Amikor 2020 júniusában levelet írtam a leendő új osztályom tagjainak, hogy a nyár folyamán be lehet járni a suliba focizni, alig néhányan jöttek. Köztük Márkó. Édesapja hozta kocsival, és jött érte, olyan is volt, hogy megvárta. Nagyon jó meccseket játszottunk, de az kiderült, hogy ez nem az ő terepe. Viszont nagyon hamar közvetlen lett a viszonyunk, és óriási segítség volt az osztályközösség korai fejlesztésében. Az Ő terepe az Informatika volt. Messze a korosztálya előtt járt. Így aztán elsőként őt kérdeztem meg, volna-e kedve segítséget nyújtani a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület weblapjának fejlesztéséhez. Egy idősebb diák – Horváth Gergő -, és néhány osztálytárs (Koródi Dávid, Lukácsi Adrián, Magyar Dávid) elképesztő munkájából jött létre a Wallenberghaz.hu oldal. A befektetett munka messze meghaladta a kötelező fejenkénti 50 óra közösségi szolgálat időtartamát. Megkérdeztem a srácokat nem gond-e, hogy ez a feladat jóval több időt és munkát igényel, mint az elvárt. Két indokot emlegettek, egyetértenek az egyesület céljaival, és szakmailag érdekli őket ez a kihívás, sokat tanulhatnak belőle. Miután elkészültek vele, Márkó továbbra is a közelében maradt, és haláláig a weblap adminisztrátora, üzemeltetője volt. Gondoskodott utánpótlásról. Sok időt töltött mások betanítására is.
2022 őszén felajánlotta a svéd követség, hogy az Egyesület keretei között a Neumann János Informatikai Technikum immár másodszor is megkapja a Kocka projektet. A srácok közül megint csak Márkó volt az első, akivel megbeszéltem. Teljes mellszélességgel odaállt a projekt mellé. Az osztály tagjai az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata 30 cikkelyét dolgozták fel, és próbálták meggyőzni a többieket arról, hogy az Ő témájukat valósítsa meg az osztály. Mondanom sem kell, hogy a Márkó által favorizált 2. cikkely[1] nyert. Több mint fél év előkészítés után, egy hónapos kemény munkával építették fel ezt a kiállítást. 120 méter UTP kábelt, több számítógépet, és számítástecnikai megoldást, pl. mesterséges intelligenciát építettek bele. A csapat tagjai Buborék Márkó, Csóka Márton, Koródi Dávid, Magyar Dávid és Balthes Bálint.
2022. májusában a Svéd nagykövet, a követség több munkatársa, számos ismert személy, A Neumann János IT igzgatója, és vezetősége valamint az Egyesület teljes elnöksége, valamint a sajtó jelenlétében adtuk át a KOCKÁT, amit a Neumann János Számítástudományi Társaság jelenlegi ügyvezető elnöke, akkori alelnöke Képes Gábor meghívott a szegedi Informatika történeti múzeumba, állandó kiállítási tárgyként.
2023 tavaszán heteken át történő tervezés után elemeire szétbontva Márkó édesapja segítségével szállították le Szegedre, majd építették újra a Szent-Györgyi Albert Agóra földszintjén, elkerülve azt, hogy fizetni kelljen a megtekintésért.
Márkó az Egyesület más tevékenységeiben is részt vállalt. Táborvezető helyettesként az Ökotárs Közös értékeink pályázat táborunk technikai feltételeit biztosította, és a korosztályok közötti híd szerepét is betöltötte.
Márkóval a zene is összeköt. Több iskolai, és Egyesületi rendezvényen is együtt léptünk fel.
Mint a fentiekből is látszik Márkó egy végtelenül nyitott és nagylelkű személyiség volt, aki óriási tehetéségével hajlamos volt arra, hogy két végén égesse a gyertyát. A középiskola alatt számos versenyen bizonyította rátermettségét. Több dobogós, sokszor első helyet szerezve hozott dicsőséget iskolájának. Tevékenységével a Neumannban is elismerést vívott ki a diáktársai és tanárai között. A középiskola elvégzése előtt egy évvel már senior szoftverfejlesztőként egy csapat irányítását bízták rá. Épphogy elkezdte az egyetemi tanulmányait az ELTÉ-n amikor elragadta a halál.
Osztályfőnökeként és az Egyesület nevében is mondhatom, nagyon hálásak vagyunk, hogy megismerhettük Márkót és sohasem felejtjük amit értünk tett. Tanárai és barátai is mélyen megrendültek.
Osztozunk a család fájdalmában. Szeretettel emlékezünk rá!
Mező György 2025. október
[1] ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata 2. cikk A jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak vagy területnek a politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.
A séta keretében mutattuk be a csoportnak azok tevékenységét, akik a második világháború rettenetes poklában is emberségről tettek tanúbizonyságot. Újlipótvárosban a legnagyobb jelentőségük a semleges országok Svédország, Svájc, Portugália és Spanyolország, valamint a Vatikán diplomatáinak volt, akik saját életüket veszélyeztetve mentették meg közel 60.000 ember életét. Ugyanígy számos magyar ember is közreműködött ebben a tevékenységben. Összesen mintegy 100.000 ember menekült meg Új Lipótvárosban.
A terület nagyjából a mai Szent István park, Pozsonyi út, Hollán Ernő utca, Katona József utca környékén volt.
Sétánkat a Pozsonyi út 1.számú ház előtt, Radnóti Miklós emléktáblájánál kezdtük, ahol idegenvezetőnk Radnóti versét mondta el, értő tolmácsolásban.
Érintettük a Svéd Vöröskereszt kórházát, a Phőnix házat, a Patikát, a Turul kaput és nagy szerencsénkre bejutottunk a kertbe is. Voltunk a Gergely Győző utcában, ez korábban a gyermekek utcája volt.
Több emléktábla előtt megemlékeztünk a tábla történetéről, milyen eseménynek, személyeknek állítottak emléket a 2000-es években.
Zsuzsa a sétapontok között, menet közben is sok információt adott a Vészkorszakkal, a védett házakkal, a sárga csillaggal, a zsidó törvényekkel, Richter Gedeonnal és másokkal kapcsolatban. Megálltunk néhány botlatókő előtt, a schutzpassokról képeket adtunk körbe. Több helyszínen személyes, vagy kevéssé ismert történetekkel színesítette elbeszélését, amik nagy tetszést arattak.
Végül a Szt. István parkban, Raoul Wallenberg szobránál, a Kígyóölő szobornál fejeztük be a közös sétát. A nagy érdeklődés miatt a séta a tervezett 1,5 óra helyett 2 óra lett.
Már tradíciónak számít, hogy minden júniusban a svéd nagykövet rezidenciáján tudjuk meg, ki nyerte el az ez évi Young Courage díjat és ki jön augusztus 27-én Stockholmba, hogy átvegye a svéd királykisasszony kezéből a díjat.
A Raoul Wallenberg Academy (Stockholm) által meghirdetett díjra 2025-ben Magyarországról 17 jelölés érkezett a Svéd Nagykövetségre.
Ugyanakkor, ebben az évben hét fiatalnak volt lehetőségé átvenni az egyesületünk által alapított Emberség díjat.
