iványi Gábor azóta is ott van mindenütt, ahol szükség van civil kurázsira, emberségre. Ott van, ha vizet kell osztani, mert az önkormányzat elzárta a vizet a 40 fokos hőségben egy cigányok lakta településen, de ott van a Duna-parton is, amikor az új antiszemitizmus mutatja arcát. Az SZDSZ-ben vállalt politikai szerepével és azóta is minden megmozdulásával a szegények és a társadalmon kívül állók életét próbálja valamivel megkönnyíteni.
Iványiék ajtaján mindenki bekopoghat: traumatizált cigánygyerekek, akiket egészségi állapotuk miatt nem lehet beiskolázni, menedéket kérők, otthontalanok és nélkülözők egyaránt. Az állam nem tud és nem is próbál megfelelő, emberi ellátást adni a társadalmon perifériáján élőknek.
Iványi Gábor tetteinek alapja a hite és a hitvallása. Egy judeo – keresztény hitvallás, amely nem üzletnek tekinti az egyházat, amely nem a gazdagodásáról és a hatalomhoz való dörgölődzésről, hanem a szolgálatról szól. Amely kiáll az emberségért, akkor is ha ebből személyes, vallási és a civil munkával kapcsolatos problémai támadnak: ez az igazi civil kurázsi!
Iványi Gábor a megpróbáltatások és akadályok ellenére egész életében végtelen alázattal és szeretettel végezte, végzi a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységét, saját erejéből működteti a szociális és oktatási feladatokat ellátó intézményeit. A kiforgatott világban képes nagy erőket megmozgatni az elesettek érdekében, akár saját egzisztenciáját is kockáztatva.
Úgy gondolom, Iványi Gábor jelképpé vált, EMBER a szó legnemesebb értelmében.
Összefoglalva az elmondottakat: Dr. Fabiny Tamás és Iványi Gábor egyházi vezetőként és magyar emberként hitvallásuk szerint élték, élik életüket. A nyilvánosság előtt képviselik hitüket, hitükből fakadó meggyőződésüket, diakóniai szemlélettel, szociális érzékenységgel viszonyulnak a társadalmi nehézségek, hátrányos helyzetek felé. Emberként hitelesen teremtenek kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben,
A rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segítenek. Küzdenek a menekültek emberi méltóságáért, mert fontosnak érzik, hogy függetlenül az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetüktől, mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok amikért, oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak. A megpróbáltatások és akadályok ellenére végtelen alázattal és szeretettel végezték, végzik a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységüket.
Dr. Merza József
Sárospatakon született 1932. szeptember 16-án. Négy nap múlva a 93. születésnapján köszönthetjük.
Matematikus, pedagógus, szakfordító és író. Négy gyermeke van.
Egyetemista korában, hívő római katolikusként ismerkedett meg Bulányi György piarista szerzetessel, és az ő munkatársaként és barátjaként a később Bokor Bázisközösség néven ismertté vált lelkiségi mozgalom tagja, majd meghatározó alakja lett. A Bokor egyik legfontosabb jézusi alapelve az erőszak minden formájának, így a katonai szolgálatnak az elutasítása. Az erőszakmentesség–béketeremtés–szelídség teológiai, erkölcsi, történeti és szépirodalmi hátterének kidolgozása sokakat foglalkoztatott a közösségben, de a téma vezéralakja a széles látókörű, több nyelven beszélő, olvasott Merza József volt. Rendszeresen tartott erről előadásokat, lelkigyakorlatokat, az egyházi, majd az ellenzéki szamizdat lapokban írásokat közölt. 1979-ben, 47 évesen, négy gyermekes apaként, mint az MTA Matematikai Kutató Intézet tudományos kutatóját behívták 19 napos tartalékos katonai szolgálatra, nem tett eleget a behívóparancsnak. Merza József nem tudta, hogy a Bokor Bázisközösség első katonai szolgálat megtagadójaként mit vállalt: hogy a pártállam-precedens híján- hogyan viszonyul egy, illegálisan működő kisközösség egyik tagjának katonaság-megtagadásához. A meggyőződéséért nemcsak a személyes szabadságát, tudományos karrierjét, hanem az egzisztenciáját és családja biztonságát is kockáztatta. A katonai bíróság nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Bátor kiállása nem maradt következmény nélkül. A tudományos pálya bezárult előtte, áthelyezték a Matematikai Kutatóintézet könyvtárába, ahol azután annak vezetője lett. Tette számos követőre talált, a Bokorban mintegy 30 ember tagadta meg a bevonulási parancsot. Ezzel Merza József olyan folyamatot indított el, amely még nem fordult elő a Varsói Szerződés (VSZ) országaiban. Így ennek belpolitikai és nemzetközi következményei is lettek, mert a politikai és egyházi hatalom attól tartott, hogy mindez aláássa az általános hadkötelezettség alkotmányos kötelezettségét, az egyház és a pártállam szövetségét. Az állam és a klérus kooperációja megerősödött, sikerült megosztani bázisközösségeket és elérni, hogy a Vatikán kiközösítse Bulányi Györgyöt az egyházból.
