Szerző: mezo

Karig Sára író, fordító, a Világ Igaza címmel kitüntetett példaértékű ember volt, aki a II. világháborúban életeket mentett és aki megkérdőjelezhetetlen bátorsággal és egyenességgel leplezte le 1947-ben a „kék cédulás” választási csalásokat, amiért 6 évet töltött egy oroszországi kényszertáborban.

Jellemét mi sem mutatja jobban, mint, hogy ennek ellenére nem utálta az oroszokat, mert egy táborban volt velük, a hatalom áldozataival. Fogolytársaitól megtanult oroszul, ukránul, majd később bolgárul is és jelentős fordítói munkássága volt.

A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület és a Karig család szervezésében rendezett esten Kun János I. kerületi képviselő személyes emlékeit osztotta meg Karig Sáráról. A Gulag- és Gupvikutató Intézet igazgatója dr. Bognár Zalán előadásában megrázóan rajzolódtak ki a történeti háttérből az emberi sorsok. Karig Sára emlékét méltóképpen ápolja családjából Karig Zsuzsa és Karig Gábor mellet a fiatalabb generáció is Karig Luca személyében, aki készülő könyvéből olvasott fel.

Horváth-Lindberg Judit és Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület képviseletében beszéltek az Egyesület küldetéséről és a Karig Sára díj alapításáról. A Karig Sára emlékesten részt vett szülővárosának, Bajának képviseletében Hajdú Miklós alpolgármester, valamint a II. és IV. kerület alpolgármesterei ,Kovács Márton és Perneczky László. Mindkét kerület közterületet tervez elnevezni Karig Sáráról. Az emlékesten tiszteletét tette Bősz Anett Főpolgármester-helyettes Asszony.

A rendezvény koszorúzással ért véget Karig Sára egykori lakóhelyén, a Ponty utca 14-es számú ház falán a család által emelt emléktáblánál.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett az eseményen

Elhangzottak Petrőczi Éva gondolatai Lányi Pál tolmácsolásában, saját élményeivel kiegészítve

Figyelemfelkeltő a Karig Sára emlékülés felszólalásaiból.

Karig Sára emlékest az I kerületi Városháza aulájában, 2023. szeptember l-én

Karig Sára író, fordító, a Világ Igaza címmel kitüntetett példaértékű ember volt, aki a II. világháborúban életeket mentett és aki megkérdőjelezhetetlen bátorsággal és egyenességgel leplezte le 1947-ben a „kék cédulás” választási csalásokat, amiért 6 évet töltött egy oroszországi kényszertáborban.

Jellemét mi sem mutatja jobban, mint, hogy ennek ellenére nem utálta az oroszokat, mert egy táborban volt velük, a hatalom áldozataival. Fogolytársaitól megtanult oroszul, ukránul, majd később bolgárul is és jelentős fordítói munkássága volt.

A Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület és a Karig család szervezésében rendezett esten Kun János I. kerületi képviselő személyes emlékeit osztotta meg Karig Sáráról. A Gulag- és Gupvikutató Intézet igazgatója dr. Bognár Zalán előadásában megrázóan rajzolódtak ki a történeti háttérből az emberi sorsok. Karig Sára emlékét méltóképpen ápolja családjából Karig Zsuzsa és Karig Gábor mellet a fiatalabb generáció is Karig Luca személyében, aki készülő könyvéből olvasott fel.

Horváth-Lindberg Judit és Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület képviseletében beszéltek az Egyesület küldetéséről és a Karig Sára díj alapításáról. A Karig Sára emlékesten részt vett szülővárosának, Bajának képviseletében Hajdú Miklós alpolgármester, valamint a II. és IV. kerület alpolgármesterei ,Kovács Márton és Perneczky László. Mindkét kerület közterületet tervez elnevezni Karig Sáráról. Az emlékesten tiszteletét tette Bősz Anett Főpolgármester-helyettes Asszony.

A rendezvény koszorúzással ért véget Karig Sára egykori lakóhelyén, a Ponty utca 14-es számú ház falán a család által emelt emléktáblánál.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett az eseményen!