A díjat elnyerő fiatal fiúk és lányok már bizonyították, hogy fiatal koruk ellenére is tudják, mi a társadalmi felelősségvállalás. Van közöttük aki már megmutatta vezetői tehetségét és képességét. Van aki nehézségei ellenére áll példaképül másoknak, akik szintén nehézségekkel küzdenek. Vannak akik krízisben lévő fiataloknak segítenek és olyanok, akik a társadalom védő erői akarnak lenni a jövőben.
Az eseményt Diana Madunic nagykövet nyitotta meg, beszédében mindig kiemelve Raoul Wallenberg civil kurázsiját, példaképét, majd Horváth-Lindberg Judit, egyesületünk alelnöke szólt néhány szót az Emberség díj fontosságáról.
Svéd és magyar zene tette ünnepélyesebbé a délutánt Gardenő Claudia, Ion Curteanu, Deák-Volom Dávid előadásában.
A programot Balázs Kata moderálta.
A fogadtatás, vendéglátás megkönnyítette a jelenlevők beszélgetéseit, a kapcsolatteremtést. Nagyon szeretnénk, ha ezekből a kapcsolatokból a jövőben együttműködés alakulna ki a fiatalok és egyesületünk között.
A Young Courage díjat 2025-ben Magyarországról Nagy Barnabás 19 éves nyerte el
Barnabás így ismertette tevékenységét:
„Tavaly megalapítottam a Fővárosi Diákönkormányzatot (FDÖ), amely mára Magyarország egyik legnagyobb diák-érdekképviseleti szervezetévé nőtte ki magát, több száz diákvezető bevonásával. Bár a Kormány és a Köznevelési Államtitkárság több módon aktívan próbálta akadályozni a működésünket – jogtalan felszólalásokkal az akkor még Kormány által vezetett diákparlamenteken, hivatalos levelezésekkel, nyomásgyakorlással és források elvonásával – barátaimmal olyan alapdokumentumokat írtunk, amelyeket civil szervezetek és jogászok is elismertek, és amelyeket jogilag nem tudtak megtámadni. Az FDÖ független szervezetként tört ki a Belügyminisztérium által irányított és leuralt diákparlamenti rendszerből, amely két évtizeden át nem biztosított valódi képviseletet. A szervezet elnökeként a kormányommal megvalósítottuk Budapest első közvetlen diákelnökválasztását, négy többszáz fős diákparlamentet szerveztünk, nyílt levélben tiltakoztunk a telefonbetiltás ellen, és a Közgyűléssel dolgozunk egy politikától független diák-érdekképviseleten. Munkánk hatására több városban is hasonló szervezetek alakulnak, amelyeket aktívan segítek, hogy a diákok függetlenül képviseltethessék magukat, valódi beleszólásuk legyen az őket érintő döntésekbe, és egy erős diák-érdekképviselet jöjjön létre Magyarországon.”
Emberség díjat kaptak
Cserháti Csanád 17 éves
Társadalmi tudatossággal képviseli azokat, akik még nem tudnak magukért kiállni. A hátrányos helyzetű embereknek adományt gyűjt, a Kossuth téren beszél a diákok jogaiért, együtt dolgozik egy jogásszal, aki bántalmazott gyerekeket és nőket véd. Segíti az elesetteket.
A jövőt formálja azzal, hogy diáktársait vitázni és érvelni tanítja, hogy azok is ki tudjanak állni magukért és másokért. Teszi ezt azért, hogy egy igazságos társadalom polgárai legyenek.
Csitári Amanda Nikolett 16 éves
Még csak 16 éves, de öntudata, példamutató bátorsága már nyomott hagyott a társadalmi közösségben. Nyílt kiállásával, a gyermekbántalmazás, a kirekesztés és a rasszizmus elleni vita elindításával elérte, hogy iskolájában felvilágosító program indult e témákban.
A hátrányos helyzetű roma diákok üvegplafonját is áttörte kitűnő tanulmányi- és versenyeredményeivel. A jövő embere!
Csontos Csenge 20 éves
Fiatal kora ellenére sok egészségügyi megpróbáltatásban volt része, de ez nem törte meg teljes életet élni akaró személyiséget. Tapasztalatait a társadalom jobbá tételére és arra használja, hogy példaképe lehessen azoknak, akik szintén komoly egészségügyi problémákkal küzdenek.
Életprogramjának sokszínűségével bizonyítja, hogy a megoldhatatlannak tűnő helyzetekből is van kiút, így tapasztalatai mások támogatására is szolgál.
Nagy Beatrix 17 éves
14 éves korában kezdte azokat a fiatalokat támogatni, akik útja krízisekkel, bántalmazásokkal kövezett. Tudja meddig ér tapasztalata, mi az a támogató munka, amit fiatal kora ellenére is vállalni tud, és ami még felnőtteknek is mind érzelmileg, mind intellektuálisan megterhelő. Jó emberismerő lehet, mert egyik feladata, hogy önkénteseket válasszon ki és vezessen be az önkéntes munka világába és felelősségébe.
Perlaki-Borsos Noel 20 éves
A jövő társadalmát formázza, bátorságával és felelősségvállalásával. Ez személyes megpróbáltatást is jelent, mert amikor a pedagógusok jogaiért állt ki, könnygázzal fújták le. Sokoldalú fiatal, közügyek mellett a művészetek, a festés is érdekli. Ilyen fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának, akik egész személyiségükkel, tudásukkal és érzelmeikkel vannak jelen a társadalomban. Meg tudják fogalmazni gondolataikat és átadni másoknak, mint vezető egyéniségek. Még sokat fogunk hallani róla.Perlaki-Borsos Noel 20 éves
A jövő társadalmát formázza, bátorságával és felelősségvállalásával. Ez személyes megpróbáltatást is jelent, mert amikor a pedagógusok jogaiért állt ki, könnygázzal fújták le. Sokoldalú fiatal, közügyek mellett a művészetek, a festés is érdekli. Ilyen fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának, akik egész személyiségükkel, tudásukkal és érzelmeikkel vannak jelen a társadalomban. Meg tudják fogalmazni gondolataikat és átadni másoknak, mint vezető egyéniségek. Még sokat fogunk hallani róla.
Varga Hanna 15 éves
Vannak fiatalok, akik már nagyon korai éveikben tudják, hogy útjuk, elkötelezettségük a társadalom felé meghatározó. Hanna tevekénysége nagyon sokrétű a menekült gyerekeket támogató munkától a drogprevenciós programokig.
Nagyon fiatal kora ellenére professzionális rendészetvédelmi szervekkel dolgozik együtt, képzéseket tart, mint a Budapesti mentőszervezet tagja kutató mentőnek képezi ki magát.
Elkötelezettsége, ambíciója egy jövőbeli, női, védő vezetőt rejt magában, akikből még nem sok van a mai Magyarországon. Egy igazi példakép!
Vázsonyi Benedek 20 éves
Gyerekkorától kezdve azon ritka emberek közé tartozik, akik nem csak elméletben gondolják a világ jobbá tételét, hanem cselekedni is tudnak ennek érdekében. Akkor is kiáll másokért, ha az kockázattal jár számára. Rendíthetetlen igazságérzete mind az Unicefnél végzett, mind más önkéntes munkájában megmutatkozik, akár menekült fiatalok társadalmi beilleszkedéséről, akár Ukrajnával való szolidaritásról van szó.