Merza József szervező tevékenységéről sokkal többet tudnánk, ha a róla vezetett megfigyelési dossziék megmaradtak volna. De ezek híján is tudjuk dokumentálni, hogy a Bokorban Ő egyike volt azoknak, aki halkan és titokban adományokat gyűjtöttek a harmadik világban, elsősorban Indiában, mélyszegénységben élők megsegítésére.
Merza József alapítója és vezetőségi tagja volt számos, erőszakmentességet hirdető civil szervezetnek. Rendszeresen részt vett a pacifista és háborúellenes mozgalmak életében, azok akcióiban. Előkészítője, támogatója, megfogalmazója és aláírója volt számos civil kezdeményezésnek, kiállt az itthon és külföldön bebörtönzött katonaság-megtagadókért, a halálbüntetés és az általános hadkötelezettség megszüntetéséért, valamint a polgári szolgálat bevezetéséért. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának a megalapításában és munkájában – egészen annak párttá alakulásáig, aktívan részt vett a Bokor képviseletében.
Amikor Merza József az MTA Matematikai Kutatóintézetének (ma: HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, Budapest, Reáltanoda utca 13-15.) könyvtárát vezette, idegen nyelvű szakfolyóiratot szerkesztett, létrehozott egy egyszemélyes intézményt, aminek azt a nevet lehetne adni, hogy „A párbeszéd intézménye”. Ennek keretében a Matematikai Kutatóintézet tudósai, a Bokor bázisközösség tagjai, a baráti és ismeretségi körének és a – részben általa alapított – civil szervezetek tagjai rendszeresen felkeresték őt és eszmét cseréltek szakmai, lelki, egyházpolitikai, szervezési, közéleti kérdésekről. „A párbeszéd intézményének” informális tagjai lettek a különböző lelkiségi mozgalmak tagjai, a rendszerváltás időszakában a közélet később ismert alakjai is. A kör tovább bővült, amikor Merza József elkezdett teljesítménytúrákra járni és a turista társai is felkeresték.
Merza József nagy súlyt fektetett arra, hogy több nyelven, származástól, vallástól vagy politikai nézetektől függetlenül, mindenkivel érdemi és előítélet nélküli párbeszédet folytasson. A szóbeli párbeszédet tartotta a legtöbbre, de egyházi és közéleti kérdésekben levelekkel és cikkekkel is megkeresett állami és egyházi vezetőket, országgyűlési képviselőket a Bokor képviseletében. Írásai a szamizdatok mellett az „Érted Vagyok!” című negyedéves Bokor folyóiratban jelentek meg, aminek sokáig szerkesztője is volt. A rendszerváltozást követően számos lap közölte publicisztikai írásait, amelynek célja mindig a valódi párbeszéd volt, a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében.
Közírói, esszéírói, levelezői munkássága eddig hét kötetben jelent meg a Napkút Kiadó és a Dr. Kotász Könyvkiadó jóvoltából. Kötetei messze túlmutatnak írójuk személyén: azok az 1945 utáni magyar egyháztörténet, a Vatikán keleti-politikájának, a hosszú Kádár-korszaknak, a rendszerváltozás és az azt követő időszaknak a kordokumentumai, amelyek az erőszakmentes ellenállás, a civil társadalom alakulásának mozgalomtörténeti és politikatörténeti dokumentumai is egyben.