Sipos András a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület elnökének beszéde a Karig Sára emlékülésen az egyesület születéséről, az eddig megvalósult programokról és jövőbeni terveinkről beszélt:

Mint említettem nekünk, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület tagjainak, nagyon sok tervünk van. A leghőbb vágyunk, amiért az egyesületet megalakítottuk, hogy valóságosan és virtuálisan is létrehozzunk egy házat, az Emberség Házát. Ahol mindenkit szívesen fogadunk, helyet adunk szervezett és kötetlen beszélgetéseknek, kiállításokat tartunk, és még sorolhatnám, hogy mi mindent szeretnénk.

Végül, befejezésül, de nem utolsó sorban, amit csinálunk, vagy amit teszünk azt Raoul Wallenberg és a többi embermentő példáján tesszük. Ez motivál bennünket. Mi nem vagyunk olyan hősök, mint Wallenberg, vagy Karl Lutz, Perlaszka, vagy akár Karig Sára. Mi hétköznapi emberek vagyunk, akik tesszük a dolgunkat a mindennapokban. Ezen a ponton találkozik Karig Sára életútja és a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület. Nekünk hitvallásunkból adódóan kötelességünk Karig Sára áldozatkészségét, önfeláldozását a XXI. század emberének bemutatni, megismertetni. Az Ő példája sokat segíthet nekünk eligazodni napjaink nagyon bonyolult és összetett világában.

Horváth-Lindberg Judit személyes élményeiről, valamint a Karig Sára díj születéséről mesélt a hallgatóságnak:

Nos, kinek szól a díj? Mint ahogy azt Sipos András egyesületünk elnöke is említette, olyan személynek, aki élete folyamán bizonyította, hogy nem lehet megvenni, megfenyegetni attól függetlenül, hogy milyen politikai érában él, hiszen ez az ami Karig Sarát is azzá a különleges személlyé tette aki volt, hogy emberi vállalása, egyenes gerince, meg nem alkuvó morális tartása minden politikai érában sérthetetlen volt. Ebben persze benne van még olyan civilkurázsi, amely nem egyszeri cselekedet, hanem egy emberöltőn keresztüli, minden szituációban meglévő emberi tartás.

Tehát a díj nem politikai ellenállásról szól, nem egy egyszeri kiállásról, hanem egy életen keresztüli vállalásról.

Karig Luca személyes emlékeit, valamint részleteket osztott meg készülő Karig Sáráról szóló könyvéből:

“…– Tudja, magával ellentétben én azt gondolom – folytatja – hogy nem csak az fontos, hogy valaki hová megy, hanem igenis az is, hogy honnan jön! A háború alatt végzett tevékenysége miatt ez az illető nem lehet jogosult arra, hogy Magyarország jövőjéről érdemben véleményt formáljon és leadja a szavazatát! És ebben nem nyitok vitát! – Sári érdes hangja, és tekintete, amivel mélyen a férfi szemébe néz, hatalmas erővel töltik meg a teret, a törékeny, apró termete és alig harminc éves kora ellenére.

– Rendben, elvtársnő – sziszegi a férfi, miközben a szája alig mozdul. – Csak egyet mondok: Szibéria nincs ám olyan messze, úgyhogy vigyázzon magára!…”

Petrőczi Éva emlékezése – Lányi Pál felolvasásában, és személyes találkozása Karig Sárával:

DR. PETRŐCZI Éva helyett vállaltam egy nehéz, ám nagyon megtisztelő feladatot – nem tud a torok- és hangszálgyulladás miatt beszélni – de írt régebben és most emlékező verseket, melyek közé beiktatta KARIG Sára sokáig szamizdatban maradt súlyos tanúságtételét. Végezetül pedig személyes kapcsolatának több stációjára emlékező sorait olvasom föl a magam Sárával történt egyszeri döbbenetes találkozásáról is szólva.

Karig Sára: Hatvanegy napja

Hatvanegy napja tart immár

a pillanatnyi borzalom.