Erőssége abban is megmutatkozik, hogy felfedi gyengeségét. Amikor neki is segítségre van szüksége, megdönti a tabut, és ezzel is példát mutat társainak.
Várjuk jelentkezéseteket, a vidéki diákokat is! Hozzátok magatokkal barátaitokat, iskolatársaitokat! Ezen a linken tudsz jelentkezni december 20-ig!
Időpont: 2025. január 4-én 10.30 -16.30-ig
Cím: Budapest VII. kerület Munkácsy Mihály utca 25. fsz. 3.
Program:
Délelőtt
10.30.-11.15. – megérkezés, ismerkedés
11.15.-11.40. – Soproni Zsuzsa elbeszélése egy család történetéről
11.45.-12.10. – Domokos Julianna bemutatja az útvonalat
12.15.- 13.15. – feladatkészítő csoportok alakulása, a feladat témájának kiválasztása
13.20. – ebéd
Délután
14.10.- 15.10. – feladatok elkészítése
15.20.- 16.10. – feladatok megbeszélése
16.15. – az egyesület további terveinek ismertetése
Aki nem szeretne feladatokat készíteni, számukra különböző társasjátékokat biztosítunk.
————————————————————————————
A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért. #kozosertekeink, #CERV.
Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület elnökének bevezetője,
Karig Luca a rendezvény levezető elnökének bevezetője,
Kun János a Budavári Önkormányzat önkormányzati képviselőjének köszöntője,
Karmela Belinki finn újságíró online előadása Finnországból.
A felszólalók a Karig Sárával kapcsolatos személyes találkozásaik élményeit mesélték el.
Horváth-Lindberg Judit elnökhelyettes ismertette a RW Emberség Háza Egyesület elnöksége és Karig Zsuzsanna döntését az idei díjak odaítéléséről,
Dr. Herczog László ismertette a laudációkat,
A Rejka Erika keramikus által készített díjat − porcelánba öntött fekete gyémánt formátumot – és az oklevelet, valamint Ingrid Carlberg Raoul Wallenbergről szóló könyvét a díjazottaknak Horváth-Lindberg Judit, Karig Zsuzsanna és Dr. Herczog László adta át.
A szünet után kerültek sorra a Karig Sára műfordítói munkásságáról tartottak előadások:
Tasnádi Edit, életműdíjas turkológus, műfordító, a Török-Magyar Baráti Társaság alelnöke,
Hartyányi Jaroszlava, Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke,
Siposné Sztankura Julianna rövid részleteket olvasott fel Karig Sára műfordításaiból, egy bolgár mesét a Népe meséi könyvsorozatból és Agatha Chrisie: Paddington 16.50 című könyvéből.
Az emlékműsor után a résztvevők megkoszorúzták Karig Sára emléktábláját az I. Ponty utca 14. sz. háznál. Itt Karig Zsuzsanna emlékezett vissza arra az időszakra, amikor Karig Sára és a család többi tagja itt lakott.
A díjazottak és a díjak indoklása
Benda Iván olyan fotóművész, aki érzékeny művészi megközelítéssel összeállított több sikeres kiállításán és könyvében hitelesen és értőn ábrázolta a népek, kultúrák és vallások egymás melletti, egymást nemcsak elviselő, hanem kiegészítő történelmi együttélését. Felvállalja a megbélyegzés és társadalmi megkülönböztetés minden formájának az elvetését. A szentföldi zsidó, keresztény és muszlim civilizáció értékei és ennek hétköznapi hordozói művészi tükrözésének a témája mellett intenzíven foglalkoztatja a magyarországi zsidó múlt és jelen képi ábrázolása is, de kiemelten foglalkozik a holokauszt-tragédia emléke terhének művészi fotók, sőt eredeti történelmi dokumentumok révén történő bemutatásával is. Erről szintén több kiállítási anyagot állított már össze, jelenleg az ehhez a témához kapcsolódó, „Apám utolsó üzenete” című, megjelenés előtt álló új könyvén dolgozik. Értékes anyagot gyűjtött össze és állított ki az első világháborús olasz fronton harcoló magyar katonasorsok bemutatásáról is. Emellett több hangszeren játszó zenész és énekes. Színes és független értelmiségi létét felelős emberség, hiteles értékalapú közösségi vállalás és a kiszolgáltatottak iránti mindenkori szolidaritás határozza meg.
Dr. Orosz Ferenc tudományos kutató
Dr. Orosz Ferenc már a 80-as években is kiállt a demokratikus értékek mellett, holott ez akkor befolyásolhatta volna karrierjét.
Kiállt a humanitárius értékek és különösen az üldözött emberek mellett, mikor alapító tagja lett a ”Raoul Wallenberg Egyesületnek”.
Mint tősgyökeres Fradi- szurkoló, többször, saját fizikai létét is veszélyeztetve (beverték az orrát, inzultálták) felemelte szavát, amikor az arénában zsidóztak és antiszemita szlogeneket kiabáltak.
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózat elcsatolásával kialakult helyzetben különböző fórumokon, tüntetésen és az interneten is felemelte szavát az Akadémia önállóságáért és tudományos integritásáért.
Alapitó elnöke volt a tiltakozást vezető akadémiai dolgozók fóruma egyesületnek.
A pedofil botrány kirobbanása után, mint elsőként írta alá a Balog Zoltán püspök lemondását követelő névsort.
Dr. Orosz Ferenc, életével mutatta meg, hogy bármely politikai rendszerben a demokratikus értékeket képviseli. Személyes fizikai veszélyeztetése után is, újra vállalta az emberi méltóságot és az antiszemitizmus elleni fellépést. Mindig a belső iránytűjét követi.
A díjazottak bemutatása
Benda Iván Budapesten született 1949-ben. Általános és középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte, 1969-ben érettségizett a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban. Tizenhat éves kora óta folyamatosan foglalkozik fényképezéssel. Érettségi után elvégezte a fényképész iskolát. Gyermekkora óta zenél, különböző hangszereken (gitár, dob) játszik és énekel. Az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanult. Énektanárai Ákos Stefi, Pető István voltak. Gitáron Kovács Andor, dobon Bányai Lajos tanította. Klasszikus énektanára Szterszky Adrienne volt. 1971–1974 között a Honvéd Művészegyüttes szólista énekese. Ebben az időszakban is folyamatosan foglalkozott fényképezéssel, az együttes fellépéseit és működésének egyéb eseményeit dokumentálta. 1974–1977 között zenészként dolgozott, saját zenekarával Európa számos országát bejárta. 1978-ban visszatért tanult szakmájához, mestervizsgát tett, és mint egyéni vállalkozó, fényképész mesterként kezdett dolgozni.
Kezdetben portré, riport fényképezéssel foglalkozott. Az 1980-as évek végén létrehozta saját műtermét, amelyben egyaránt készített portré, reklám, divat és tárgy fotográfiákat, valamint művészi témájú képeket. Olyan világcégeknek dolgozott, mint a Shell, a Kapsch, a Siemens, az Ericsson, a Sony vagy a Johnnie Walker. Fotográfusként a műterem alapítása körüli időben került kapcsolatba a színház, a tánc, a koncertek és az irodalom világával. 1989–2013 között a Győri Nemzeti Színház és a Győri Balett, 1993–2012 között a Budapest Kongresszusi Központ művészeti eseményeinek fotográfusa. Budapesten a Thália és az Új Színház alkalmazásában is állt, de készített fényképeket különböző alternatív színtársulatok előadásairól is. A zenei, a színházi és az irodalmi világ nagyjairól készített portré felvételeket, mint pl.: Solti György, Kocsis Zoltán, Yehudi Menuhin, Isaac Stern, Jancsó Miklós, Sütő András és mások.
Szereti a szakmai kihívásokat, az egyedi helyzeteket. A hétköznapi fotográfiai elfoglaltságok mellett, szívesen vállalkozott olyan munkákra is, amelyek során speciális feladatokat kellett megoldania. Foglalkozott például középületek, szállodák, irodaházak külső és belső tereinek fotózásával, fényképezte tűzoltóautó létrájáról a Keleti pályaudvar tetőszerkezetét, a Parlament kupoláját, fényképezte cégek katalógusait, divat fotókat, esküvőket, óvodai és iskolai gyerek portré és csoportképeket, kórházi műtéteket, archeológiai ásatásokat, készített óvodai és iskolai gyerekről portrét és csoportképeket.
Rendszeresen járja az országot, különösen a Cserehát világát, és a Balaton felvidékét fényképezi szívesen, de olaszországi és görögországi útjait is számos fotográfia őrzi. 2000 óta folyamatosan dolgozik Izraelben. Az ebben az időszakban készített alkotásain keresztül érzékletesen mutatja be – többek között – a három világvallás egymás mellett élését a Szentföldön. Ezekből az utakból született meg az Élő Jeruzsálem c. fotóalbum.
Fotográfiái megjelentek hazai és külföldi kiállításokon, könyvekben, könyvborítókon, folyóiratokban, naptárakban, heti és napilapokban (Ellenfény, National Geographic Magyarország, Múzsa, Operaélet, Színház, Tánc stb.). Fotóillusztrációkat készített többek között Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek, Tandori Dezső: Raszternyak c. könyvéhez. Egy másik párizsi regény c. kötetéhez, az Ab Ovo kiadó gondozásában megjelent: Nagy Számítógép című könyvhöz. 2016-ban megjelent albuma a „Kimegyek a doberdói harctérre” című, a fotográfia és a költészet ötvözete.
Életműve, mind technikai, mind tematikai szempontból szerteágazóan mutatja be a fotográfiában rejlő lehetőségeket. Majd négy évtizedet felölelő munkásságában nyomon követhető a különböző fényképezési technikák alkalmazása az analóg fekete-fehér korszaktól kezdve napjaink legmodernebb digitális, illetve grafikai-szoftveres technikáinak felhasználásáig.
Dr. Orosz Ferenc 1958-ban született. Református lelkész családból származik. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett.
”Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1982-ben diplomázott vegyészként, gyógyszerkutatói szakágazaton. 1988-tól egy éven át a római La Sapienza Egyetem ösztöndíjasa volt. 1990-ben avatták egyetemi doktorrá az ELTE-n, summa cum laude.” (Wikipedia). Ezt követően munkáját – külföldi tanulmányútjai kivételével – megszakítás nélkül az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetében (később Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézet) végzi, jelenleg tudományos tanácsadó. 2010-től 2020-ig az intézet igazgatóhelyettese volt. Vendégkutató, illetve vendégprofesszor volt az University of California, Riverside (1992); University of Texas, Galveston (1993); Universidad Autónoma, Madrid (1997); Universitat de Barcelona (1999). 1989-ben a biológiai tudomány kandidátusa, 2004-ben az MTA doktora lett. Korábban az MTA Biokémiai és Molekuláris Biológiai, majd a Molekuláris Biológiai, Sejtbiológiai és Genetikai, jelenleg a Tudomány- és Technikatörténeti Osztályközi Tudományos Bizottság tagja. Öt szabadalma mellett 100-nál is több nemzetközi publikációt készített.
Kiemelkedő tudományos munkássága mellett, fiatal korától kezdve társadalmi felelősséget vállaló polgár. A 80-as években a ”Dialógus Békecsoport tagja”, a ”Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja”, ugyancsak a ”Raoul Wallenberg Egyesület” alapitó tagja, többször elnöke.
2012-ben a magyar Raoul Wallenberg Emlékbizottság tagja, megalakításának kezdeményezője.
Egyesületünk 2024 tavaszán részt vett négy szervezet által “Közös értékeink” címmel kiírt pályázaton, melyen elnyerte a kért támogatást (CERV-FK02-2024-0753 sz.) Célunk: egyrészt a diákokkal megismertessük egyesületünk hitvallását, és bevonjuk őket a középiskolások számára szervezett programjainkba, ifjúsági csoport szervezésével, másrészt a középgeneráció tagjai (szülők, pedagógusok) számára is váljunk ismertebbé.
E projekt első programja a 2024. aug. 21-25 között szervezett táborunk Bánkon. A 31 résztvevő diák közül nyolcan pályáztak a Sztehlo Gábor emlékév alkalmából meghirdetett “Z generáció és a Gaudiopolis” témában. Ezért a tábor nevének is ezt választottuk, bízva abban, hogy létrehozzák a saját “köztársaságukat”. Színes programot állítottunk össze számukra előadásokkal, interaktív, közösséget erősítő játékokkal, közös fürdéssel, vadetetéssel, esti szórakozással. (Részletes beszámoló lentebb.)
Az ország különböző vidékéről érkező táborlakók már a második napon közösséggé formálódtak, felelősöket választottak és nevet is kitaláltak maguknak: CherVil(le), CharVil(le), CserVil(le), CsarVil(le) hogy mindenki szabadon asszociálhasson az adománytól a cseresznyéig, és a városra is (magyarul és/vagy angolul, franciául).
Bár a “köztársaság” nem valósult meg, de izgalmas vitákat folytattak egymással, hozzászólásaikkal okos, együttműködő, toleráns fiataloknak bizonyultak. További együttműködésre nyitottak, számíthatunk rájuk.
Néhány diák véleménye:
“A programok jók voltak, az is tetszett, hogy mindenki elmondhatta a véleményét.”
“Jó volt a közösség!”
“A kommunikáció a táborvezetők között és közöttünk nem volt mindig megfelelő”.
“Egy előadás kicsit unalmas volt, de a többit élveztem”.
“Nagyon jól éreztem magam a kialakuló közösség miatt.”
A tábor részletes programja
Első nap
Megérkezés, „Wallenberges” hátizsákok átvétele, elhelyezkedés a szálláson.
Ebéd után a tábori parlament alakuló ülése. Először Merényi Zsuzsa a Sztehlo életmű kutatója tartott előadást Sztehlo Gábor munkásságáról, a Gaudiopolis körülményeiről, működési szabályairól. A tábor meglepetésvendége a 91 éves korában is fiatalosan aktív Andrási Andor, a Gapo egykori polgára személyes élményei alapján válaszolt a résztvevők kérdéseire.
A jelenlegi életkörülmények szöges ellentétben állnak az akkoriakkal, amikor a gyerekeknek saját maguknak kellett gondoskodniuk a szűkös élelmük megszerzéséről és pl. a cipőik javítgatásáról. Felmerült tehát a kérdés, hogy mit érdemes újragondolni és megvalósítani a Gapo szellemiségéből.
A program parlamenti vitával folytatódott. A vita témája a tábor szabályrendszerének kialakítása volt. A fiatalok önállóan 5 fős csoportokat alkottak. 15 perces ötletelési időt kaptak, kijelölték vezérszónokaikat. Az önként jelentkező parlamenti vitavezető és jegyzőkönyvvezető közreműködésével egy flipchartra kerültek a beszédek kulcsszavai.
Frappánsan a fiatalok a Gapo mintájára kezükbe vették a tábor rendjének kialakítását. Ugyanakkor mélységesen átérezték ennek a szabadságnak a felelősségét, az önkorlátozás szükségességét is. Gyakorlatilag összeállították és elfogadták a demokratikus polgári együttlét erkölcsi normáit és legfontosabb szabályait. Siklósi István, egyesületi tagunk, rendkívül jól facilitálta a programot.
A parlamenti vita második felének témája az államszervezet kérdése volt. A fiatalok sokkal fontosabbnak tartják a feladatokat és a felelősséget, minthogy kormány és miniszterek legyenek, ezektől a meghatározásoktól elzárkóztak.
Vacsora után profi játékmester – Pál Attila, Bpest, 13. ker. Prevenciós Központ – közreműködésével a diákok egy ismerkedős játékot vezettek: mindenki két igaz, egy hamis állítást mondott, a többieknek pedig ki kellett találni, hogy melyik a hamis.
Este elsétáltunk a Bánki tóhoz, ahol spontán beszélgetések hangulatából egyértelműen látszott, hogy egy fél nap elég volt hogy összekovácsolódjanak. Mindez olyan színes középiskolások között, akik az ország és a társadalom szinte minden részéről „verődtek össze”. Az este zenével és tánccal zárult.
Második nap
A napot online zenés mozgásos reggeli tornával kezdtük, nagy sikerrel. Majd a Sztehlo év keretében a Budapest II. kerületi Önkormányzat, az Evangélikus Egyház és Egyesületünk által közösen meghirdetett „Z generáció és a Gaudiopolis” diák pályázók közül négy pályázatot ismertek meg a diákok a készítők elmondása, bemutatása alapján.
Szünet után „késhegyig menő” vita alakult ki: Gaudioplolis-i korhoz képest megváltozott világunkban van-e szükség, van-e létjogosultsága egy 2.0 megalakításának és ha igen, milyen funkciókkal? Folytatódott az előző napi parlamenti vita. Többen elsősorban a szabályok be nem tartásának szankcionálásra tettek javaslatokat (ügyészség, bíróság, védőügyvéd, esküdtszék), illetve kifejtették, miért ne legyen gyerekköztársaság, hiszen kialakult közös értékrendjük.
Ebéd után egyszer csak megfordult a helyzet és kezdtek kialakulni a szükséges funkciók: megválasztották az egyészségügy, környezetvédelem, pénzügy és program felelőseit.
A sajtó és kommunikációért felelős személy feladata a fotókkal dokumentálás lett.
A programfelelős ettől kezdve egyeztette a diákokkal és a táborvezetéssel a szabadidős javaslatokat, ez a tábor teljes időtartama alatt kiválóan működött.
Ha már vannak a „témafelelősök” (a „miniszterséget” és az aktuális közigazgatás megnevezésének használatát nagyon kerülték, sőt elutasították), akkor legyen nevünk is és így alakult meg CherVil(le), CharVil(le),CserVil(le), CsarVil(le) hogy mindenki szabadon asszociálhasson az adománytól a cseresznyéig, és a városra is (Ville).
Az idő kissé lehűlt, így tervezett fürdőzés helyett a mozgás, zene, játék és persze a hangerő töltötte ki az estét.
Harmadik nap
Délelőtt az Európai Unió működésével, az Európai Unió Alapjogi Chartájának lényegével ismerkedtek meg. Ezek az információk szükségesek voltak, hogy az ezt követő “játékban” értően részt tudjanak venni.
Ehhez az Európai Parlament honlapján található virtuális lehetőséget használtuk fel. (Virtuális szerepjáték (europa.eu)) A diákok lelkesen bújtak be egy-egy képviselő “bőrébe” és okos érvekkel próbálták a többi frakció tagjait meggyőzni, mely módosításokat fogadja el az Európai Parlament. Valódi vitahelyzet is kialakult, a valós életet imitáló alkalmazás csak 2-2 percet engedélyezett erre.
Néhány diáknak nem volt lehetősége – saját okos telefon hiánya miatt – önállóan csatlakozni a játékhoz, számukra más diákok nyújtottak segítséget, így ők is bekapcsolódjanak a döntéshozatalba.
Délután vendégelőadó érkezett a táborba, az egyesület eszmeiségének megfelelő – embermentés – témában. Szentes László, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság Somogy Megyei Csoportja Egyesület elnöke, a nálunk szinte teljesen elfeledett “lengyel Raoul Wallenberg”-ről – Henryk Sławikról beszélt, aki id. Antall Józseffel együttműködve 1939 és 1945 között több mint 30 000 magyarországi lengyel menekült – köztük 5000 lengyel zsidó – életét mentette meg úgy, hogy hamis útlevelet állított ki megváltoztatott nevükre. Jelentős szerepe volt abban is, hogy Zamárdiban, majd Balatonbogláron működhessen a magyarországi Lengyel Gimnázium és Líceum, melyben az egyedül érkező 14-20 év közötti fiatalok tanulhattak, érettségizhettek. Ezen kívül 300 zsidó árva gyerek lengyel tiszti árvaként nyilvántartva Vácon “táborozott”. Szentes László elhozta, körbe adta (és az egyesület formálódó könyvtárának ajándékozta) azt a kötetet, melyet a korabeli krónika alapján adott ki a kaposvári szervezet: “Egy falat boldogság” címmel.
Ezek után a táborlakók meglepetés programja a vadetetés volt. A Nógrádi Vadasparkban több száz szarvast és vaddisznót tartanak. Ilyen programon még senki nem vett részt, és a hihetetlen látvány mellett nagyon sok információt is megtudhattunk az állatok életéről, a vadaspark munkájáról.
Vacsora után karaoke vette kezdetét, melybe sokan bekapcsolódtak.
Negyedik nap
Délelőtt Pribékné Nényei Annamária, drámapedagógus izgalmas és hangulatos feladatokkal még jobban összekovácsolta a diákokat. A foglalkozások célja elsősorban hogy rávezesse a fiatalokat az asszertív kommunikáció fontosságára, az önérvényesítés és a bizalomépítés szükségességére.