Merza József személyesen ismerte Karig Sárát, akinek nagy tisztelője volt. Merza József volt a házigazdája a hadkötelezettséget ellenzők (HEL) első találkozójának, ahol Karig Sára is felszólalt 1993. május 22-én. Karig Sára meghívása nem volt előzmény nélküli. Merza Józsefet foglalkoztatta Karig Sára személye és helytállása: a legnagyobb tanúságtevők között említi őt az 1989-ben írt esszéjében, idézem: „Karig Sára laikus nőnek sok ember köszönhette az életét, mivel nem kímélte magát akkor, amikor sokan meghúzódtak zárt ajtajuk és árja származásuk védőfala mögött. A bőséges jutalomra érdemes nőt a kékcédulázásra tett észrevétele miatt a sarkkörön túli Vorkutába deportálták. Isten Lelke, amint írásai tanúsítják, ott sem hagyta el.”-idézet vége. A szerkesztői és kiadói érdemek kiemelése mellett a Szerencse lánya című könyv kiadáshoz, ha áttételesen, de Merza József is hozzájárult. Karig Sára ismerőjeként és tisztelőjelként sokat tett azért, hogy a Karig-életút ne merüljön a feledésbe. Merza József életművében egyaránt jelen van a tudomány iránti elkötelezettség, a vallási párbeszéd igénye és az erőszakmentes társadalmi jelenlét képviselete. Matematikai és szamizdat szerkesztői munkássága mellett a rendszereken átívelő vallási és közösségi szerepvállalása, az erőszakmentesség eszméjének elvi és gyakorlati képviselete, valamint írói tevékenysége egyaránt hozzájárult a demokratikus gondolkodás elterjedéséhez. A felekezetektől független, párbeszéden alapuló, igazságkereső, nézeteiért következetesen kiálló személye példakép a szakmai, a katolikus és nem katolikus közegben, valamint a magyar közéletben egyaránt
Minden év augusztus 27 a svédországi Raoul Wallenberg díj és a nemzetközi Young Courage díj kiosztásának napja Svédországban. Ebben az évben 11 ország 13 fiatalja kapta meg a Young Courage díjat, többen mint az eddigi években.
A Fiatal Kurázsi díjat azok a 13-20 éves fiatalok kapják, akik projektjeikkel, cselekedeteikkel példát mutatnak a világnak, akik kevés erőforrással nagy emberi változást hoztak, erkölcsi bátorságról és elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot. A díjakról a Raoul Wallenberg Academi, a Swedish Institute és Svédország külföldi nagykövetségei döntenek. A magyarországi nominációban egyesületünk aktív szerepet játszott.
A díjazottak közül hármat emelnénk ki:
Teodora Sabljov, Szerbiából, aki egy felvonulás alkalmából egy autó elé állt, amellyel be akartak hajtani a tanárok és diákok közé.
Lea Freedhoff, a kanadai Ottawából, aki az antiszemitizmusnak mindennaposan kitett zsidó diákok védelmében harcol.
Nem utolsó sorban a mi Nagy Barnabásunk, aki egy független budapesti diák önkormányzatot épített fel, a fiatalok jobb tanulási lehetőségeiért és demokratikus jogaik érvényesítéséért.
Nagy Barnabás, a magyarországi győztes beszámolója
A Raoul Wallenberg Akadémia “Young Courage Award” díjának köszönhetően négy felejthetetlen napot tölthettem el Svédország fővárosában, Stockholmban, ahol a többi tizenkettő nemzetközi díjazottal együtt mélyebben megismerhettem Wallenberg hősies történetét. Az élmény egyik legkülönlegesebb része volt, hogy személyesen beszélgethettem Maria Malmer Stenergårddal, Svédország jelenlegi külügyminiszterével. Szóba került Svédország aktuális külpolitikája, az emberi jogok szerepe a nemzetközi kapcsolatokban, valamint a civil szervezetek jelentősége a demokratikus értékek megőrzésében és megerősítésében. A magyar nagykövetség egyik munkatársával is találkoztam, akivel arról beszéltünk, hogy milyen kihívásokkal és élményekkel jár egy diplomata mindennapi élete. Egyik este lenyűgöző hajókázást tettünk a naplementében Stockholmon át, és az Óváros történelmi épületei közé is besétáltunk! Az utazás csúcspontját azonban kétségtelenül az jelentette, hogy új barátokra leltem a díjazottak között: minden este órákat beszélgettünk egymás személyes tapasztalatairól, élményeiről. Hihetetlenül érdekes embereket és történeteket ismerhettem meg, amelyek mind hozzátettek valamit ahhoz, ahogyan a világot látom az utazás után.
A díjat egy ünnepélyes ceremónia keretében vehettem át a társaimmal együtt a város szívében, ahol több száz civil mellett találkozhattam svéd fiatalokkal, Svédországban élő magyarokkal, és Kate Wacz–szal is, akit Raoul Wallenberg mentett meg. Hálás vagyok a Raoul Wallenberg Akadémiának, hogy megszervezte az utazást, köszönöm a svéd nagykövetség munkatársainak, hogy segítettek és támogattak az esemény során, és örök élmény marad számomra ez a lehetőség, hogy Magyarország fiatal generációját képviselhettem idén Svédországban!
Raoul Wallenberg díj
Az idei díj nyertese: Camilla Salazar Atias, kriminológus, aki nem csak elméletben, hanem már 25 éve gyakorlatban is azért dolgozik, hogy fiatalok, akik veszélyben vannak, ne legyenek bűnözők. Tudásával és támogatásával azoknak is szeretne lehetőséget adni új utak választására, akik már bűnözőkké váltak.
A képeket a Raoul Wallenberg Academi és Gyöngyi Lindberg készítette
Az egyesületünk által szervezett vitaversenyek tapasztalatai alapján célul tűztük ki, hogy az ország minél több középiskolájában rendszeres vitaklubok alakuljanak. Ennek célja a fiatalok vitakultúrájának, beszédkészségének, kritikus gondolkodásának fejlesztése, a mások iránti tisztelet és tolerancia gyakorlása. A klubok játékos működéséhez módszertant dolgozunk ki és kiképezzük a helyi klubvezetőket.
Programunk finanszírozása érdekében pályázatot adtunk be a Tesco „Start a jövőért” programjában az észak-pesti körzetben (4., 13., 14., 15., 16. kerületek). Az első fordulóban bekerültünk a körzetenkénti legjobb három pályázatba. A július 14. és augusztus 10. között zajló második fordulóban az adott kerületi áruházak vásárlóinak szavazata dönti el a sorrendet.
Végeredményképpen 16471 szavazatot kaptunk, amivel 150.000 forintos támogatást nyertünk. Legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy sokan megismerték egyesületünket és támogatandónak tartják programtervünket.
Már tradíciónak számít, hogy minden júniusban a svéd nagykövet rezidenciáján tudjuk meg, ki nyerte el az ez évi Young Courage díjat és ki jön augusztus 27-én Stockholmba, hogy átvegye a svéd királykisasszony kezéből a díjat.
A Raoul Wallenberg Academy (Stockholm) által meghirdetett díjra 2025-ben Magyarországról 17 jelölés érkezett a Svéd Nagykövetségre.
Ugyanakkor, ebben az évben hét fiatalnak volt lehetőségé átvenni az egyesületünk által alapított Emberség díjat.
A díjat elnyerő fiatal fiúk és lányok már bizonyították, hogy fiatal koruk ellenére is tudják, mi a társadalmi felelősségvállalás. Van közöttük aki már megmutatta vezetői tehetségét és képességét. Van aki nehézségei ellenére áll példaképül másoknak, akik szintén nehézségekkel küzdenek. Vannak akik krízisben lévő fiataloknak segítenek és olyanok, akik a társadalom védő erői akarnak lenni a jövőben.
Az eseményt Diana Madunic nagykövet nyitotta meg, beszédében mindig kiemelve Raoul Wallenberg civil kurázsiját, példaképét, majd Horváth-Lindberg Judit, egyesületünk alelnöke szólt néhány szót az Emberség díj fontosságáról.
Svéd és magyar zene tette ünnepélyesebbé a délutánt Gardenő Claudia, Ion Curteanu, Deák-Volom Dávid előadásában.
A programot Balázs Kata moderálta.
A fogadtatás, vendéglátás megkönnyítette a jelenlevők beszélgetéseit, a kapcsolatteremtést. Nagyon szeretnénk, ha ezekből a kapcsolatokból a jövőben együttműködés alakulna ki a fiatalok és egyesületünk között.
A Young Courage díjat 2025-ben Magyarországról Nagy Barnabás 19 éves nyerte el
Barnabás így ismertette tevékenységét:
„Tavaly megalapítottam a Fővárosi Diákönkormányzatot (FDÖ), amely mára Magyarország egyik legnagyobb diák-érdekképviseleti szervezetévé nőtte ki magát, több száz diákvezető bevonásával. Bár a Kormány és a Köznevelési Államtitkárság több módon aktívan próbálta akadályozni a működésünket – jogtalan felszólalásokkal az akkor még Kormány által vezetett diákparlamenteken, hivatalos levelezésekkel, nyomásgyakorlással és források elvonásával – barátaimmal olyan alapdokumentumokat írtunk, amelyeket civil szervezetek és jogászok is elismertek, és amelyeket jogilag nem tudtak megtámadni. Az FDÖ független szervezetként tört ki a Belügyminisztérium által irányított és leuralt diákparlamenti rendszerből, amely két évtizeden át nem biztosított valódi képviseletet. A szervezet elnökeként a kormányommal megvalósítottuk Budapest első közvetlen diákelnökválasztását, négy többszáz fős diákparlamentet szerveztünk, nyílt levélben tiltakoztunk a telefonbetiltás ellen, és a Közgyűléssel dolgozunk egy politikától független diák-érdekképviseleten. Munkánk hatására több városban is hasonló szervezetek alakulnak, amelyeket aktívan segítek, hogy a diákok függetlenül képviseltethessék magukat, valódi beleszólásuk legyen az őket érintő döntésekbe, és egy erős diák-érdekképviselet jöjjön létre Magyarországon.”
Emberség díjat kaptak
Cserháti Csanád 17 éves
Társadalmi tudatossággal képviseli azokat, akik még nem tudnak magukért kiállni. A hátrányos helyzetű embereknek adományt gyűjt, a Kossuth téren beszél a diákok jogaiért, együtt dolgozik egy jogásszal, aki bántalmazott gyerekeket és nőket véd. Segíti az elesetteket.
A jövőt formálja azzal, hogy diáktársait vitázni és érvelni tanítja, hogy azok is ki tudjanak állni magukért és másokért. Teszi ezt azért, hogy egy igazságos társadalom polgárai legyenek.
Csitári Amanda Nikolett 16 éves
Még csak 16 éves, de öntudata, példamutató bátorsága már nyomott hagyott a társadalmi közösségben. Nyílt kiállásával, a gyermekbántalmazás, a kirekesztés és a rasszizmus elleni vita elindításával elérte, hogy iskolájában felvilágosító program indult e témákban.
A hátrányos helyzetű roma diákok üvegplafonját is áttörte kitűnő tanulmányi- és versenyeredményeivel. A jövő embere!
Csontos Csenge 20 éves
Fiatal kora ellenére sok egészségügyi megpróbáltatásban volt része, de ez nem törte meg teljes életet élni akaró személyiséget. Tapasztalatait a társadalom jobbá tételére és arra használja, hogy példaképe lehessen azoknak, akik szintén komoly egészségügyi problémákkal küzdenek.
Életprogramjának sokszínűségével bizonyítja, hogy a megoldhatatlannak tűnő helyzetekből is van kiút, így tapasztalatai mások támogatására is szolgál.
Nagy Beatrix 17 éves
14 éves korában kezdte azokat a fiatalokat támogatni, akik útja krízisekkel, bántalmazásokkal kövezett. Tudja meddig ér tapasztalata, mi az a támogató munka, amit fiatal kora ellenére is vállalni tud, és ami még felnőtteknek is mind érzelmileg, mind intellektuálisan megterhelő. Jó emberismerő lehet, mert egyik feladata, hogy önkénteseket válasszon ki és vezessen be az önkéntes munka világába és felelősségébe.