Vért kellene inni már,

mert szomjazom.

Mert vért kíván, ha híg a vér –

így mondják zürjén pásztorok.

És most az emlék visszatér:

a tűz lobog,

a rén keskeny ketrecben áll,

nyakán a bélből font kötél,

a rén kegyes halálra vár,

feszül az ér,

szemében kusza rettegés,

kimondhatatlan borzalom,

lazul a húr, enged a kéz,

nincs oltalom!

Egyetlen mély lélegzetet!

És újra megfeszül a húr,

de feladni az életet

meg nem tanul

a szív, a remegő ideg.

Nem így, nem ez a jó halál!

A medve egyszer öli meg

ha rátalál

s a farkas egyszer tépi szét,

az embernél nincs irgalom,

hétszer emeli rád kezét

a fájdalom

hétszer enged hétszer lazul

és hétszer éled a remény

és hétszer halni így tanul

a szív, szegény!

Hétszer halnak a szarvasok,

s a rémülettől híg a vér!

Kit széttépnek a farkasok,

akit elér

a jó halál, az egyszeri,

vére megalvad hirtelen.

A kínzás mindig emberi!

Nincs kegyelem!

A zürjén a tundrán lakik,

s medvékkel küzd az életért,

hígan issza, ha szomjazik,

a vért, a vért.

Hatvanegy napja tart ma már

a borzalom, az emberi:

számodra nincsen jó halál,

az egyszeri.

„…Nem könnyű ezekhez a nagy súlyokhoz kapcsolódnom, mindazonáltal egyetemista koromból, fél évszázadnál jóval régebbről fölidézném egyszeri találkozásomat KARIG Sárával. … KÁRÁSZ Judit – nagynéném – a MŰVKOLL falukutató mozgalmához csatlakozóan szociofotókon dokumentálta a parasztság és a kubikosok nehéz sorsát. Viszont az 50-es és 60-as években nem volt módja ebbéli tehetségét kamatoztatni, az Iparművészeti Múzeum tárgyfotósaként dolgozott.

A kiállításközi – kevésbé zsúfolt – időkben állandóak voltak fotólaborjában a teadélelőttök, kollégákkal, barátokkal történő hosszú beszélgetések. Egy ilyenre csöppentem be 20 évesen és ott ragadtam, mert véletlenül épp KARIG Sára toppant be, majd SZÁNTÓ Piroska is csatlakozott a múzeumi fiatalabb kollégákból álló beszélgetőkörhöz. Sára vitte szót, mindenki döbbenetére mesélt a sarkkörön túl lehúzott hat és fél évének gyötrelmeiről, a vorkutai gulág borzalmairól.

Kun János – Budavári Önkormányzat

Karig Sára életrajzáról és személyes benyomásairól beszélt: 1999. februárjában búcsúztunk el Karig Sárától, aki századunk sok viharát cselekedve élte át, életével példát mutatva mindazoknak, akik még fogékonyak az érzelmeken alapuló emberi
értékekre, emberségre.

Karig Sára nem érte meg a következő évszázadot – de az már nem is az ő százada lenne – az övé a XX. volt. Szibériában tanult meg oroszul és ukránul. Itt írta verseit, melyeket „Sarkövezet” címmel 1995-ben jelentettek meg barátai és tisztelői. Vorkuta volt az a hely, ahol a kegyetlen körülmények; a fagy, az éhezés, a munka – és a legnagyobb ellenség, a bizonytalanság közepette mutatkozott meg kinek-kinek embersége, helytállása. A hosszú évek alatt mindenkiről kiderült, ki is valójában. Karig Sára ember maradt.

Dr. Bognár Zalán Magyarország háború utáni helyzetéről

Ajánjuk figyelmébe az elhagzott teljes szöveget, amit iaz alábbi hivatkozásra kattintva elér:
wallenberghaz.hu/karig-sara-emlekules-dij-teljes-szoveg/

Az alábbi fotókat az első kerületi Polgármesteri Hivatal munkatársa készítette: