Szerző: Zsombor Varga

Január 23-án 17 órakor a RAM Rockmúzeumban szeretettel látunk következő programunkon:

A bemutatásra kerülő filmről

Részvételi szándékodat kérjük itt jelezd: http://regisztracio.ridovics.film.bemutato.wallenberghaz.hu

Tapasztalatból tudjuk, hogy a mai fiatalok a „civil kurázsi” fogalmát többnyire nem ismerik. Az  „emberség” fogalmát értik, de nem használják, a „társadalmi felelősség” pedig mintha nem rájuk tartozna. Ezért közös gondolkodásra hívtuk az alábbi hat középiskola diákjait:

• BMSZC Neumann János Informatikai Technikum, Budapest,
• Deák Ferenc Gimnázium, Szeged,
• Eötvös József Gimnázium, Budapest,
• Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza,
• Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka (Szerbia) 
• Türr István Gimnázium és Kollégium, Pápa.

Az iskolák három fős csapatai készítettek prezentációkat, videókat, honlapokat. Több iskolában közvélemény kutatásokat végeztek a megadott fogalmakkal kapcsolatban. Így összességében kb. 200 diákot sikerült ezen értékrend átgondolására késztetni.

A szabadkai diákok sajnos nem tudtak személyesen részt venni, de ők is elküldték prezentációjukat.

Az egyes bemutatók után a 80 fős közönség tehetett fel kérdéseket, fűzhetett megjegyzéseket az elhangzottakhoz. A párbeszédek is mélyen szántó gondolatokhoz vezettek.

A programot a Svéd Nagykövetség és a XIII. kerületi önkormányzat támogatta.

Az eseményről a TV13 a Sziluett című műsorában tudósított.

A találkozó jelentőségét és hangulatát legjobban a résztvevő tanárok visszajelzései mutatják be.

Erdélyi Eszter – Szeged

Valahogy az az érzésem, hogy ennyi jó szándék csak jóra tud fordulni. Eddig akárhányszor csatlakoztam magam vagy diákjaimmal együtt az Egyesület munkájához, a demokráciát és a szabad, felelősségteljes gondolkodást olyan szépen, finoman és természetesen hirdető programjaihoz (vitaverseny, séta,  – mindig csodás emberekkel ismerkedtem meg, eltérő habitussal, de olyan alázattal és a jó ügy szolgálatába vetett hittel, hogy nem is kérdés számomra, hogy a továbbiakban is szívesen dolgozok Veletek együtt. Egyet akarunk, ugyanazt szeretnénk. Én a pályám közel 40 évét annak szenteltem, hogy az iskola ne rezervátum legyen, ne egy zárvány a világban, hanem egy olyan lehetőség, ami kinyitja a világra a kapukat, a megismerés kíváncsiságát ébreszti fel a gyerekekben, és ahol a tanár nem a végső igazságot birtokló, megmondóember, hanem partner a közös gondolkodásban. Jó látni, hogy az ismeretlenül egy osztályba kerülő gyerekekből hogyan lesz egy közös ügyért munkálkodó, együtt gondolkodó csapat.

Pénteken szó szerint meghatottan néztem, hogy mennyire izgultak ezek a kamaszok azért, hogy a legjobban vissza tudják adni azt a hitüket, hogy mindegy, mikor élünk, az emberi tartás és az egymás iránt érzett szolidaritás, a bajbajutottak megsegítése, a megalázottak és megszomorítottak felemelése mindannyiunk felelőssége. A pápaiak közönséghez intézett okos kérdései és kiváló fotósorozata, az Eötvös diákjainak erre az alkalomra készített grafikái és szenvedélyes kiállása a civil bátorság mellett, a szabadkai diákok profi honlapterve a segítségnyújtás változatos formáiról, a szegediek fantasztikus animációs filmje, és a Z -generációs diákok közt végzett felmérése, a nyíregyháziak csodás angol verse és az idősek-fiatalok közti szakadék lebontási lehetőségéről szóló dokumentumfilmje, a neumannosok  egész osztályt megmozgató informatikai projektje – mind-mind arról tanúskodik, hogy ezek a gyerekek már nem lesznek ugyanazok, akik eddig voltak. Történt velük valami. Olyan tapasztalatot szereztek emberségből, civil kurázsiból, társadalmi felelősségvállalásból, amit egész életükre magukkal visznek. Látták, hogy nincsenek egyedül. Azt is látták, hogy ezekkel a fogalmakkal nem versenyezni kell, hanem megosztani a tudást, utat nyitni a lehetőségeknek, ötletet adni a többieknek, hogy miként lehet igaz emberként élni, vagy legalább megpróbálni akár nehéz körülmények között is embernek maradni. Látják, hogy ezt Pápától Nyíregyházáig, Budapesttől Szegedig és Szabadkáig sőt Stockholmig ugyanúgy gondolják. Ez erőt és tartást fog nekik adni a mindennapjaikhoz. Mert – tanárként pontosan tudom – az ő életük is teli van kihívásokkal, komoly döntéshelyzetekkel, válaszutakkal, nehéz, néha traumatikus életkörülményekkel (mindez súlyosbítva a politikai polarizáltság terhével és az oktatásügy válságával, a technológia hol áldásos, hol agyzsibbasztó térhódításával). Ezért is kulcsfontosságú a humán közösségek építése, az ilyen alkalmak, mint a pénteki, folytatása, új utak keresése a generációk találkozására. Köszönjük a RWEH-nak, hogy igyekezetükkel segítik ezt az aktivitást. Fontos nagyon, amit csináltok!