Perlaki-Borsos Noel 20 éves
A jövő társadalmát formázza, bátorságával és felelősségvállalásával. Ez személyes megpróbáltatást is jelent, mert amikor a pedagógusok jogaiért állt ki, könnygázzal fújták le. Sokoldalú fiatal, közügyek mellett a művészetek, a festés is érdekli. Ilyen fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának, akik egész személyiségükkel, tudásukkal és érzelmeikkel vannak jelen a társadalomban. Meg tudják fogalmazni gondolataikat és átadni másoknak, mint vezető egyéniségek. Még sokat fogunk hallani róla.Perlaki-Borsos Noel 20 éves
A jövő társadalmát formázza, bátorságával és felelősségvállalásával. Ez személyes megpróbáltatást is jelent, mert amikor a pedagógusok jogaiért állt ki, könnygázzal fújták le. Sokoldalú fiatal, közügyek mellett a művészetek, a festés is érdekli. Ilyen fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának, akik egész személyiségükkel, tudásukkal és érzelmeikkel vannak jelen a társadalomban. Meg tudják fogalmazni gondolataikat és átadni másoknak, mint vezető egyéniségek. Még sokat fogunk hallani róla.
Varga Hanna 15 éves
Vannak fiatalok, akik már nagyon korai éveikben tudják, hogy útjuk, elkötelezettségük a társadalom felé meghatározó. Hanna tevekénysége nagyon sokrétű a menekült gyerekeket támogató munkától a drogprevenciós programokig.
Nagyon fiatal kora ellenére professzionális rendészetvédelmi szervekkel dolgozik együtt, képzéseket tart, mint a Budapesti mentőszervezet tagja kutató mentőnek képezi ki magát.
Elkötelezettsége, ambíciója egy jövőbeli, női, védő vezetőt rejt magában, akikből még nem sok van a mai Magyarországon. Egy igazi példakép!
Vázsonyi Benedek 20 éves
Gyerekkorától kezdve azon ritka emberek közé tartozik, akik nem csak elméletben gondolják a világ jobbá tételét, hanem cselekedni is tudnak ennek érdekében. Akkor is kiáll másokért, ha az kockázattal jár számára. Rendíthetetlen igazságérzete mind az Unicefnél végzett, mind más önkéntes munkájában megmutatkozik, akár menekült fiatalok társadalmi beilleszkedéséről, akár Ukrajnával való szolidaritásról van szó.
Erőssége abban is megmutatkozik, hogy felfedi gyengeségét. Amikor neki is segítségre van szüksége, megdönti a tabut, és ezzel is példát mutat társainak.
Erdélyi Eszter szervezésében érkezett kommunikációs tagozatos diákok között üdvözölhettük a podcastokat vágó tanulókat, számukra ez jutalomút is volt.
Az indulás előtt Domokos Julianna, Lányi Pál és Horvát Ágnes felidézte a korszak tragédiáit és sikeres megmenekülések történetét.
A sétára három csapat formálódott, akik embermentőkről nevezték el magukat. A feladatok megfejtésével a kijelölt útvonalat mind a három csapat a szintidő – 1 óra – alatt teljesítette. Annak ellenére, hogy legtöbben először jártak ezeken az utcákon, nagyon ügyesen és könnyen találtak rá a célpontokra. A sétát három önkéntes – egyesületi tag – Lányi Pál, Deckner Terézia, majd később csatlakozva Major Anna, valamint Horvát Ágnes és Tuka Ágnes kísérte. Szinte állandó diák segítőnk Varga Zsombor és ifjúsági tagunk Bérces Balázs a szoftveres háttértámogatást nyújtották. Erdélyi Eszter tanárnő is végigment a feladatokon és ugyanolyan lelkesedéssel tért vissza a találkozási pontra, mint diákjai. Sokan kérdezték, hogy meg lehet-e ismételni a sétát, illetve, jöhetnek-e majd a többiek is ősszel. Sikeres, jó hangulatú programot valósítottunk meg, annak ellenére, hogy a kánikula kevéssé kedvezett a sétának, a diákok lelkesen hallgatták a kísérők rövid magyarázatait is.
A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért. #kozosertekeink, #CERV-FK02-2024-0753
single
A hónap idézete:
"A csend a kínzót ösztönzi, soha nem a megkínzottat”
- Elie Wiesel