Ebéd után a pécsi Emberség Erejével Alapítvány két munkatársa hozott el három – általuk fejlesztett játékot. Az egyik kártyajáték az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatát dolgozza fel KIO címmel, a DEMO pedig egy közéleti szimulációs játék. Ez elsősorban kooperatív stratégiai társasjáték formájában az állampolgári aktivitás széles skáláját mutatja be. A harmadik online játékhoz belépési kódot kaptak a diákok.
A táborlakók, kihasználva a jó időt, közösen strandoltak a bánki tóban. Itt is érzékeltük mennyire egymásra figyelő, egymás iránt felelősséget vállaló diákokkal töltöttük a tábor idejét.
Ötödik nap
Délelőtt Lengyel László volt a tábor vendége. Nagyon élénk beszélgetés alakult ki, mivel a következő kérdésekkel fordult a résztvevőkhöz:
szerintük mit jelent a gender, éreznek-e megkülönböztetést a lányok, szólnak-e ez ellen; A válasz: igen néhány tanárnál érezhető a negatív megkülönböztetés, de csak egymás között beszélik meg;
hogyan képzelik a jövőjüket: itthon, vagy külföldön az EU-ban – döbbenetes volt, hogy szinte minden 16 évnél idősebb fiatal külföldön szeretne tanulni, élni;
mit szólnak ehhez a szülők: – az előadó rámutatott, hogy érthető a szülők félelme, gyakran úgy érzik az EU “elrabolja” tőlük a gyereküket;
miért mennének el, mi lehet ennek az oka: – a felnőttek, idősebbek nem akarnak változni, nem hallgatják meg őket, sok minden nem tetszik itt nekik, pl. az oktatásban, a gyűlöletkeltés a mindennapokban, félelemkeltés az utcai plakátokon;
vannak-e olyan közösségek, melyben jól érzik magukat: – szűk baráti társaság elsősorban;
pozitív példák is elhangzottak: pl. a diákok fellépése az Európai Bizottságban a pedagógusokkal folytatott tárgyaláskor.
„…Az egyik legértékesebb előadás volt, amin eddig részt vettem, nagyon tetszett, hogy nyíltan tudtunk politikai és szociológiai kérdésekről beszélni…” (Egyik résztvevő diák véleménye).
A beszélgetés után a tábor zárásakor egészen rövid értékelés után minden diák kapott egy oklevelet, melyet a diákok szerkesztettek.
A projekt az Európai Unió “Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg.
#kozosertekeink, #CERV-FK02-2024-0753
Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.
Július 9- én volt nyolcvan éve annak, hogy Raoul Wallenberg svéd diplomata Budapestre érkezett. A II. kerületi Önkormányzat, az Evangélikus Egyház, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület (RWEHE) együttesen megemlékezett Raoul Wallenbergről a Szilágyi Erzsébet fasori – róla készített – szobornál a Holokauszt 80. évfordulója és a Sztehlo Gábor Emlékév keretében.
Az emlékezés Fekete László főkántor imájával kezdődött, majd Dr. Verő Tamás főrabbi tartott emlékező istentiszteletet. Beszédet mondott Dr. Fabiny Tamás főtisztelendő, Őrsi Gergely polgármester, Andreas Attorps Svédország Magyarországi Nagykövetség képviselője, Horváth-Lindberg Judit, az RWEHE elnökhelyettese. A fiatalok részéről megosztotta gondolatait Krauth Eszter, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület Emberség díjasa, akinek nagyapját mentette meg Wallenberg és Lakos Borcsa, egy Wallenberg által megmentett család leszármazottja. Felolvasásra került a Wallenberg család levele.
Rauh Edit (RWEHE) összegezte az elhangzottakat: „Raoul Wallenberg élete nem csupán történelem, hanem mint egy gyújtópont, ami fellobbanthatja a bátorság, az emberiesség és a felelősség lángját minden egyes ember szívében. Hagyjuk, hogy Wallenberg öröksége útmutatást nyújtson nekünk abban, hogy mindig tegyünk helyesen. Egyetlen ember is képes megváltoztatni a világot, a hősök, akik másokért áldozzák fel magukat. Fogadjuk meg, hordozzuk tovább Őt magunkban, mint inspirációt! Biztosítson hitet, erőt, hogy soha ne adjuk fel!”
Horváth-Lindberg Judit az RWEHE alelnökének ünnepi beszéde
Tisztelt Tiszteletadó Megemlékezők!
Azért vagyunk itt, hogy köszönettel és tisztelettel emlékezzünk Raoul Wallenbergre, aki 80 évvel ezelött érkezett Budapestre – mint egy megváltó.
Én nemcsak mint a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület alelnökeként állok itt, hanem több szerepben is:
mint akinek Raoul Wallenberg munkatársai két nagybátyját szedték le a vagonból a Józsefvárosi pályaudvaron,
mint akinek a másik nagybátyja és nagynénje rendelkezett Skyddspassal (menlevéllel), de sohasem használták, mert a nagybátyámat már három nappal a németek bejövetele után elvitte a lakásáról a Gestapo,
de úgy is állok itt, mint aki a későbbi, az 1944-ben nevesített ”Nemzetközi Gettóban” született és ebben a budapesti környezetben nőtt föl.
Szüleim tudatosították bennem, hogy ki volt Raoul Wallenberg – akiről elnevezett utca falán lévő zománc táblára még az volt felírva 1956 előtt, hogy Raoul Wallenberget a nácik ölték meg. Ma már tudjuk, hogy ez is hazugság volt!
Nem véletlen, hogy Svédországba mentem, amikor nem akartam Magyarországon élni. ”Egy ország, melynek ilyen fia van – nem lehet egy rossz ország” – gondoltam.
Amikor gyereket adoptáltunk Magyarországról a fiam második neve természetesen Raoul lett.
Amint látják, sok minden e mágikus név köré sűrűsödik az életemben! Gondolom nem vagyok egyedül ezzel Magyarországon?!
Hogy milyen volt Wallenberg?
Sokan leírták, de hadd idézzem Murányi Ági tagtársunk által nem olyan régen a férje hagyatékában megtalált anyagot:
„Lars G. B. a budapesti svéd konzulátus munkatársa írta, Stockholmba való hazatérésük után egy vacsorára – mintegy hódolat-gesztusként, Danielsson számára, aki a követség vezetője volt.”
Ez a passzus Raoul Wallenbergről szól:
”Men vårt värsta snärj Nog hade Wallenberg, Sällan sågs han rasta, Nej, bara, bara hasta”
”De a legfurfangosabb csapdák Mégis csak a Wallenbergek, Néha láttuk pihenni, Nem, csak mindig, rohanni!”
Gabriella Cassius, egy fiatal munkatárs az akkori budapesti konzulátuson, aki Svédországban él, így emlékszik egy interjúban:
”Amikor Raoul Wallenberg elment a hátunk mögött, mindig egy kellemes illatot hagyott maga után. Azután, amikor már a helyzet nagyon komolyra fordult és Raoul Wallenberg már haza se ment átöltözni, hanem a követségen aludt, és az inge már nem volt olyan frissen vasalt – a kellemes illat is elmaradt.”