Tegnap este sorra kaptam az üzeneteket tanártól, diáktól egyaránt, hogy mennyire jól érezték magukat, milyen hálásak az együttes gondolkodásért. A vonatokon hazafelé, a pizzákat még útközben majszolgatva mondták el, hogy legközelebb is ajánlják diáktársaiknak, hogy ismerkedjenek meg mások véleményével, projektjeivel – és ehhez katalizátorként a RWEH-t  mennyire alkalmasnak tartják. Az enyémek nekem külön megköszönték, hogy elhoztam őket, hogy megbíztam bennük. 🍀 Azt is mondták, milyen jó lett volna még maradni, játszani, gondolkodni együtt. Ezen is érdemes gondolkozni, és lehetne legközelebb alapítványi pénzeket is szerezni (minden sulinak van ilyenje) egy esetleges kétnapos alkalomra.

Pingitzer Andrea – Pápa

Tanárként – és pápai tanárként különösen – nagyon mélyen megérintett mindaz, ami ott történt. Nemcsak az, amit a diákok megmutattak, hanem az a légkör, az a természetes figyelem és nyitottság, amiben mindez megszülethetett. Jó volt látni, hogy a mi diákjaink ennyire komolyan vették a közönséget, a kérdezés felelősségét, és azt, hogy a gondolkodás párbeszéd, nem pedig szereplés. A kérdések mögött valódi kíváncsiság volt és valódi jelenlét.

Számomra a péntek egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy ezek a gyerekek – akik a hétköznapokban sokszor bizonytalanok, túlterheltek, vagy épp cinikusnak tűnnek – itt egyszerűen odafordultak a világhoz és egymáshoz. Nem kellett őket noszogatni a szolidaritásra vagy az emberi tartásra: magától értetődően beszéltek róla. És igen, látszott rajtuk az izgalom, a tét érzése – de ez jó izgalom volt, az a fajta, ami után az ember már nem ugyanaz.

Hazafelé, a vonaton, nálunk is ment a „kibeszélés” – nevetéssel, komoly mondatokkal vegyesen. Tanítványaim azt fogalmazták meg, hogy ritkán érzik azt, hogy a felnőttek valóban bíznak bennük, és hogy most ezt nagyon erősen megélték. Nekem tanárként talán ez volt a legnagyobb
visszajelzés.

Köszönöm nektek – és a RWEH egész csapatának – azt a keretet, azt a figyelmet és azt a következetes értékvállalást, amiben mindez létrejöhetett. Jó érzés tudni, hogy Pápától Szegedig, Nyíregyházától Szabadkáig (és reményeim szerint még azon is túl) ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket, és hogy ezekre nem kész válaszokat, hanem közös gondolkodási tereket kínáltok.

Ha lesz folytatás – és nagyon remélem, hogy lesz, akár hosszabban, akár más formában –, mi szívesen megyünk tovább ezen az úton veletek. A péntek megmutatta, hogy van értelme időt, energiát, bizalmat fektetni ezekbe a találkozásokba.

Egyesületünk részéről Bérces Balázs ifjúsági tagunk segítette a programokat, ő felelt a Discordra épített
feladatokért és a technikai háttérért. Domokos Juli tematikus anyaga pedig a kísérő tanárok és
önkéntes felnőttek kezébe került, hogy minden állomásnál plusz történetekkel, háttérrel és
hangulatteremtő részletekkel gazdagíthassák a sétákat.
Az érdeklődés pont úgy alakult, ahogy vártuk. Bár a résztvevők még nem tartottak ennél
a korszaknál történelemből, a program során megalapozó ismereteket szereztek a II. világháborúról,
a soáról, a budapesti védett házak rendszeréről, az embermentők szerepéről, a Világ Igaza
kitüntetésről és a botlatókövek jelentőségéről.
Törekvésünk legszebb elismerése, néhány diák felvetette, a lakóhelyükön (a IV., kerületben) is készülhetne egy ilyen séta és ők is szívesen részt vennének a feladatok, sétapontok kidolgozásában.

Történelmi bevezető

A mai séta nem egyszerű városi kaland. Nem csak egy rejtvény, amit meg kell fejteni, hanem egy történet, amit meg kell hallani – a házak, az utcák és az emberek hangján. Nyolcvan évvel ezelőtt Budapest nem ilyen volt. A városban zsidó származású embereket üldöztek, gettókba zártak, sárga csillagot kellett viselniük, elvették a jogaikat, a lakásaikat, az életüket.
Munkatáborokba, koncentrációs táborokba deportálták őket. Sokan közülük soha nem tértek haza.  De voltak, akik nem hajtottak fejet.
A vészkorszakban, amikor a félelem uralta az utcákat, akadtak emberek, akik azt mondták: NEM. Nem a gyűlöletre, nem a közönyre, nem az igazságtalanságra.  Ők voltak az embermentők – diplomaták, orvosok, tanárok, házmesterek, nővérek, szomszédok, gyerekek.
Sokan közülük életüket kockáztatták azért, hogy másokat megmentsenek. Raoul Wallenberg svéd diplomata, Carl Lutz a svájci követségről, Ángel Sanz Briz a spanyol követségről, és még sok, neves és névtelen segítő – mindannyian ugyanazt tették: megőrizték az emberséget, amikor a világ azt éppen elveszíteni készült. Ez a séta arról szól, hogy ők itt voltak.  Ezekben a házakban, ezekben az utcákban – és talán ma is itt vannak, a falakban, a kövek emlékezetében.
Amikor most elindultok, ne csak a feladatokat keressétek, hanem a jeleket is: egy név a táblán, egy repedés a falon, egy megmaradt ablak. Mind mind emberi sorsokról, tragédiákról és csodával határos menekülésekről mesélnek.
Mert minden apró nyom azt mondja: voltak, akik emberek maradtak, amikor az volt a legnehezebb.
Ez a séta nemcsak a múlt megismeréséről szól, hanem arról is, hogy ma, a ti korotokban, mit jelent bátornak, figyelmesnek, emberinek lenni. Induljatok most úgy, hogy minden lépésetekkel egy kicsit közelebb kerültök ahhoz, amit úgy hívunk: emberség.

Résztvevők beszámolói

Kovács Bence

Az osztálykirándulásunk ezúttal nem csak a közös élményekről szólt, hanem egy fontos történelmi témáról is. A program során több állomást jártunk végig, amelyek a II. világháborúval, valamint Magyarország, a zsidóság és a cigányság akkori helyzetével foglalkoztak. Az egyes megállóknál információs táblákat olvastunk el, majd a megadott feladat szerint egy-egy szót, számot vagy adatot kellett beírnunk a kvízbe.

Ahogy haladtunk egyik helyszíntől a másikig, egyre jobban kirajzolódott, milyen nehéz és kegyetlen időszak volt ez az érintett közösségek számára. Különösen megrázó volt szembesülni azzal, milyen sorsra jutottak ártatlan emberek, és milyen igazságtalanságok érték őket csupán származásuk miatt. A táblákon szereplő történetek és adatok rávilágítottak arra, milyen fontos megérteni és megőrizni ennek a korszaknak az emlékét.

A feladatoknak köszönhetően nem csak olvastunk, hanem aktívan figyeltünk is, így a végére egy teljesebb kép állt össze arról, mi történt Magyarországon a háború idején. Bár a téma komoly és sokszor nehéz volt, mégis jelentős élményként maradt meg bennem, mert segített jobban megérteni a múltat és azt, miért fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk.

Ragályi Lénárd

Lehetőséget kaptunk részt venni a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület szabadulósétáján a belvárosban.

Az elején elmondták, hogy a vészkorszakban sok embert elhurcoltak, és többeket csak a Svéd követség menlevele mentett meg.

A séta célja, hogy a történelmi helyszíneket bejárjuk, megismerjük. Minden helyszínhez egy-egy feladat is társult, amit egy Discord bot segítségével kaptunk meg. Helyes megoldás esetén információt kaptuk a következő célállomásról. A séta végén sikerült menlevelet szereznűnk egy képzeletbeli barátunk részére, aki eltűnt.

5 csapat volt, és mindegyiket elkisért az RWEH vezetőség egy tagja, vagy egy tanárunk. akik meséltek a bejárt helyszínekről, néhol még segítettek is. A program célja az volt, hogy lássuk, hogy mi is történt, az embermentés hogyan, milyen módon történt. Körülbelül 2 óra és 2 és fél órás volt a program. Én magam nagyon jól éreztem rajta, és úgy gondolom, hogy a fiataloknak is kell tudnia, hogy milyen is volt ez.

Köszönet azért, mert az elsők között lehettem, aki ezt megtapasztalhatja, kipróbálhatja.

Vitéz Vágány

Ma egy igazán kellemes sétán vettünk részt Újlipótvárosban, amely sokkal több élményt adott, mint amire előzetesen számítottunk. A környék hangulata különleges: egyszerre őrzi a múlt emlékeit és él együtt a jelen pezsgésével. Séta közben rengeteg új érdekességet fedeztünk fel, legyen szó régi épületekről, apró részletekről a homlokzatokon vagy a környék történetéhez kapcsolódó érdekfeszítő tudnivalókról. Különösen izgalmas volt látni, mennyi régi emlék bújik meg a mindennapok forgatagában, amelyek mellett korábban talán észrevétlenül mentünk el. Ez a séta nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem tanulságos is volt: közelebb kerültünk Újlipótváros múltjához, és jobban megértettük, miért olyan egyedi és szerethető ez a városrész. Összességében tartalmas, élményekkel teli nap volt, amely után gazdagabban tértünk haza – új ismeretekkel és szép emlékekkel.

Varga Dávid

Véleményem a következő a mai sétáról, eléggé hideg volt így nehéz volt 100% fókuszban oda figyelni, emellett egyébként elég kreatív illetve közösség építő hatású a séta. Jó feladatok voltak és tényleg nagyon kreatív. Ajánlom több iskolában ezt a feladatsort.

Leitner Benjámin

Nagyon örültem hogy részese lehettem ennek a programnak, mivel az utcán sétálva nagy valószínűséggel nem olvassuk el a táblákat hogy kiről és/vagy miről szól. így hogy gondolkodni kellett és pontról pontra megoldani a feladatokat így más értelmet nyertek a szememben. Köszönöm még egyszer!

A programokat Budapest XIII. kerület Önkormányzata támogatta.

Karig Sára-díjat és oklevelet másodszor adta át az egyesület ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 12-én a II. kerület Marcibányi téri Művelődési Központban.

A rendezvény szervezői a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület, a Karig család és Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzata.

A szervezők „Az értelmiség szerepe és felelőssége a társadalomban” című témát javasolták.

A díjakat Karig Zsuzsa, Rauh Edit és Herczog László adta át. A dijátadón a 93 éves Merza Józsefet fia, ifj. Merza József képviselte.

A díjazottak megköszönték a díjat. 

Laudációk

Dr. Fabiny Tamás

1959. február 5-én született Budapesten. 1982-es lelkésszé avatása után a Siófok – Kötcse – Balatonszárszó társgyülekezetben volt segédlelkész, majd 1986-tól Budapesten, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált. A gyülekezetekben szeretettel emlékeznek a szolgálatára. 1990-től óraadóként, 1999-től 2006-ig főállásban tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, miután 1998-ban teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen. 2005-ben a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki. A fasori Evangélikus Gimnáziumnak négy éven keresztül volt hitoktatója. Könyvei biblikus és egyháztörténeti tárgykörben, illetve fiataloknak szóló kiadványként jelentek meg. A Duna Televízió külső munkatársaként vallási műsorokat is szerkesztett. 2005 novemberében a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökévé választotta. A Lutheránus (Evangélikus) Világszövetségnek alelnöke, a Keresztény – Zsidó Társaságnak ügyvezető elnöke.

Fabiny Tamás már a rendszerváltás előtt bekapcsolódott az evangélikus egyház megújítását célzó belső mozgalmakba. Mint az 1988-ban megalakult Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnökségi tagja, részt vett az egyházi ellenállás és a sajnálatos titkosszolgálati együttműködés túlélőit és elszenvedőit megszólaltató Nem voltam egyedül című interjú kötetek szerkesztésében. Püspökként komoly szerepe van abban, hogy a történelmi egyházak közül egyedül az evangélikus működtet múltfeltáró bizottságot, amelynek a Háló című kötetei rendszeresen megjelennek az újabb adatokkal.

A Püspök úr életútját végig kísérő Ige: „…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.”(Róm 8,19) Így vall erről:

„Évtizedek óta dolgozik bennem ez az ige, amióta 17 évesen, a budavári ifjúsági körben – egy laikus testvértől! – igehirdetést hallottam róla. Keresztény küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajúdása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is mindennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai stb. szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet választ, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének felelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak vagyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben.”

Méltatásához felidézzük, amit tisztelői, ajánlói írtak dr. Fabiny Tamásról.   „Az Igehirdetéseiben a hétköznapi élet történései az ige útmutatásában kapják meg értelmezésüket, gyakran a művészet nyelvén  kap a hallgató mélyebb megértési lehetőséget.

A nyilvánosság előtt képviseli hitét, hitéből fakadó meggyőződését, diakóniai szemlélettel fordul a világban megjelenő társadalmi nehézségek, hátrányok felé.

Emberként hitelesen teremt kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben, figyelve rájuk.

„…az iskolámban tartott előadást az akkor aktuális menekültválság problémáiról. Nagyon megfogott engem az az elszántság, ami jellemezte őt, hogy ezeken a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segíteni tudjon. Vállalta a kritikák és politikai megbélyegzések sokaságát, azért, hogy küzdjön a menekültek emberi méltóságáért, a kulturáltabb állapotokért. … fontosnak érezte, hogy az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetétől függetlenül mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok, amiért oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak.

…. Folyamatos küzdelmet folytat a legelesettebbekért.

Ha tud személyesen is jelen van, legyen szó árvízről, megvetett, üldözött kisebbségről, vagy szegény családokról. … cselekedeteit sohasem az elismerés vagy a népszerűség vezérelte.

„ … Kezdetektől bekapcsolódott a MEVISZ  (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség) Bárka csoportjának mozgássérültekkel és állami gondozottakkal foglalkozó munkájába. Ezt püspökként is folytatta. Az evangélikus egyház diakóniai szolgálata keretében támogatta a roma iskolai felzárkóztató programokat és az ukrán menekültek széleskörű gondozását. Mindezekkel együtt, hitbéli alapokon, empatikusan és józanul szólalt meg rendszeresen közéleti, társadalmi erkölcsi kérdésekben az elmúlt években, amivel széles rétegek elismerését vívta ki önmagának és egyházának.”

„Dr. Fabiny Tamás püspök urat mélységesen tisztelem azért, mert mindig kiáll a szegények, a rászorulók mellett. Kiállása emberségéből, hitéből és hivatásából következik. A családi élete és a nyilvánosság előtti működése is kifogástalan.

Számára az emberekkel, a társadalom bármely szegmensének képviselőivel való találkozás  ajándékot jelent.

Nagyon nagy értéket képvisel számára a kulturális értékek védelme is. ”Eszterházy Péter családja mellett volt akkor is, „amikor a könyvtárunknak kellett elhelyezést és méltó megőrzést találni. Ezen keresztül is a kultúra és a gondolatok mellett állt ki, ahogyan teszi ezt nagyon sokszor megnyilatkozásaiban is.”

 „Budapest Főváros II. kerülete Önkormányzata mindig tiszteletteljes kapcsolatban állt a Magyarországi Evangélikus Egyházzal.

Dr. Fabiny Tamás elnök-püspöki szolgálata időszakában ez az együttműködés sokkal szorosabbá, személyesebbé vált, munkássága már ekkor is kiváltotta nagyrabecsülésünket.

A 2024. évi Sztehlo Gábor emlékév megrendezésekor kialakult kooperáció is megmutatta az ő   mélységesen humánus értékrendjét. Minden megnyilvánulása egyfajta tanúbizonyság az emberi, közösségi és egyházi kapcsolatok jobbítása iránti eltökéltségéről, amelynek alapja Jézus Krisztus szolgálata és példája.

Egyenes gerinccel, töretlen elszántsággal és hite erejével végzett munkája példát mutat és erőt ad mindazoknak, akik szolgálata során vele dolgoznak.

A Püspök úr által vezetett Északi Evangélikus Egyházkerülethez tartozó Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat kiemelkedő szerepet játszik a II. kerületi szociális ellátás, az idősek, a segítségre szorulók és az elesettek ellátásában. Önzetlen szolgálatuk a helyi közösségi szolidaritás építőkövévé vált. Erőt ad és példát mutat nekünk is ahhoz, hogy miképp oldjuk meg a rászorulók méltó segítését.

Köszönettel és hálával tartozunk Püspök úrnak a kerületi rendezvényeken való részvételéért, vigaszt, bátorítást adó szavaiért, szívélyes barátságáért.”

Iványi Gábor

Szolnokon született 1951. október 3-án, egy tizenegy gyerekes metodista lelkész család második gyermekeként. Szülei a Kádár-rendszer idején súlyos küzdelmeket folytattak hitük és meggyőződésük szabadságáért.

Édesapja Iványi Tibor vezetésével alakult meg a Magyarországi Metodista Egyházból politikai okok miatt fegyelmivel elbocsátott lelkészek és a hozzájuk csatlakozó gyülekezetek által alapított Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET).Iványi Gábor nős, hat gyermek édesapja.

Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán végezte a Vasvári Pál

Gimnáziumban. 1970 és 1974 között a Szabadegyházak Lelkészképző Intézetének teológiai hallgatója volt. Tanulmányait 1976-tól − miután alma máteréből 1974-ben eltávolították − a MET, a későbbi Wesley János Lelkészképző Főiskola elődjeként működő illegális házi teológiaiakadémián folytatta. Diplomát 1991-ben már a Wesley János Lelkészképző Főiskolán

 1996-ban Doctor of Laws tudományos minősítést nyert a rochesteri (USA) Roberts Wesleyan College-ban. 2008-ban az Országos Rabbiképző – Zsidó  egyetemi tanári elismerésben részesítette.

Lelkészi szolgálatát 1973-ban a Magyarországi Metodista Egyházban kezdte. 1974-ben tagja lett a kirekesztett lelkészek és hívők csoportjának, ami miatt 1975-ben őt is kizárták egyházából.1981-ig, − az új vallási közösségük elismeréséig − a hatósági tiltás ellenére is gyakorolta hivatását, az illegalitásban működő kispesti metodista gyülekezetet vezette. A közösség életében emlékezetes alkalmak voltak a hatalmi önkénnyel elvett templomok előtt, éveken át a szabad ég alatt tartott istentiszteletek. Iványi Gábort emiatt, az egyesülési joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Alapító tagja az 1981-ben elismert Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek, amelynek ma elnöke és a békásmegyeri egyházközség templomépítő parókusa.

1979-ben részt vett a Szegényeket Támogató Alap létrehozásában. 1988-ban

bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkájába, tagja volt a szervezett első ügyvivő testületének. Alapítója, szerkesztője és névadója volt a Beszélő című ellenzéki folyóiratnak és a Nyitott ajtó nevű egyházi szamizdatnak. Kezdettől fogva rovatvezetője, ma főszerkesztője a MET Élet és világosság című havilapjának. 1990-től az Egyház és világ című liberális szellemiségű protestáns folyóirat munkatársa is volt.

Kezdeményezője és alapítója az Oltalom Karitatív Egyesületnek, 1987-től megbízott igazgatója, főigazgatója, ma határozatlan időre kinevezett rektora a Wesley János Lelkészképző Főiskolának.

Két ciklusban-1990 és 1994, majd 1998-2002- között országgyűlési képviselő volt, az első ciklusban az Emberi jogi, Vallásügyi, Kisebbségi Bizottság tagjaként tevékenykedett.

Megalakulásától részt vesz a Magyar-Izraeli baráti társaság és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület életében.

 A rendszerváltás után létrehozta az ország legnagyobb hajléktalan-ellátó, idősgondozó, oktatást, és egészségügyi ellátást nyújtó intézményét, amit koncentrált kormányzati ellenszélben, a finanszírozás és a tevékenység folyamatos akadályozása ellenére is folytat.

Ajánlói szerint személye és sorsa példázat arról, hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben?  A rendszerváltás előtt társaival a SZETA tagjaként támogatta azokat, akiknek szükségük volt materiális és  lelki segítségre.

” A SZETA 1979 októberében alulról jövő kezdeményezésként alakult, ellenzékinek és illegálisnak tartott civil szervezet volt, a magyar demokratikus ellenzék legfontosabb mozgalma.” Iványi Gábor azóta is ott van mindenütt, ahol szükség van civil kurázsira, emberségre. Ott van, ha vizet kell osztani, mert az önkormányzat elzárta a vizet  a 40 fokos hőségben egy cigányok lakta településen, de ott van a Duna-parton is, amikor az új antiszemitizmus mutatja arcát. Az SZDSZ-ben vállalt politikai szerepével és azóta is minden megmozdulásával a szegények és a társadalmon kívül állók életét próbálja valamivel megkönnyíteni.

Iványiék ajtaján mindenki bekopoghat: traumatizált cigánygyerekek, akiket egészségi állapotuk miatt nem lehet beiskolázni, menedéket kérők, otthontalanok és nélkülözők egyaránt. Az állam nem tud és nem is próbál megfelelő, emberi ellátást adni a társadalmon perifériáján élőknek.

Iványi Gábor tetteinek alapja a hite és a hitvallása. Egy judeo – keresztény hitvallás, amely nem üzletnek tekinti az egyházat, amely nem a gazdagodásáról és a hatalomhoz való dörgölődzésről, hanem a szolgálatról szól. Amely kiáll az emberségért, akkor is ha ebből személyes, vallási és a civil munkával kapcsolatos problémai támadnak: ez az igazi civil kurázsi!

Iványi Gábor a megpróbáltatások és akadályok ellenére egész életében végtelen alázattal és szeretettel végezte, végzi a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységét, saját erejéből működteti a szociális és oktatási feladatokat ellátó intézményeit. A kiforgatott világban képes nagy erőket megmozgatni az elesettek érdekében, akár saját egzisztenciáját is kockáztatva.

Úgy gondolom, Iványi Gábor jelképpé vált, EMBER a szó legnemesebb értelmében.

Összefoglalva az elmondottakat: Dr. Fabiny Tamás és Iványi Gábor egyházi vezetőként és magyar emberként hitvallásuk szerint élték, élik életüket. A nyilvánosság előtt képviselik hitüket, hitükből fakadó meggyőződésüket, diakóniai szemlélettel, szociális érzékenységgel viszonyulnak a társadalmi nehézségek, hátrányos helyzetek felé. Emberként hitelesen teremtenek kapcsolatot gyülekezeti tagokkal, világi és egyházi vezetőkkel, munkatársakkal, értve a nehézségeiket, osztozva örömeikben,

A rendkívül kiszolgáltatott helyzetben levő embereken segítenek. Küzdenek a menekültek emberi méltóságáért, mert fontosnak érzik, hogy függetlenül az emberek hovatartozásától és anyagi helyzetüktől, mindenkit megillessenek azok az alapvető emberi jogok amikért, oly sokan, oly nagy áldozatokat hoztak. A megpróbáltatások és akadályok ellenére végtelen alázattal és szeretettel végezték, végzik a karitatív, szegényeket és hátrányos helyzetűeket felkaroló és segítő tevékenységüket.

Dr. Merza József

Sárospatakon született 1932. szeptember 16-án. Négy nap múlva a 93. születésnapján köszönthetjük.

Matematikus, pedagógus, szakfordító és író. Négy gyermeke van. 

 Egyetemista korában, hívő római katolikusként ismerkedett meg Bulányi György piarista szerzetessel, és az ő munkatársaként és barátjaként a később Bokor Bázisközösség néven ismertté vált lelkiségi mozgalom tagja, majd meghatározó alakja lett. A Bokor egyik legfontosabb jézusi alapelve az erőszak minden formájának, így a katonai szolgálatnak az elutasítása. Az erőszakmentesség–béketeremtés–szelídség teológiai, erkölcsi, történeti és szépirodalmi hátterének kidolgozása sokakat foglalkoztatott a közösségben, de a téma  vezéralakja a széles látókörű, több nyelven beszélő, olvasott Merza József volt. Rendszeresen tartott erről előadásokat, lelkigyakorlatokat, az egyházi, majd az ellenzéki szamizdat lapokban írásokat közölt. 1979-ben, 47 évesen, négy gyermekes apaként, mint az MTA Matematikai Kutató Intézet tudományos kutatóját behívták 19 napos tartalékos katonai szolgálatra, nem tett eleget a behívóparancsnak. Merza József nem tudta, hogy a Bokor Bázisközösség első katonai szolgálat megtagadójaként mit vállalt:  hogy a pártállam-precedens híján- hogyan viszonyul egy, illegálisan működő kisközösség egyik tagjának katonaság-megtagadásához. A meggyőződéséért nemcsak a személyes szabadságát, tudományos karrierjét, hanem az egzisztenciáját és családja biztonságát is kockáztatta. A katonai bíróság nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Bátor kiállása nem maradt következmény nélkül. A tudományos pálya bezárult előtte, áthelyezték a Matematikai Kutatóintézet könyvtárába, ahol azután annak vezetője lett. Tette számos követőre talált, a Bokorban mintegy 30 ember tagadta meg a bevonulási parancsot. Ezzel Merza József olyan folyamatot indított el,  amely még nem fordult elő a Varsói Szerződés (VSZ) országaiban.  Így ennek belpolitikai és nemzetközi következményei is lettek, mert a politikai és egyházi hatalom attól tartott, hogy mindez aláássa az általános hadkötelezettség alkotmányos kötelezettségét,  az egyház és a pártállam szövetségét. Az állam és a klérus kooperációja megerősödött, sikerült megosztani bázisközösségeket és elérni, hogy a Vatikán kiközösítse Bulányi Györgyöt az egyházból.

Merza József szervező tevékenységéről sokkal többet tudnánk, ha a róla vezetett megfigyelési dossziék megmaradtak volna. De ezek híján is tudjuk dokumentálni, hogy a Bokorban Ő egyike volt azoknak, aki halkan és titokban adományokat gyűjtöttek a harmadik világban, elsősorban Indiában, mélyszegénységben élők megsegítésére.

Merza József alapítója és vezetőségi tagja volt számos, erőszakmentességet hirdető civil szervezetnek.  Rendszeresen részt vett a pacifista és háborúellenes mozgalmak életében, azok akcióiban. Előkészítője, támogatója, megfogalmazója és aláírója volt számos civil kezdeményezésnek, kiállt az itthon és külföldön bebörtönzött katonaság-megtagadókért, a halálbüntetés és az általános hadkötelezettség megszüntetéséért, valamint a polgári szolgálat bevezetéséért. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának a megalapításában és munkájában – egészen annak párttá alakulásáig, aktívan részt vett a Bokor képviseletében.

Amikor Merza József az MTA Matematikai Kutatóintézetének (ma: HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, Budapest, Reáltanoda utca 13-15.) könyvtárát vezette, idegen nyelvű szakfolyóiratot szerkesztett, létrehozott egy egyszemélyes intézményt, aminek azt a nevet lehetne adni, hogy „A párbeszéd intézménye”. Ennek keretében a Matematikai Kutatóintézet tudósai, a Bokor bázisközösség tagjai, a baráti és ismeretségi körének és a – részben általa alapított – civil szervezetek tagjai rendszeresen felkeresték őt és eszmét cseréltek szakmai, lelki, egyházpolitikai, szervezési, közéleti kérdésekről. „A párbeszéd intézményének” informális tagjai lettek a különböző lelkiségi mozgalmak tagjai, a rendszerváltás időszakában a közélet később ismert alakjai is. A kör tovább bővült, amikor Merza József elkezdett teljesítménytúrákra járni és a turista társai is felkeresték.

Merza József nagy súlyt fektetett arra, hogy több nyelven, származástól, vallástól vagy politikai nézetektől függetlenül, mindenkivel érdemi és előítélet nélküli párbeszédet folytasson. A szóbeli párbeszédet tartotta a legtöbbre, de egyházi és közéleti kérdésekben levelekkel és cikkekkel is megkeresett állami és egyházi vezetőket, országgyűlési képviselőket a Bokor képviseletében. Írásai a szamizdatok mellett az „Érted Vagyok!” című negyedéves Bokor folyóiratban jelentek meg, aminek sokáig szerkesztője is volt. A rendszerváltozást követően számos lap közölte publicisztikai írásait, amelynek célja mindig a valódi párbeszéd volt, a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében.

Közírói, esszéírói, levelezői munkássága eddig hét kötetben jelent meg a Napkút Kiadó és a Dr. Kotász Könyvkiadó jóvoltából. Kötetei messze túlmutatnak írójuk személyén: azok az 1945 utáni magyar egyháztörténet, a Vatikán keleti-politikájának, a hosszú Kádár-korszaknak, a rendszerváltozás és az azt követő időszaknak a kordokumentumai, amelyek az erőszakmentes ellenállás, a civil társadalom alakulásának mozgalomtörténeti és politikatörténeti dokumentumai is egyben.

Merza József személyesen ismerte Karig Sárát, akinek nagy tisztelője volt. Merza József volt a házigazdája a hadkötelezettséget ellenzők (HEL) első találkozójának, ahol Karig Sára is felszólalt 1993. május 22-én. Karig Sára meghívása nem volt előzmény nélküli. Merza Józsefet foglalkoztatta Karig Sára személye és helytállása: a legnagyobb tanúságtevők között említi őt az 1989-ben írt esszéjében, idézem: „Karig Sára laikus nőnek sok ember köszönhette az életét, mivel nem kímélte magát akkor, amikor sokan meghúzódtak zárt ajtajuk és árja származásuk védőfala mögött. A bőséges jutalomra érdemes nőt a kékcédulázásra tett észrevétele miatt a sarkkörön túli Vorkutába deportálták. Isten Lelke, amint írásai tanúsítják, ott sem hagyta el.”-idézet vége.  A szerkesztői és kiadói érdemek kiemelése mellett a Szerencse lánya című könyv kiadáshoz, ha áttételesen, de Merza József is hozzájárult.  Karig Sára ismerőjeként és tisztelőjelként sokat tett azért, hogy a Karig-életút ne merüljön a feledésbe. Merza József életművében egyaránt jelen van a tudomány iránti elkötelezettség, a vallási párbeszéd igénye és az erőszakmentes társadalmi jelenlét képviselete. Matematikai és szamizdat szerkesztői munkássága mellett a rendszereken átívelő vallási és közösségi szerepvállalása, az erőszakmentesség eszméjének elvi és gyakorlati képviselete, valamint írói tevékenysége egyaránt hozzájárult a demokratikus gondolkodás elterjedéséhez. A felekezetektől független, párbeszéden alapuló, igazságkereső, nézeteiért következetesen kiálló személye példakép a szakmai, a katolikus és nem katolikus közegben, valamint a magyar közéletben egyaránt

Minden év augusztus 27 a svédországi Raoul Wallenberg díj és a nemzetközi Young Courage díj kiosztásának napja Svédországban. Ebben az évben 11 ország 13 fiatalja kapta meg a Young Courage díjat, többen mint az eddigi években.

A Fiatal Kurázsi díjat azok a 13-20 éves fiatalok kapják, akik projektjeikkel, cselekedeteikkel példát mutatnak a világnak, akik kevés erőforrással nagy emberi változást hoztak, erkölcsi bátorságról és elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot. A díjakról a Raoul Wallenberg Academi, a Swedish Institute és Svédország külföldi  nagykövetségei döntenek. A magyarországi nominációban egyesületünk aktív szerepet játszott.

A díjazottak közül hármat emelnénk ki:

Teodora Sabljov, Szerbiából, aki egy felvonulás alkalmából egy autó elé állt, amellyel be akartak hajtani a tanárok és diákok közé.

Lea Freedhoff, a kanadai Ottawából, aki az antiszemitizmusnak mindennaposan kitett zsidó diákok védelmében harcol.

Nem utolsó sorban a mi Nagy Barnabásunk, aki egy független budapesti diák önkormányzatot  épített fel, a fiatalok jobb tanulási lehetőségeiért és demokratikus jogaik érvényesítéséért.

Nagy Barnabás, a magyarországi győztes beszámolója

A Raoul Wallenberg Akadémia “Young Courage Award” díjának köszönhetően négy felejthetetlen napot tölthettem el Svédország fővárosában, Stockholmban, ahol a többi tizenkettő nemzetközi díjazottal együtt mélyebben megismerhettem Wallenberg hősies történetét. Az élmény egyik legkülönlegesebb része volt, hogy személyesen beszélgethettem Maria Malmer Stenergårddal, Svédország jelenlegi külügyminiszterével. Szóba került Svédország aktuális külpolitikája, az emberi jogok szerepe a nemzetközi kapcsolatokban, valamint a civil szervezetek jelentősége a demokratikus értékek megőrzésében és megerősítésében. A magyar nagykövetség egyik munkatársával is találkoztam, akivel arról beszéltünk, hogy milyen kihívásokkal és élményekkel jár egy diplomata mindennapi élete. Egyik este lenyűgöző hajókázást tettünk a naplementében Stockholmon át, és az Óváros történelmi épületei közé is besétáltunk! Az utazás csúcspontját azonban kétségtelenül az jelentette, hogy új barátokra leltem a díjazottak között: minden este órákat beszélgettünk egymás személyes tapasztalatairól, élményeiről. Hihetetlenül érdekes embereket és történeteket ismerhettem meg, amelyek mind hozzátettek valamit ahhoz, ahogyan a világot látom az utazás után.

A díjat egy ünnepélyes ceremónia keretében vehettem át a társaimmal együtt a város szívében, ahol több száz civil mellett találkozhattam svéd fiatalokkal, Svédországban élő magyarokkal, és Kate Wacz–szal is, akit Raoul Wallenberg mentett meg. Hálás vagyok a Raoul Wallenberg Akadémiának, hogy megszervezte az utazást, köszönöm a svéd nagykövetség munkatársainak, hogy segítettek és támogattak az esemény során, és örök élmény marad számomra ez a lehetőség, hogy Magyarország fiatal generációját képviselhettem idén Svédországban!

Raoul Wallenberg díj

Az idei díj nyertese: Camilla Salazar Atias, kriminológus, aki nem csak elméletben, hanem már 25 éve gyakorlatban is azért dolgozik, hogy fiatalok, akik veszélyben vannak, ne legyenek bűnözők. Tudásával és támogatásával azoknak is szeretne lehetőséget adni új utak választására, akik már bűnözőkké váltak.

A képeket a Raoul Wallenberg Academi és Gyöngyi Lindberg készítette

Az egyesületünk által szervezett vitaversenyek tapasztalatai alapján célul tűztük ki, hogy az ország minél több középiskolájában rendszeres vitaklubok alakuljanak. Ennek célja a fiatalok vitakultúrájának, beszédkészségének, kritikus gondolkodásának fejlesztése, a mások iránti tisztelet és tolerancia gyakorlása. A klubok játékos működéséhez módszertant dolgozunk ki és kiképezzük a helyi klubvezetőket.

Programunk finanszírozása érdekében pályázatot adtunk be a Tesco „Start a jövőért” programjában az észak-pesti körzetben (4., 13., 14., 15., 16. kerületek). Az első fordulóban bekerültünk a körzetenkénti legjobb három pályázatba. A július 14. és augusztus 10. között zajló második fordulóban az adott kerületi áruházak vásárlóinak szavazata dönti el a sorrendet.

Végeredményképpen 16471 szavazatot kaptunk, amivel 150.000 forintos támogatást nyertünk. Legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy sokan megismerték egyesületünket és támogatandónak tartják programtervünket.

#startajovoert #RWvitaklub

Erdélyi Eszter szervezésében érkezett kommunikációs tagozatos diákok között üdvözölhettük a podcastokat vágó tanulókat, számukra ez jutalomút is volt.

Az indulás előtt Domokos Julianna, Lányi Pál és Horvát Ágnes felidézte a korszak tragédiáit és sikeres megmenekülések történetét.

A sétára három csapat formálódott, akik embermentőkről nevezték el magukat. A feladatok megfejtésével a kijelölt útvonalat mind a három csapat a szintidő – 1 óra – alatt teljesítette. Annak ellenére, hogy legtöbben először jártak ezeken az utcákon, nagyon ügyesen és könnyen találtak rá a célpontokra.  A sétát három önkéntes – egyesületi tag – Lányi Pál, Deckner Terézia, majd később csatlakozva Major Anna, valamint Horvát Ágnes és Tuka Ágnes kísérte. Szinte állandó diák segítőnk Varga Zsombor és ifjúsági tagunk Bérces Balázs a szoftveres háttértámogatást nyújtották. Erdélyi Eszter tanárnő is végigment a feladatokon és ugyanolyan lelkesedéssel tért vissza a találkozási pontra, mint diákjai. Sokan kérdezték, hogy meg lehet-e ismételni a sétát, illetve, jöhetnek-e majd a többiek is ősszel. Sikeres, jó hangulatú programot valósítottunk meg, annak ellenére, hogy a kánikula kevéssé kedvezett a sétának, a diákok lelkesen hallgatták a kísérők rövid magyarázatait is.

A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért. #kozosertekeink, #CERV-FK02-2024-0753

Június 3-án 26 diák hallgatta érdeklődve Piller Mátyás egyetemista “Kik vagyunk mi magyarok” című előadását, Domokos Julianna – a témához kötődő – irodalmi szemelvényeit és Tuka Ágnes az identitás értelmezéséről szóló ppt-s bemutatóját.

Halász Odin egyetemista és Mátyás irányítása mellett két csapatra osztva érdekes beszélgetést folytattak saját identitásukról, annak fontosságáról és megnyilvánulásairól, a felmerülő kérdésekről. Az eseménnyel kapcsolatos kérdőívre  adott válaszok alapján a diákok nagyon érdekesnek tartották a rendezvényünket, szívesen folytatták volna még a beszélgetést, aminek egy kezdődő vizsga  szabott határt.

A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért. #kozosertekeink, #CERV-FK02-2024-0753