Van egy kép, ahol öt svéd királyi követségi munkatárs megérkezik Stockholmba. Raoul Wallenberg nincs velük és akkor még nem is tudják, hogy mi törtent vele. Tulajdonkeppen mi sem tudjuk még igazán.
Van még valami, amiről ma beszélnünk kell!
Abban az időben, amikor csürhe randalírozik a civilizált világ utcáin és egyetemein azt üvöltve, hogy ”from the river to the see…”,
abban az időben, amikor a zsidó egyetemisták elöl elállják a főbejáratot,
abban az időben amikor zsidó könyvüzleteket, zsinagogákat és más zsidó intézményeket rombolnak,
abban az időben, amikor megjelenik egy lista zsidó írókkal és könyveikkel,
abban az időben, amikor minden napilap és sajtó csak a zsidókat okolja mindenért, ”Gázkamra nem lehet antiszemita sajtó nelkül” írta Konrád György,
abban az időben amikor a falon megjelenik a jel,
abban az időben amikor az osztálytársak nem gratulálnak és énekelnek egy 11.éves kislány születésnapján merthogy ö izraeli,
abban az időben, amikor 13-14 éves fiúk csoportosan megerőszakolnak egy 12 éves lányt, mert zsidó,
abban az időben, amikor a buszsofőr letépi a buszában levő Raoul Wallenberg kiállítás plakátját,
fel kell tenni két kérdést! SOHA TÖBBET? És aztán, nagyon halkan, körülnézve: kire számíthatunk?
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Krauth Eszter megemlékezése
Tisztelt emlékezők! Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor jöttek a nyilasok és lehajtották anyjával és nővérével együtt a Szent István Parkba, a Duna-partra, és beállították a több ezer felsorakoztatott zsidó mellé. Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor látta, hogy nővére elbúcsúzik anyjától, de amikor kérdezte, hova megy, csak azt a választ kapta, hogy “nicht vor dem Kind”: ne a gyerek előtt. Csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor megjelent a helyszínen egy civil autó, kiszállt belőle egy férfi, beszélt a rendőrökkel, majd fél órával később, az összes gyermekes család visszamehetett a házba. Akkor is csak egy 8 éves kisfiú volt, amikor hazafele menet még hallotta a sortüzet, ahogy mindenki mást, azaz a nem gyermekeseket belelövik a Dunába. Hiába volt ilyen fiatal, ezt a hangot nem lehet elfelejteni. A nyolc éves kisfiú még ma is él, ő a nagyapám, Kardos Péter főrabbi, és a civil autóban érkezett megmentője Raoul Wallenberg volt.
Wallenbergnek köszönhetően van életben a nagypapám, neki köszönhetően van életben anyukám, és neki köszönhetően vagyok életben én. Ez a mi családunk története, és ez csak egy a több ezer közül, akiknek ugyanúgy ez a nemes ember mentette meg az életét.
Raoul Wallenberg apja még születése előtt elhunyt, így anyja mellett nagyapja, Gustav Wallenberg nevelte. Nemzetközi szellemű neveltetést adott neki, ennek érdekében pedig rengeteget küldte őt külföldre tanulni. Gustav legfőbb célja az volt, hogy unokája tapasztalt, és jó emberismerő legyen. Azonban emellett sikerült felnevelnie az egyik leg- önzetlenebb és tisztességesebb embert, akit a Föld valaha hordott a hátán. Sajnos ezt az emberiség a maga módján hálálta meg, úgy, hogy elhurcolták a szovjetek hadifogolyként, és két évvel később elhunyt egy börtönben.
Azóta viszont Budapest díszpolgára, Ausztria, Kanada és az Egyesült Államok tiszteletbeli polgára lett, megkapta a Világ Igaza, a European Human Rights, és a Civil Courage díjat, rengeteg épületet, szobrot, utcát neveztek el róla világszerte, és még sorolhatnám. A legfontosabb mégis az, hogy vannak még megemlékezések róla, mint a mai, hogy szánunk időt arra, hogy megköszönjük neki, amit tett értünk, ha már ő ránk áldozta az életét.
Én a fiatalok nevében szólalok fel a mai napon. Az utóbbi időben több velem egykorúval is találkoztam, aki megkérdezte, hogy ki az a Wallenberg, mert ő még soha sem hallotta ezt a nevet. Elmondtam nekik, hogy ki volt ő, mert felelősségemnek érzem, hogy az összes magyar fiatal tisztában legyen Raoul Wallenberg nevével és embermentő munkásságával. Viszont úgy gondolom, hogy az oktatásban is sokkal nagyobb szerepe kellene, hogy legyen az embermentőknek. Ha valakinek a nevét minden magyar diáknak kellene ismernie, akkor azokét az önzetlen emberekét tudják, akik a saját életüket kockáztatva mentették meg másokét, hiszen ennél önzetlenebb cselekedet nem létezik.
Éppen ezért szólok nem csak a fiatalokhoz, hanem mindenkihez, hogy adják tovább tudásukat, tanítsanak, és meséljenek személyes történeteket. Mert mi egyetlen módon tudjuk megköszönni mindazt, amit Wallenberg, és a többi embermentő tett értünk, ez pedig az, hogy teszünk érte, hogy nevük ne merüljön feledésbe.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm a szervezőknek, hogy létrehozták ezt az eseményt.
Fekete László és Rauh EditDr. Verő TamásDr. Fabiny TamásÖrsi GergelyAndreas AttorpsLakos Borcsa
Raoul – Cecilia Åhlberg üzenete
Nyolcvan évvel ezelőtt Raoul Wallenberg nagyon sietett. Tudta, hogy minden nap számít, hogy emberek élete van veszélyben!
Amikor megkérdezték, hogy leutazna-e Budapestre, hogy oly sok ember életét mentse, amennyit csak tud, nem kételkedett.
Anyai nagymamám , Nina Lagergren, Raoul húga, és a férje, Gunnar Berlinben volt a követségen ebben az időben, és Raoul Berlinen keresztül repült, útban Budapest felé.
Raoulnak engedélye volt arra, hogy útban Budapest felé, a nővérével és a sógorával töltsön két napot, de oly nagyon sietett, hogy elkezdhesse nagyon fontos munkáját, hogy egy nappal előbb utazott vonattal Budapestre. Nem kapott ülőhelyet és így hátizsákján ült a katonákkal együtt akik a frontra mentek.
Raoul azonnal megkezdte munkáját és azt írta haza, hogy éjjel nappal dolgoznak. A követségen mindenki nagy segítségére volt, de Raoul nem volt egy tradicionális diplomata, hanem egy nagyon speciális feladatot kapott. Inkább úgy fogta fel a feladatot, mint egy üzletember és egy nagy hálózatot épített ki, hogy az ennivalót, gyógyszereket szét tudja osztani, titkos üzeneteket tudjon közvetíteni, találkozzon az SS-el, speciális feljegyzéseket küldjön a svéd kormánynak és jelen legyen a helyszínen a vonatállomáson vagy a Dunaparton. Mindent megtett, hogy annyi embert tudjon megmenteni amennyit csak lehetséges.
Talán legfontosabb munkája a Skyddspassok (Menlevelek) voltak, melyet ő hozott létre. Úgy nézett ki, mint egy svéd zászló négy résszel, hivatalosnak látszott, bélyegzőkkel és aláírásokkal, a Skyddspass tulajdonosának a fényképével, németül és magyarul is, hogy minden parancsnok megértse.
Köszönettel tartozom Juditnak aki ezt a szöveget olvassa és azt kivánnám, hogy ott lehetnék személyesen is. Cecilia Åhlbergnek hívnak és hallottam a nagymamámtól, hogy Raoul nagyon, nagyon fontosnak tartotta a küldetését, izgalmasnak és gazdagítónak. Azokból a táviratokból melyeket hazaküldött meg lehetett érteni, hogy borzasztóan elfoglalt volt és küldetései idejét két hónapról karácsonyig hosszabbította. Azután még hosszabb időre …
1945 január 17-én, két orosz motorbiciklis kisérővel utazott el Budapestről, hogy egy orosz tábornokkal találkozzon. Egy újjáépítési tervről akart beszélni. Ekkor látták őt utoljára mint szabad embert.
Sorsáról még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. A család sok évtizede harcol azért, hogy haza tudja hozni. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy emléke tovább él, hogy cselekedete olyan nagyszabású volt az emberek számára, példakép, hogy egy személy is nagy különbséget tehet!
Tisztelt Tagtársam! Az éves beszámoló és programalkotó közgyűlésre
május 28-án kedden 17.00 órai kezdettel kerül sor Határozatképtelenség esetén /Alapszabály 5. fejezet 1. pont szerint/, a másodszorra összehívott közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes/, melyet azonos napirenddel május 28-án 17:15 órára hívjuk össze. Helye: Budapest, VI. Munkácsy Mihály u. 25. fsz. 3. Magyar Zsidó Kulturális Egyesület helyisége (MAZSIKE). Napirendi pontok:
A közgyűlés levezető elnökének, jegyzőkönyvvezetőjének, hitelesítőinek, szavazatszámlálóinak és a technikai lebonyolítójának megválasztása. Előadó: Sipos András
A közgyűlés jelőlő bizottság tagjainak megválasztása, azzal, hogy a mandátumuk a mostani és a 2025-ik évi elnök és elnökségi tagok, valmaint a Felügyelő bizpttság tagjainak megválasztásáig szól. Az Alapszabály V. fejezet 5.e. f. pontja alapján a tisztségviselők mandátuma négy évre szól, mely 2025-ben jár le. Előadó: Sipos András
A Jelőlő bizottság beszámolója a végzett munkájukról. Döntés az elnökségi tag választásról. Előadó: Horvát Ágnes
Az egyesület 2023. évi tevékenységéről szóló beszámoló, és annak vitája. Írásos dokumentumok mellékelve. Előadó: Sipos András
Az egyesület 2023. évi számviteli beszámolójának vitája Előadó: Major Anna Írásos dokumentum mellékelve.
Beszámoló a Felügyelő Bizottság munkájáról. Előadó: Dr. Tuka Ágnes elnök
A viták összegzése, a 2023. évi szakmai és pénzügyi beszámoló elfogadásának külön- külön szavazásra bocsátása, a határozati javaslatok elfogadása.
Döntés a 2024-ik évi tagdíjról. /alapszably IV. fejezet 3. pont/ Előadó: Sipos András
2
A 2024. évi programterv és költségvetés vitája, külön-külön szavazásra bocsátása, a határozati javaslatok elfogadása. Előadó: Sipos András Szöveges javaslatok mellékelve.
Elnökségi tag választása abban az esetben ha a közgyűlés így dönt. (Jelőlés, majd titkos szavazás.) Előadó: Horvát Ágnes jelőlő bizottság elnöke
Egyéb. Határozati javaslatok: … (2024. ……………) sz. közgyűlési határozat A közgyűlés jelen levő tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy a közgyűlésről videó és hangfelvétel készüljön. …igen …nem …tartozkodás mellett elfogadta, nem fogadta el … (2024……………….) sz. közgyűlési határozat A közgyűlés a technikai lebonyolítás elvégzésével Siklósi István tagtársunkat választotta meg. …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg. … (2024. …………………..) sz. közgyűlési határozat Levezető elnöknek Rauh Editet választotta meg …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg. … (2024. ……………………) sz. közgyűlési határozat jegyzőkönyvvezetőnek Domokos Juliannát választotta megt …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg … (2024. ……………….) sz. közgyűlési határozat jegyzőkönyv hitelesítőnek t …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg. … (2024. ………………… sz. közgyűlési határozat
3
Szavazatszámláló bizottság tagjainak Siklósi Istvánt, Mező Györgyöt, Róka Gyulát választotta meg. …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg. … (2024. ……………………..) sz. közgyűlési határozat Jelölő bizottság tagjainak Horvát Ágnest, Nagy Magdolnát, Lányi Pált választotta meg azzal, hogy a mandátumuk 2025-ik évi tisztségviselő választásig tart. …igen …nem …tartozkodás mellett megválasztotta, nem választotta meg … (2024…………………..) sz. közgyűlési határozata. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület 2023. évi tevékenységéről szóló beszámolót …igen …nem tartózkodás mellett elfogadta, nem fogadta el. …. (2024. ……………….. sz. közgyűlési határozat. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület 2023. évi számviteli beszámolóját …igen …nem tartózkodás mellett elfogadta, nem fogadta el. …(2024.……….. sz. közgyűlési határozat. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület Felügyelő Bizottsága beszámolóját …igen …nem tartózkodás mellett tudomásul vette. … (2024. 04 23.) sz. közgyűlési határozat. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület 2024. évre szóló programtervét …igen …nem tartózkodás mellett elfogadta, nem fogadta el. …(2024. ………………….) sz. közgyűlési határozat. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület 2024. évre szóló költségvetési tervét az …igen …nem tartózkodás mellett elfogadta, nem fogadta el. …(2024. 04.23.) sz. közgyűlési határozat. A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület a jelölő bizottság javaslatát, mely szerint most ne kerüljön sor elnökségi tag választására
4
…igen …nem …tartózkodás mellett elfogadta, nem fogadta el. A közgyűlésre tisztelettel meghívlak! Kérlek, hogy a témák fontosságára tekintettel azon feltétlenül vegyél részt. Esetleges akadályoztatásodról szíveskedjél visszajelzést adni!
A Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület tisztelettel meghívja a Sztehlo Gábor Emlékév
EMBERMENTŐK EMLÉKEZETE Budapest II. kerülete Embermentők park emlék-műtárgyainak bemutatására, rendhagyó elhelyezésére
2024. május 8-án 16 órára. Helyszín. Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat 1029 Budapest, Bátori u. 9.
Köszöntőt mond Örsi Gergely Budapest II. kerület polgármestere Fabiny Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke Németh Emma Szociális Testvérek Társasága kerületi elöljárója Rauh Edit Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület képviselője Sophie Goyet Celebic – Nemzetközi Vöröskereszt, Európa és Közép-Ázsia ügyeiért felelős regionális igazgató helyettese Horváth Péter Zsolt – Magyar Vöröskereszt főigazgató helyettese
single
A hónap idézete:
"A csend a kínzót ösztönzi, soha nem a megkínzottat”
- Elie Wiesel
